multishoot2015.03.28. 01:24

Életem legmeghatározóbb játékai

Újabb tízes lista

10. Max Payne 2

Tudom-tudom, az első rész után ez csak egy gyenge utózönge volt, egy kevésbé megkapó újrázás, stbstb. Nekem személy szerint viszont kimaradt az első rész és ez volt a legkorábbi epizód, amivel Max nyomorúságos életébe kóstolhattam. Szerencsére az előzményeket már ismertem a játék elejétől kezdve, köszönhetően egy aljas spoileres barátomnak, bár ebben az esetben kapóra jött a lepcses szája.

A Max Payne 2-vel, bár fiatalon találkoztam, szerelem volt első látásra. A grafika gyönyörű, a fizika sokkoló, még korábban sosem tapasztalt minőséget prezentált. A játékmenet megidézte az összes, kiskoromban favorizált akciófilmet, a bullet-time pedig megunhatatlan látványelemként dobta fel újra-újra a legegyszerűbb összecsapásokat is. És a zene… Az első taktustól kezdve úgy a fülembe mászott, hogy hosszú ideig kerestem az indokokat, hogy miért is ne lépjek ki a menüből… mert ezt még hallani akarom.

A hangulat, körítés és játékmenet, tökéletes koherenciát alkotott. Lehet, hogy az első rész után valóban nem lehetett másoknak ennyire megkapó, de nekem, Max Payne szűzként ez a játék egy megváltás volt. MINDENT megtestesített magában, amit imádtam. A depresszív, detektíves hangulattól, a lassított lövöldözésen át, a tökéletes zenéig.

Sajnos a harmadik rész túlzottan teátrális modora, disszonáns realizmusa, Max Payne univerzumba nem legitimálható atmoszférája, és túlzott akciói után kissé keserű lesz a szájízem, ha ez a teljes név jön ki a torkomon… De a második résznél jobban, én már valószínűleg soha sem fogok szórakozni TPS-el. Mellesleg, talán ez volt az első játék, amit végigjátszottam a saját PC-men… Mint őskonzolos, meglepően furcsa érzés volt.

„Love hurts.”

9. Assassin's Creed II

Kicsit nehéz volt az elmúlt (sőt, remasztikkal még mindig, szinte fénykorát élő) generációból olyan élményt előkotornom, ami a listára kerülhet, de legalább egyet azért szerettem volna. Nem feltétlen a játékok hibája ez. Nőttem, komolyodtam, változtak az igényeim. A videojáték ipar pedig szépen, lassan átalakult, csak épp ellenkező irányba, mint ahogyan én azt szerettem volna. Kevesebb, felszínesebb játékmenet, több, de nem feltétlen jobban tálalt történet, és temérdek DLC… Még mindig nehéz elfogadnom.

Azonban, ha van játék, aminek itt a helye, akkor az az AC2. Furcsa, mert mára kb. hányok az egész szériától, és hamarabb verném kalapáccsal bármelyik kifeszített mellbimbóm (a három közül), minthogy leemeljek egy kópiát valamelyik új részből. Viszont anno, ez a játék, több, mint elvarázsolt, azt meg kell hagyni.

A körítés annyira elvitte a játék egészét, hogy az egyébként szórakoztató, de valójában gyenge lábakon álló játékmenet is, minden percében élvezet volt. Hihetetlenül megkapó volt Ezio Auditore da Firenze lényébe átszellemülni és felfedezni a reneszánszot Olaszország mímes építményein és kultúráján keresztül.

8. Ultimate Spider-man

Kiskoromban nagyon sok időt kellett kórházban tartózkodnom, és bár a szülői támogatás sosem maradt el, ha egyedül maradtam, egyetlen támaszaim a képregényeim voltak. Alien, Spawn, Batman, Garfield. Volt minden féle-fajta, ám a legmegkapóbb mégis a barátságos és közkedvelt Pókember volt.

Ő egy igazi hős számomra. Hisz a szupererején és kosztümén túl, ő valóban egy ember, aki civilben az élet minden gondjával is megbirkózik, többnyire sikerrel. Közben pedig sosem veszti el szeretetét az emberek irányába, hitét a világban és humorát a mindennapokban.

