Szereted bántani az embereket? Tette fel nekem a kérdést pár éve egy vértől foltos, kakasfejet ábrázoló maszkban üldögélő alak. Én már akkor is azt válaszoltam magamban, hogy nem, viszont azt élvezem, amikor dimenziót váltok, és egyfajta mágikus révületben, ritmusra, a kigondolt koreográfiának megfelelően hajtom végre azt a sok lépésből álló, fantasztikus mozdulatsort, ami a Hotline Miami-ban a siker kulcsa. Bár az idén megjelent Wrong Number-ben néha kilóg a lóláb, még mindig a számban érzem kivételes ízét.
A bekezdésben össze is foglaltam a lényeget, egészen páratlan élmény a játék kábítóan nagyszerű zenéjére belerázódni a tevékenységbe, és ugyan a Hotline Miami ábrázolásmódjának középpontjában a nyers erőszak áll, én nem emiatt szerettem meg a szériát, bár különösebb gondom sincs vele. Bár a pályák többsége elsőre kaotikusnak tűnhet, de pár - vagy tucatnyi - elhalálozás után már át lehet látni az ellenségek elhelyezkedését és viselkedését, és azt is ki lehet tapasztalni, mikor és kit érdemes likvidálni, hogy a többiek is úgy reagáljanak, ahogy az a tervben szerepel. Igen, most is érdemes az ellenséges AI hiányosságait kihasználni, így egy ártatlan lövéssel is halálos csapdámba csalogathattam áldozataimat.
A tervezés tehát fontos, azonban a Wrong Number az ember reflexeit is próbára teszi, az esztendő legkielégítőbb pillanatai közé tartozott, amikor beszorultam egy kisebb szobába és egyszerre több helyről is rám törtek. Ekkor elinalt a fejemből minden gondolat, rángattam az egeret, püföltem a billentyűzetet, pár másodperccel később pedig hullák hegyén álltam, dübörgött tovább a zene, én meg azon morfondíroztam, hogyan éltem ezt túl.
A folytatás láthatólag nem változtatott sokat, a masszív alapokra építkezett, megtartva annak néhány gyermekbetegségét is, mint a néha furcsán viselkedő AI vagy a ritkán előforduló beragadás. Természetesen egy második résznek mindig rá kell licitálnia elődjére, és ezt a Wrong Number meg is teszi: több szereplő, így több szálon futó, összefüggő történet, több maszk, több fegyver, ami színesítik az alapjában véve is élvezetes játékmenetet. Bár a játék hajlamos túlzásokba esni - néhol elképesztően nagy számú ellenség, érzésem szerint picit túltolt sztori, amit azért élveztem -, de olyan szépen kombinálja az agymunkát és az ügyességi kihívást, hogy mindenképp ott a helye az év legjobbjai között.
p34c3 
Doberman 
Necroman Mk2 
Stadia HUN 
Bountyy 
CHASE 
mcmacko 
Comedian