2016 játékai - #3

Az új Hitman-nel kapcsolatban talán az jut eszébe a legtöbb embernek, hogy a Square Enix az epizodikus megjelenés mellett tette le a voksát. Ez a mai világban kockázatos dolog, amit maguk a kiadók és fejlesztők idéztek elő azzal, hogy sokszor vitatható minőségű produktumokat adtak az emberek kezébe. Ki fizetne mindenféle bizonytalanságot mellőzve teljes árat egy olyan játékért, amit nem kap meg teljesen, csak kisebb adagokban? Még ha jól is sikerül a bemutatkozás, semmi sem garantálja azt, hogy a folytatás jó lesz. Bevallom, az elnyújtott tálalás bennem sem talált megértő támogatóra - és persze utólag könnyű okosnak lenni -, de azt kell mondanom, félelmem alaptalan volt, a Hitman nagyszerű.

Számomra bebizonyosodott, hogy az epizodikus megjelenés igenis illik ehhez a játékhoz. A Hitman küldetései összetettek és rengeteg lehetőséget kínálnak. Mindig van egy vagy több célpontunk, illetve a küldetés jellegét tekintve előfordulhatnak egyéb teljesítendő objektívák is. Az, hogy ezeket miként pipáljuk ki, rajtunk múlik. Nem szabad tévedésbe esni, a Hitman nem egy sandbox játék, a fejlesztők által megálmodott keretek között tudunk tevékenykedni, de ezekre igazán nem lehet panasz, mert sok utat tesznek lehetővé, amik markánsan különböznek egymástól. Ha gondoljuk, lőfegyvert ragadhatunk, vagy a klasszikus utat választva újabb és újabb gúnyákba bújva térképezzük fel a területet, és várjuk ki a legmegfelelőbb pillanatot. A másik nagy pozitívum, hogy a pályákon elszórt lehetőségek egy hányada bizonyos történésekhez vannak kötve. Igen ám, de ezek nem akkor aktiválódnak, amikor a közelbe érünk, hanem az első pillanattól kezdve haladnak a végkifejlet felé. Ha lemaradtunk róla, akkor az a kapu bezárult, nézhetünk más megoldás után.

Ezért nyert értelmet a küldetésenkénti tálalás, mert egy megbízást érdemes többször is teljesíteni, annyira más élményt nyújtanak a különböző likvidálási módszerek. Ha valaki most megveszi a teljes csomagot egy végigjátszás miatt, akkor végigmegy a pályákon és azt mondja, ennyi elég volt. Pedig nem is látta a játék felét sem. Akinek azonban pár havonta be kellett érnie egy misszióval, az talán többször is megpróbálkozott a feladattal és mindig más megközelítést választott. Ez a sokszínűség adja a Hitman sava-borsát.

Szeretném kiemelni, hogy a játék baráti kezet nyújt a kezdőknek is, egyrészt végigterel egy nagyon alapos tutorial küldetéssorozaton, másrészt különböző jelölők bekapcsolásával a későbbiekben is támogatja a játékost. Személy szerint ezt a segítséget nem ajánlom, maximum a játék elején, hogy kitanuljuk a rendszert, mert később úgy érezhetjük, hogy madzagon rángatnak minket, holott a Hitman titka a szabad felfedezésben és kísérletezésben zajlik. Tehát irány a beállítások menü és vegyük ki azokat a fránya pipákat!