Bár, korábban volt már szerencsém néhány Pókember játékhoz (még a PS1 előtti korszakból is), amik nem is mind voltak annyira rosszak, de a legelső, igazán, szinte sokkhatásként érő falmászó kalandokat, kétségtelenül az Ultimate Spider-man-nel éltem át, ahol végre korlátok nélkül lenghettem be New York házfalait úgy, hogy bármikor leugorhattam az utcára is egy kis sétára… arról nem is beszélve, hogy ha kedvem szottyant, még a legkúlabb nemezissel is kedvemre dobálhattam az autókat, ugyanis Venom bőrébe is éppúgy belebújhattam.

Önmagában nem volt egy korszakalkotó játék, de én minden hibája ellenére is imádtam anno. Sajnos, mára nagyon szembetűnőek a hibái, és hiába kompatibilis a játékkal az X360 (hát mégis van ilyen köhög-köhög), a mai kor igényeivel, semmiképp sem. De akkor és ott: IMÁDTAM.

7. Resident Evil 3

Mielőtt elkezdenék írni a RE3-ról, szeretnék mesélni az előző két epizódról, valamint a Silent Hill szériáról néhány szót.

Amikor megkaptuk drága bátyuskámmal a Playstation 1-et, én még elég picuri, tesó pedig serdülőkorú volt. Ő már hozzáértéssel és kellő nyelvtudással tudta nyomatni az ilyen komplexebb címeket is, míg én attól összefostam magam, ha néztem, ahogyan ő játszik. A RE első két része emiatt engem teljesen elkerült. Néhány jelenetet láttam belőlük csupán (igaz, azok örökre beleégtek az agyamba :) ), és ennyi. Azonban a harmadik résznél, valamivel már nőtt az ingerküszöböm, valamint a nevetségesen könnyű easy módnak köszönhetően, végül kemény 7 vagy 8 évesen, testvéri segítséggel (fordítás ügyileg, plusz néhány feladatnál) nekivágtam Raccoon City szörnyeitől hemzsegő utcáinak… és győztem! Tudom, hogy ez rém ostobán hangzik, de azóta is büszkeséggel tölt el ez az emlék, akkoriban ez számomra több volt, mint egy játék végigjátszása. Ezáltal legyőztem a saját félelmeimet és egy csomó hasznos angol szóval is bővült a szótáram… valamint örökre a szívembe zártam a Resident Evil sorozatot.

A Silent Hill-nek a második résszel ugrottam neki, azt hiszem már azért jó pár évvel idősebben, ám még mindig gyermekként. Fiatalon még túl erős és nyomasztó élmény volt, így nem tudtam vele túl sokáig játszani, még néhány évvel később pedig már túl erős és nyomasztó élmény volt, így bár végigvittem, valahogy mégsem volt annyira „jó” érzés. Akira Yamaoka zörejei, valamint hegedű és zongorabetétei az elmémet folyamatosan elkalauzolták egy másvilágba, még akkor is, ha a játék ki volt kapcsolva. Ezt nevezem intenzív élménynek… ám pont ezért, nem tudtam önfeledten imádni. Egyértelműen a legmesteribb és művészibb horrorakárminek tartom a Silent Hill 2-őt. Se könyv, film vagy játék nem tudta még túllicitálni nálam. De épp ezért, túlontúl sötétek is az élmények vele.

Nem úgy, mint a Resi 3-mal. Amit a mai napig imádok. A Resident Evil 3 a maga módján, bár nagyon szerethető, félelmetes és egyben izgalmas is. Van benne valami, ami mindig az őrület határán innen s nem túl tart minket. Ezáltal tudjuk Jill Valentine (SPOILER és kis ideig Carlos Oliveria SPOILER) bőrébe bújva átvészelni a bioterror poklát, amit kb. középiskolás koromtól kezdve, nosztalgiából minden évben, vagy kétévente végigjátszok. Fantasztikus, hogy bár, kihívást már hardon sem nyújt komolyabban, szinte mindig valamilyen szinten, egy friss élményként tudok leülni elé és menekülni a Nemezis névre keresztelt hústorony elől, amíg végül egy magnummal be nem olvashatok neki a korábbi sérelmekért. Köszönöm Capcom az élményt… és kúrjátok magatokat telibe a hatodik rész miatt.

6. Tekken 3

Húúú, talán ezzel a játékkal játszottam a legtöbbet (eddig). Az nem kifejezés, hogy rongyosra lett forgatva a lemez. Aki anno próbálta, annak szerintem kár ecsetelni, aki viszont nem, annak pedig nem lehet, hogy a Tekken 3 micsoda élmény is volt akkoriban.

