1959-2015
Jegesvizes zuhanynak megfelelő hírrel indult a hét, nyilvánvalóan mindannyian tudjátok: múlt szombaton elhunyt a Nintendo mindig optimista, jókedvű elnök ura. Bár voltak jelei, hogy a betegsége felszínre kerültését követő beavatkozások nem voltak 100%-ig sikeresek, hirtelen halála mélyen sokkolta az egész gaming világot.
Nem lesz többé 'hello, everyone!', nem lesz többé 'directly to you', marad a 'please understand!' - és a felismerésből áradó szomorúságra csak egyetlen gyógyír van: Iwata-san sajnos fiatalon történt távozása ellenére rendkívül tartalmas életet élt, és ennek output-jai a mi életünket gazdagították felejthetetlen élményekkel.
"A névjegykártyámon elnök, a fejemben fejlesztő, a szívem mélyén viszont játékos vagyok" - hangzott el a mondat Tőle egy jó tíz évvel ezelőttről - és ebben egy csipetnyi túlzás sem volt. Aki figyelemmel kísérte munkásságát, jóeséllyel leszűrhette, mekkora energiával, szenvedéllyel végezte a munkáját.
Mert melyik prezident lenne képes arra, hogy a cég egyik kulcs-játékának csúszását elkerülendően, feláll a kényelmes kis foteljából, lecammog az alsó szintre és két hétig együtt debug-olja a kódot a programmer peonokkal? Melyik prezidentnek virítanak olyan sorok a CV-jében, hogy "én programoztam az Earthbound-ot meg a Balloon Fight-ot"?
És egyáltalán: melyik prezident az, aki amellett, hogy egy ekkora cégóriás élére került, ember is tudott maradni? Akire a kollegái nem csak felnéznek, hanem szeretik is?
A Nintendo rajongókon kívül nem sokan fogták fel az általa ~kéthavonta tartott Direct-ek jelentőségét. Ellenben ennek a tábornak mini E3 volt minden egyes ilyen alkalom. Mert Iwata a rajongókra is figyelt. Talán ezért is fájó ez az egész annyira. Nem egy személytelen valaki távozott tőlünk, aki aláírt pár papírt az irodájában, hanem kedves, mosolygós, bohókás fejlesztő úr, aki a névjegykártyáján lehet, hogy Elnök Úr, de valójában közülünk való volt.
Nagyon fog hiányozni.