Videojáték karakterek ellen egy videojáték karakterre van szükség

A Narita Boy egy 2D side-scroller RPG elemekkel és egy fokozatosan megnyíló világgal erőteljesen alátámasztva. Bár nem feltétlenül jár kéz a kézben az utóbbi évek hasonló vágányon haladó játékaival, de nyugodtan beilleszthető abba az illusztris kompániába, ahová többek közt a Hyper Light Drifter, a Mercenary Kings, vagy éppen a Hotline Miami tartozik, és amely csapatba remélhetőleg a szintén kampányát futtató Anew is bekerül majd.

A történetről dióhéjban: a sokak által visszasírt nyolcvanas évek neonfényben fürdő, agyonnézett videokazettáktól csíkos világában járunk. Egy titokzatos zseni, Lional Pearl megalkotja minden idők legnépszerűbb játékgépét, a Narita One-t, ami egyben a kultklasszikussá váló Narita Boy platformja. A kulturális ikonná váló Narita Boy minden srác szobájában otthonra lel, a falakon poszterek, a polcokon akciófigurák feszítenek. Ugyanakkor különös események láncolata veszi kezdetét, a valóságot és a virtuális teret elválasztó határsáv vékonyodik, s mindkét világ veszélybe kerül. Nem meglepő módon Narita Boy az egyetlen, aki megakadályozhatja a világvégét, méghozzá a lényét körülkeringő Trichroma Energy és a kezében forgó Techno Sword segítségével. Mi ez, ha nem abszolút királyság a köbön?

A Narita Boy audiovizuális síkon valóban mintha egy best of válogatás lenne abból az annyira szeretett letűnt korból. A játék a pixelart legmagasabb hőfokozatán lángol, nekem ez az egyik kedvenc művészeti stílusom, amiből egyszerűen árad a személyes törődés és a szenvedély. A ma rendelkezésre álló lehetőségeknek köszönhetően pedig ezek a pixelkaraterek és -objektumok csodálatosan animáltak, én már azért is boldog voltam, hogy percekig csorgathattam a nyálam a játék Kickstarter oldalán elérhető GIF-ekre. A trailer alapján a Narita Boy egy olyan filtert kap, mintha képcsöves tévén követnénk nyomon hősünk kalandjait, amit egy viseltes VHS kazettára rögzítettek. Itt-ott egy vékony hangyasereg vonul át a képernyőn, felvillan egy szellemkép, hacsak nem zavarja a játékot ez a vizuális megoldás, akkor engem már most megvettek kilóra. Nemcsak a kép világ, de a hangok és a soundtrack is a harminc évről ezelőtti időszakból látogatott hozzánk. A retróra hajló fülnek kellemes a számítógépek csipogása, vagy a narrátor visszhangos „Narita Boooooy!” kommentárja, az eddig felfedett muzsikából csöpög az ambient és a retro synth, ez az igazi időutazás!

A Narita Boy meglepően komoly univerzumépítést tudhat magának. Azért nem kell rögtön párhuzamot vonni a kis fejlesztőcsapat és pl. az Obsidian vagy az inXile kapacitása között, de a Narita Boy kampányából rengeteg érdekességet megtudhatunk: Lionel Pearl felkerült a Time megfelelőjének, a Lime magazinnak a címlapjára. A legendás Techno Sword-öt a Techno Apák kovácsolták abból a rejtélyes energiából, ami a Digitális Királyság magjából ered. A Techno Apák a Trichoma-nak hódolnak, ami nagyjából olyan, mint az Erő a Star Wars univerzumban. A játék gonoszaiként szolgáló Stallion-nak pedig megvan a maga rockbandája, a The Metallions. Rock, baby!

Na de lássuk a játékmenetet magát. Mint ahogy említettem, a Narita Boy egy 2 dimenziós akciójáték, ennek megfelelően nagy hangsúlyt kap a harc. Fő fegyverünk a Techno Sword, amihez nem egy, de nem is két kombó és mozdulat társul, de ezen kívül szert tehetünk lőfegyverekre, és különleges digitális mágikus képességekre, amikkel teleportálhatunk, megállíthatjuk a lövedékeket, sőt, ha megtaláljuk a mágikus floppy lemezeket, akkor mechákat vagy igazi hősöket is megidézhetünk. Plusz kell annál menőbb dolog, mint hogy repülő floppy-n szörfözhetünk és kétlábú titánná átváltozni képes szervolovat ülhetünk meg? A Kickstarter oldal még több érdekességet rejteget, de ezekért tessék elfáradni oda az írás végén található linken keresztül, hátha megjön a kedvetek egy kis befektetéshez.

Mindenki kitalálhatja, mi következik most. Igen, igen, a támogató tier-ek és az egyéb cikk végi tudnivalók. A fejlesztő Studio Koba 120.000 eurót szeretne, ennek már majdnem a fele rendelkezésükre áll. A stúdiót Eduardo Fornieles alapította, aki Tokióban két fejlesztőcsapatnak is dolgozott, ebben az időszakban született meg a Narita Boy ötlete. A csapat jelenleg öt főt számlál, megtalálható köztük a kódmester, a 2D animátor, a pixelművész, a projektmenedzser, és természetesen a zenész, aki nem mellesleg Eduardo fivére. A srácok hisznek a Digitális Apák, a Trichroma, és természetesen a mindenható Mother Board erejében, és remélik, hogy ezzel mi is így vagyunk. De hogy komolyara fordítsuk a szót, a stúdió komoly elemzéseket végzett a projekt sikeres kezelése érdekében és bár a szakértelem rendelkezésre áll, ők sem kivételek a közösségi finanszírozás jelentette kockázatok alól.

A Narita Boy nem csupán PC-re készül. Ha kellően nagy pénzösszeg gyűl össze, akkor várhatunk PS4 (180.000 euró), Nintendo Switch (200.000 euró), és Xbox One (240.000 euró) portot is. Mindemellett olyan távlati célokat is kitűzött a csapat, mint még szélesebb lore, több ellenségtípus, extra jelenetek, nagyobb világ.

A támogatók ezúttal is annyival szállnak be a buliba, amennyit a pénztárcájuk elbír, 15 euróért jár a játék a szokásos apróságokkal (háttérkép), plusz öt fabatkáért már egy digitális kézikönyv is jár, és kis összegekkel tornázva a hozzájárulást olyan finomságok üthetik a markunk, mint a soundtrack, egy képregény, art book. Egy nagyobb beruházást követően feltűnnek a fizikai jutalmak is, mint az előbb említett jóságok kézzel fogható kiadásai, póló, bakelit lemez, díszdoboz, és így tovább.

Én a magam részéről biztosan benevezek a Narita Boy-ra, egyrészt kedvelem a műfajt, másrészt a bemutatkozás is nagyon jól sikerült, a floppy szörf már megéri azt a nem egészen ötezer forintot, nem igaz? Naritaaaaaaaa Boooooooooy!

A Narita Boy Kickstarter oldala