Karácsony este volt, bejglinek álcázott kalács illata szállt a szobában, sejtelmes fények rajzoltak mintákat a falakra. Keresztszüleim látogatóba érkeztek, titokzatos Mitsubishi feliratú dobozt kaptam tőlük ajándékba (nem tudtam mire vélni, felbontására még várnom kellett), az adventi koszorú lágy gyertyafényénél fogyasztottuk az ünnepi vacsorát.
5,25"-es lemezek voltak, mint kiderült, a nagy ajándék - egy Commodore 64 - beszerzésében is segédkeztek szüleimnek. És mellé cirka száz játék egy hasáb alakú dobozban. Azon a varázslatos estén kezdődött minden.
Éjfél elmúlt, mire ágyba kerültem, de korán keltem, megbabonázott életem első számítógépe. Önfeledten játszottam klasszikus programokkal, kitörő lelkesedéssel írtam pársoros szöveges kalandjátékot, próbálgattam átlátni a végtelennek tűnő data sorokat.
És egy emberöltővel később, mikor megveszek egy használt xbox360-at, hasonló érzések kerítenek hatalmukba. Ábrándozok, terveket szövök, ötletek ezrei száguldanak a fejemben: mi lenne, ha; hű, ez milyen jó megoldás; ezt én majd úgy csinálom, hogy - és a többi. Elképesztően jó döntés volt, bár sokáig vaciláltam, de így két hét után azt mondom: megérte. Holnap azt is elárulom, mikkel játszottam. ;)
Necroman Mk2 
p34c3 
Stadia HUN 
CHASE 
Bountyy