Annyira szeretem, amikor egy pályán minden klappol, egyben van, és miután kigondoltam, mit kell tennem, óramű pontossággal elvégzem a feladatokat. A Captain Toad tömve van ilyen pályákkal, amelyek kis titokdobozokra emlékeztetve állandóan arra késztettek, hogy ide-oda, fel-le tekergessem őket, amíg mindent meg nem találok.
A Super Mario 3D World-ben debütáló Toad minijáték saját teljes értékű kiadást kapott, ez pedig véleményem szerint az egyik legjobb döntés volt, amit mostanában a Nintendo hozott. A Treasure Tracker bőséggel megszórja a játékost a levegőben lebegő kis világokkal, ahol a fő feladat teljesítése mellett a lényeg éppen az, hogy az ember mindent megcsináljon. Ha ugyanis nem vadászik az összes csillagra, akkor sokszor a pályák felét se látja, a szekvenciák teljesítése után megnyíló extra feladatok pedig a cél teljesen más szemszögből történő megközelítésére sarkallnak. Van, ahol egy agyafúrtan eldugott csillagot kell megtalálni, van, ahol időre kell végigrohanni a pályán, és van, ahol társainkra kell figyelnünk.
Látszólag a Treasure Tracker már a legelején ellövi az összes puskaporos hordót, de jó Nintendo játékhoz híven később sem maradtam újdonságok nélkül. Bizonyos időközönként a játék újabb játékmenetbeli elemeket emelt be, és volt pár egyedi ínyencség is.
Mindez kiegészül a Mario világban játszódó címek mesés, barátságos audiovizuális stílusával, minden színes-szagos, egyszerűen jó érzés volt beleveszni Toad kalandjába, de ahogy az lenni szokott, a puha külső most se tévesszen meg. A Toad ugyan alapvetően nem egy nehéz játék, de ha mindent meg akarsz csinálni benne, akkor jobb, ha felkötöd a gatyád. Sose vettem még amiibo figurát, de Toad vitt hozzá a legközelebb, így az extra feladatnak számító pixel Toad-okat nem tudtam megkeresni. Azóta is hiányérzetem van.
liquid 
Necroman Mk2 
Bountyy 
CHASE 
p34c3 
Comedian