Bár eredetileg csak jövő valamikorra terveztem a PS4 vásárlását, de egy nagyon jó akciónak köszönhetően korábban jött a Jézuska, és individualista módon meglepett (én magam) egy ajándékkal.
Rolnehoz hasonlóan, én is a player mega pack-et zsákoltam be, amihez 5 játék is járt (igaz, kicsit ciki, hogy mind remaster). Szabadidőm hiányából fakadóan egész biztosan sokáig elfog tartani az is, míg ezeket végigjátszom, de azért egy The Phantom Pain-t még szeretnék idén évvégére beújítani, hisz ez volt az elsőszámú cím, ami a generációváltásra sarkalt.
Maga a gép meglepően pici és könnyű, különösképpen szépnek vagy rondának sem mondanám, az viszont meglepett, amikor 8 év X360 után csak egy egyszerű kis konnektor dugaszos tápkábelt találtam a Microsoft batár külsőtápos megoldásához képest. Apróság, de sokkal elegánsabb így.
A használat nagyon halk, egy-két lemezfelpörgetésen túl észre sem venni, hogy megy, ám néha amikor megfogom a tetejét, kissé melegnek érzem - remélem szimplán túlparázom.
A lemezbehelyezés nem annyira tetszik, a hagyományos tálcás megoldás egyszerűbb és biztonságosabb volt, de már megszoktam, hogy hova kell pozícionálni, így különösebb gond nincs azért vele.
A kontroller valóban rengeteget javult a korábbiakhoz képest. Kellemes a fogása, a ravaszok pont eléggé feszesek, ám az analóg karok egy hangyafasznyit mintha érzékenyebbek lennének, mint az optimális szint, de tulajdonképpen könnyen szokható volt és nem rossz vele a célzás, bár az elhelyezkedés egy fokkal a 360-on talán jobban kézre állt. A D-pad viszont végre úgy érzem, újra használható, ellentétben a 360-al, ami a javított kiadás után is egy rakás szemét volt a verekedősjátékokhoz. Egyelőre nem tudtam vele sokat játszani, de azért tegnap óta nyúztuk már jó pár órát a tesómmal, és nekem nem tűnik kevésnek az üzemidő sem. A világítás totál felesleges, azonban a tapipad és belső mikrofon, igaz túl sokat nem, de azért kellemest pluszt adnak az élményhez.
A PS4 rendszerétől első blikkre tartottam egy kicsit, hisz korábban sok negatív kritikát olvastam a fórumokon róla. Én a magam részéről szeretném mindet megcáfolni, ugyanis ennél kényelmesebb megoldással sem 360-on, sem bármilyen okostelefonon sem találkoztam. Könnyen átlátható, gyorsan navigálható, és remekül automatizált. A háttérben minden kis biz-baz frissítést, leöltést, és telepítést, szinte észrevétlenül elvégez, hogy nekem semmit ne kelljen, ráadásul közben is, szinte teljes mértékben használható a konzol bármire. A 360 sem volt olyan vészes, de azért ezek után, az feltűnően kötöttebb volt.
PSN-ről egyelőre nem tudok sokat nyilatkozni, mivel a plus-ra nem fizettem még elő, de azért átnyálaztam a kínálatot és pár demót letöltöttem. Az nem tetszik, hogy a letöltés nem egyesével, sorban történik (bár talán be lehet állítani, ezt nem próbáltam), hanem ömlesztve, mind egyszerre, de ezt leszámítva elképesztően egyszerű és átlátható a használata. A 8 éves X360-as pályafutásom alatt jó néhány dashboardot és Live felületet láttam már, ám a vége felé egyre inkább rendszertelenebbé és nehezen navigálhatóvá vált a Microsoft rendszere, ezek után számomra hatalmas élmény volt a PS4 PSN-je. Ha valamiben viszont mégis az amerikaik győznek, akkor az egyértelműen az árazás. A PSN árszabása elég kegyetlen, egy-két (de tényleg csak egy-két) címet leszámítva, elég vastagon fogott az a toll, amikkel az árakat írták: vannak 30-40 ezer forintos digitális komplett kiadások is, amik szerintem egyenesen nevetségesek, akciókból viszont nagyon keveset láttam, míg ez azért a Live esetében elég rendszeres volt.
Összességében a várakozásaimon felül teljesített a gép, és nagyon örülök a vásárlásnak, remélem sok örömöm lesz benne… na meg végre időm, hogy egyáltalán játszhassak vele.
**Aki gondolja:
PSN: Tvilmos
Akinek pedig van eladó: The Phantom Pain-je, dobjon egy privit!**