Az egész azzal kezdődött, hogy leszedtem a demót PS4-re. Mi baj lehet belőle? :)
Nem akarok hosszú ömlengést írni, de egy rövidet mégis csak érdemel:
A játék zenéje a legjobbak között van.
A játékmenet változatos, egyedi és jól működik: hack'n'slash, shoot'em up, side scroller, bullett hell - úgy vált a játék ezek között mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Elsőre lehet, hogy furcsa, de zseniális.
Főellenfelek.
Tartalom rengeteg van.
Nosztalgia faktor: az egész a régi, legjobb Final Fantasy-s JRPG élményeket idézi. A zenék hangsúlyossága, illetve a sokszor kötötté váló kamera nekem azonnal a PSX-es pre-render hátteres Final Fantasy-ik játékmenetét juttatta eszembe. Ehhez még erősen hozzátesznek a shoot'em up és a side scroller részek is.
Old school. Ez kicsit egybevág az előzővel, de itt inkább a funkcionális dolgokra gondolok. Itt semmi sem olyan mint a mostani modern játékokban (persze, hiszen Platinum Games): van health bar, nincs autosave, nincs GPS, nincs gaming as a service, stb. Ez egy rendes, régi vágású videójáték, és ezt igazából caps lockal kellene írni.
Na de nem csak pozitívumok vannak. A szembeötlő dolog a grafika, ami elég ronda. A mellékküldetések is a hagyományos gyűjts össze x darab valamit, beszélj egy másik NPC-vel vonalat követik. Viszont a játékmenet és a hangulat bőven ellensúlyozza ezeket a hibákat. Az elmúlt évek legnagyobb meglepetése ez a játék.
[Update]
Időközben végig vittem A-E-ig, meg pár fun ending is meg van. Játék ilyen élményt még nem adott.