Lélegzetelállító grafika, rengeteg karakter, hihetetlenül kidolgozott, karakterenként eltérő mozgáskultúra és csodálatos CGI outrók. A Tekken 3 már egyedül játszva is, hetekre, hónapokra képes volt lekötni, de amint előkerült a második kontroller is és egy játszótárs, a téridő kontinuum is meggörbült a sok gombnyomástól.

Folyt. köv.

És majd folyt. köv. a filmes sorozatnak is.

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tbXB1LXt7aWR9fVwiPlxuPGEgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIiB0YXJnZXQ9XCJfYmxhbmtcIj5cblx0PGltZyBjbGFzcz1cImJpZ1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19cGF0cmVvbi1tcHUucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDozMDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cbjxkaXYgY2xhc3M9XCItLWJuci17e2lkfX1cIj5cbjxhIGhyZWY9XCJ7e3VybH19XCIgdGFyZ2V0PVwiX2JsYW5rXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwie3twYXRofX1wYXRyZW9uLW1wdS1iaWcucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDo2MDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cblxuPHN0eWxlPlxuLi0tbXB1LXt7aWR9fSwgLi0tYm5yLXt7aWR9fXtkaXNwbGF5Om5vbmV9XG4ubGFyZ2U+Li0tYm5yLXt7aWR9fSwgLm1lZGl1bT4uLS1ibnIte3tpZH19e2Rpc3BsYXk6YmxvY2s7fVxuLnNtYWxsPi4tLW1wdS17e2lkfX17IGRpc3BsYXk6YmxvY2s7fVxuPFwvc3R5bGU+IiwiaW1hZ2VzIjpbIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMHpcL3BhdHJlb24tbXB1LWJpZy5wbmciLCJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB6XC9wYXRyZW9uLW1wdS5wbmciXSwidXJsIjoiaHR0cHM6XC9cL3d3dy5nYW1lcjM2NS5odVwvYXJ0aWNsZVwvcGF0cmVvbiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB6XC8iLCJpZCI6MzV9
eyJodG1sIjoiPGlmcmFtZSBmcmFtZUJvcmRlcj0wIHNyYz1cImh0dHBzOlwvXC94Ym94MzY1Lmh1XC9iYW5uZXJcIiB3aWR0aD1cIjMwMFwiIGhlaWdodD1cIjIwMFwiPjxcL2lmcmFtZT5cbiIsImltYWdlcyI6W10sInVybCI6IiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB5XC8iLCJpZCI6MzR9

Necroman Mk2
Video Game Hall of Fame 2024

8 napja
16

CHASE
Top 15 FIFA

2024.03.17.
2

Necroman Mk2
Majd nálatok

2024.03.15.
6

p34c3
PlayStation VR2: Valós halál?

2024.03.15.
6

drag
2023 legjobb filmjei - szerintem

2024.03.09.
8

Necroman Mk2
Flashpoint Archive bemutató

2024.02.25.

Malleus
Mists Beyond the Mountains

2024.02.17.

p34c3
Red Dead Redemption dedikálás

2024.02.15.
2

Necroman Mk2
Barbie Fashion Designer

2024.01.11.
3

liquid
Wonka

2024.01.07.
10

p34c3
Marvel's Spider-Man 2 ajánló

2024.01.04.
11

mcmacko
Pecker - egyem a pöckölőjét

2024.01.02.
3

CHASE
Kedvenc soundtrackek

2023.12.31.
1

Necroman Mk2
2023. év dala

2023.12.31.
3

p34c3
Globular Cluster CMP2 PS VR2-höz

2023.12.24.

liquid
Az univerzum urai

2023.12.17.
3

liquid
Minden idők legjobb trailere?

2023.12.05.
10

p34c3
Én kicsi gamer sarkom

2023.11.22.
34

p34c3
Negyven2

2023.11.14.
26

Dude
Harc a 41. évezredben

2023.10.23.
5

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tbXB1LXt7aWR9fVwiPlxuPGEgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIiB0YXJnZXQ9XCJfYmxhbmtcIj5cblx0PGltZyBjbGFzcz1cImJpZ1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19cGF0cmVvbi1tcHUucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDozMDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj4iLCJpbWFnZXMiOlsiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8xMFwvcGF0cmVvbi1tcHUucG5nIl0sInVybCI6Imh0dHBzOlwvXC93d3cuZ2FtZXIzNjUuaHVcL2FydGljbGVcL3BhdHJlb24iLCJwYXRoIjoiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8xMFwvIiwiaWQiOjM2fQ==