Mi vezetett a Wii U bukásához?

Sokszor, sok helyen felmerül a kérdés: ténylegesen mi vezetett a Wii U bukásához, a third party fejlesztők ignoranciájához, a közel láthatatlan installált bázishoz?

A béna elnevezés? A Wii kazuár sikerei okán elidegenített hardcore? A tablet kontroller?

Egyik sem. Legalábbis, ebből a savanykás fekete szeder tortából csak pici szeletke jut nekik.

Meglátásom szerint a legnagyobb gondot az okozta, hogy a Nintendo azt hitte, még mindig 2006-ot írunk. 2012-ben. Azt gondolták nem kell az erős hardver, elég lesz a gimmick, az + a class 1 first party címek, azok majd úgy is jól eladják a gépet. Aztán ha fogy a gép, jön majd a third party is, addigis itt egy jó kis unprecedented partnership az EA-vel...

Az elhúzódó hetedik generáció alaposan kiéheztette az újdonságra vevő játékos közösséget, de az érdeklődés tárgyát sokkal inkább a nyers lóerő képezte, semmint valami új hasznos/haszontalan (kinek mi) gimmick. Mi sem példázza ezt jobban, mint a PS4 átütő sikere, amihez elég volt a 8 giga RAM meg az 1080p. A third party pedig igen sebesen átpártolt erre a vonatra, mivel a Wii U szintjére lebutított termékeiket senki nem akarta megvenni - minek amikor a nyájas felhasználó mindezt megteheti egy izomos gépen, szebben, jobban?

Mindezekután pedig szóba sem jöhettek már csak sima mezei portok sem, nemhogy a Wii U legfőbb selling point-jára, a második képernyőre optimalizált megoldások. Így, mivel a szoftver ellátottság rémisztően gyenge volt az első időszakban, (még a premierre ígért first party címek is késtek) a Wii U sajnos két szék között, a pad alatt végezte.

A Nintendo bedobta az all in-t a Gamepad-re, a BC-re, feláldozva ezzel a korszerű(bb) hardvert - pedig nem vette észre, hogy pont ez lett volna a vásárlói elvárás. Hamis párhuzamokkal áltatták magukat ("bezzeg a Wii-nél sem igényelte a 100 millió vásárló az izmos gépet!") és nem vették észre, hogy azalatt a hat év alatt elég sokat változott a világ.

Mindezt úgy mondom, hogy (iPad ide vagy oda) szerintem a Gamepad továbbra is a nyolcadik generáció legfrankóbb fícsöre (nem, nem a share button) - kár, hogy nem mertek kicsit nagyobbat álmodni, egy picit erősebb árcédulát bevállalni, hagyni az amúgy kb. mindenkit hidegen hagyó BC-t (most őszintén: kint van 100 millió Wii a nagyvilágban, ha valaki Wii játékokkal akart volna játszani, lett volna bőven opciója) és odatolni az erősebb hardvert a lemezmeghajtó alá.

Akkor lehet egészen máshogy ért volna véget ez a szomorú történet...