Quern - Undying ThoughtsReview

A Quern még 2015 nyarán tűnt fel Kickstarter projektként, méghozzá hazánk fiainak gondozásában. A Zedbox csapata egy belső nézetű puzzle kalandjáték ígéretét lengette be újrahasznosítható játékmechanikákkal és egyedi látványvilággal. Magamat is a támogatók között tudva végig azért drukkoltam, hogy összegyűljön a játék elkészítéséhez szükséges összeg, ami egy bizonytalansággal teli kampány végén meg is történt.

Mondhatjuk, hogy kegyes volt az idei év a műfaj szerelmeseihez: két nagyobb versenyző is tiszteletét tette az esztendő során, előbb a hosszú ideje készülő The Witness, majd az Obduction. Én sajnos egyik játékot sem tudtam kipróbálni, de a közönség visszajelzései alapján meg merem kockáztatni, hogy a nagyok árnyékában megbújó Quern minden további nélkül az élvonalba állítható.

Ma már kevés játék tudja elérni, hogy tollat és papírt ragadjak. A mai darabok - már ahol a zsáner ezt indokolttá teheti - tele vannak beépített segítséggel, objektívákkal, jelölőkkel. Nem úgy a Quern, ahol a történet magját képező cél elérését leszámítva nem kapunk konkrét utalást arra, hogy az adott pillanatban mit is kellene tennünk. A játék során egy titokzatos professzor által hátrahagyott leveleket olvasva ismerkedhetünk meg Quern világával, de ami még fontosabb, több feladvány megoldásához is segítséget kapunk. Ezek sem világos utasítások, csupán a megoldás felé vezető rögös úton indítanak el egy-egy ábrával vagy elejtett mondattal. Ekkor jött jól a kis füzetem, amibe számtalan jegyzetet készítettem. A Dishonored 2 Jindosh zárát leszámítva nem is emlékszem, mikor „kényszerültem” utoljára külső eszközökhöz, egyszerűen imádtam.

Csak dicsérni tudom a tervezőket, hiszen a feladatok tökéletesen illeszkednek a környezetbe, kalandozásom során, ha egy új tárgyat találtam, biztos lehettem benne, hogy fel tudom használni valahol a közelben, csupán alaposan szét kell néznem. Ezek a fejtörők természetes úton követték egymást, szinte egymásból következtek, amivel a fejlesztők ki is küszöbölték az elveszettség érzését, amikor csak bambán áll az ember, és azon agyal, merre tovább.

Bár egy idő után fel lehetett fedezni a feladványok alapelvét, ezek önmagukban is kellően változatosak, illetve ezeket a mechanikákat is sikerült valami aprósággal felfrissíteni ahhoz, hogy ne unjak rá a játékra a bő 15 órás végigjátszás alatt. Volt, ahol számolnom kellett, máshol a színekkel játszadoztam, de előfordult, hogy a fülemre kellett hagyatkoznom. Bármelyik eset is állt fent, mindig jó tanács, hogy alaposan nézz körül! Az esetek többségében a megoldás első darabkája ott lesz valahol körülötted, csupán látnod is kell, nem csak nézned. Annyira megszoktam ezt a hozzáállást, hogy egyenesen megzavarodtam, mikor egy olyan feladatba botlottam, amit helyben, mindenféle előzőleg megszerzett tárgy vagy tudás nélkül megoldhattam.

Úgy vettem észre, hogy kis kitérőket vagy éppen opcionálisan több irányba elágazó szakaszokat leszámítva a jól megtervezett úton haladhatok csupán. Ez kissé kötöttnek hathat például a The Witness után, de figyelembe véve az anyagi lehetőségeket, egyáltalán nem panaszkodom, hiszen az előre kikövezett út ettől nem lesz könnyebb, és a különböző mechanikákat alkalmazó feladványok eloszlása is megfelelő, egyik típusból sem lett elegem. Az intellektuális kihívás által belengetett győzelem ígérete kimagaslóan édes. Amikor egy új tárgyra bukkantam és belém nyilallt a felismerés, hogy hol tudom felhasználni, izgatottan futottam a következő célpontom felé, már olyan képeket formálva lelki szemeim előtt, hogy mi fog történni, amikor a kicsiny világ egy újabb titkát fedem fel.

A kicsiny jelző nem véletlenül került ide, a Quern szigetecskéje első látásra túlságosan apró ahhoz, hogy hosszú ideig ott időzzön az ember. Nagyobbat nem is tévedhet, aki ezt az elhamarkodott következtetést vonja le, a játék alapterülete ugyan valóban elhanyagolható, ugyanakkor olyan, mint egy titokdoboz, amit ide-oda forgatva mindig újabb és újabb reteszeket találunk. A sziget még sok-sok óra után is egy új arcát tudta megmutatni, olyan rejtett zugokat, amikről nem is álmodtam, hogy ott vannak mellettem, a fejem fölött, vagy a lábam alatt.

Gyönyörködésre sajnos nem volt sok lehetőségem. A Quern képi világa a régi klasszikus Myst-et idézi meg, de csak foltokban, a Zedbox játéka saját identitással bír, az elém táruló sárgás pasztellvilág kellemes, ellenben a növényzet lehetett volna részletgazdagabb, és úton-útfélen megtapasztaltam azt a programozói körökben bizonyára megfelelő szakszóval leírható jelenséget, amikor a távolban lévő objektumok úgy tűntek el és rajzolódtak ki, ahogy a kamerát forgattam. Ami pedig kifejezetten zavart, az az egyébként fülbemászó és pihentető dallamok éles váltakozása, amikor egy új területre léptem. Hogy egy kézzelfogható példával éljek: az egyik feladat során egy bizonyos tereptárgyat kellett forgatnom, ami a sziget főterén található. Az ezt lehetővé tevő szerkezet pedig a parton volt egy szikla tetején. Miután elforgattam azt a bizonyos tárgyat, lemásztam a szikláról és a főtérre futottam, hogy megnézzem, jól végeztem-e a feladatom. Ez idő alatt háromszor csendült fel egy újabb muzsika, de csak pár másodperce, mivel a hangjegyek már csak bottal üthették a nyomom. Az ötödik forduló a caplatást leszámítva sem volt kellemes.

Bárcsak azt mondhatnám, hogy ezek voltak a legsúlyosabb technikai problémák, amikbe belebotlottam. Sajnos azonban egy olyan hiba is javításra vár, ami ténylegesen belerondít a játékba. Méghozzá az interakciós lehetőség véletlenszerű megszűnése. A játék kezdeti szakaszában rendre visszakerültek az eszköztáramba a már elhelyezett tárgyak, ha kiléptem, később pedig - ha csak párszor is, de - nem tudtam meghúzni egy kart vagy megnyomni egy kapcsolót, csak egy újraindítást követően. Ez a fajta bizonytalanság pedig ebben a műfajban felesleges frusztrációhoz vezethet. Ha egy bátor kalandor úgy érzi, csapdába esett, próbálkozzon meg egy gyors betöltéssel, valószínűleg megoldódik a gondja, de nagyon remélem, hogy a Zadbox hamarosan elvégzi a kötelező bogárirtást.

Bár szeretném elkerülni a klisés befejezést, meglátszik, hogy mostanában alig ragadok billentyűzetet, így hát tessék. A nap végén a Quern egy kiváló puzzle játékként nyeri el helyét a műfaj jól sikerült darabjai között. Ha fogékony vagy az agycsavaró feladványokra, ha nem vagy rest papírra vetni a tervedet, ha szüntelenül hajt az eléd állított intellektuális kihívás megfejtésének a vágya, akkor nyugodtan nevezz be egy világjárásra.