Az évtized filmjei

20. Straight Outta Compton

Kevés megjósolhatóbb helyezett volt a listámon mint a Straight Outta Compton, amit én minden idők egyik - ha nem a legjobb - zenei filmjének tartok.

Ezt a filmet ugyanis, csakúgy mint magát az együttest, a zenék teszik naggyá.

Minden más is rendben van, és össze lehet hasonlítani a hasonló (éppenséggel NAGYON hasonló) Bohemian Rhapsody-val, hogy mennyivel jobb ez a film, de ez úgyis az alapján dől el, hogy ki melyik stílust szereti jobban.

Részemről a Straight Outta Compton volt az egyik legnagyobb meglepetés az évtizedben. Annak, hogy ebből a témából egy jó filmet kihoznak, nagyjából nulla esélyt jósoltam. Azt, hogy ez a film nem csak jó lesz, de még azokra a dolgokra is koncentrál, amiket én fontosnak tartok, az már-már a nonszensz kategória.

Örökké emlékezetes rész az összes zenei rész, meg minden ami azzal kapcsolatos, hogy hogy csinálják, vagy adják elő.

(fun fact: vicces, hogy ez a film mennyire ugyanaz, mint a Bohém rapszódia, és ebben nyilvánvalóan semmiféle szándékosság nincs, az élet írta mindkettőt)

19. Hereditary

Nyomasztó horrort láttam már korábban is, és most is tudnék ebben a kategóriában jobbakat mondani mint a Hereditary (bár nem feltétlenül ebből az évtizedből); na de olyat még nem láttam, ami ennyire az életből merítkezik, és ami ennyire az életkedvét is elveszi az embernek.

Többet azért nehéz mondani erről a filmről, mert ezt tényleg látni kell, hogy az ember elhiggye. Alighanem új etalon született a horror kategóriában.

Örökké emlékezetes: ezt most inkább ne.

18. A Field in England

Három férfi gombázik (nem, nem gombáSzik) a 17. századi Angliában, miután elszöktek a seregtől. Hozzájuk csatlakozik O'Neill a varázsló, aki egy titkos kincs után vezeti őket.

Ha csak a sztori miatt nézel meg filmeket, ez valószínűleg kimarad, de ha rendezők alapján szelektálsz, Ben Wheatley neve talán mond valamit.

A kis költségvetésűek kis költségvetése ez a film, fekete-fehér, no-name színészek, női karakter egy szál se, ezt aztán tényleg nehéz eladni mai filmként, de talán épp ezért más és frissítő egy ilyen film a mainstream mozi mellett.

Örökké emlékezetes pillanat: Itt valószínűleg aki látták a filmet, azok közül 100-ból 100-an ugyanazt mondják: a sátor jelenet.

A gyomorforgató szürralizmus és az orrfacsaró realizmus találkozása ez a film.

17. Sicario

Denis Villeneuve kb akkor kezdett az egyik kedvenc rendezőmmé avanzsálni, amikor a Sicariot megnéztem a moziban. A filmmel voltak - és vannak is - problémáim, de a feszültségszövés és a rendezés ereje vitathatatlan.

A főszereplők mindegyike telitalálat, és a film pont annyit mutat a mexikói drogkartellek világából, amennyivel átlép a sorozatokon megszokott elemeken, de még nem vesz el a misztikumból, amivel ébren tartja az ember képzelőerejét.

Nagy kár, hogy a film az első 30 perc után veszít a lendületéből, és utána szinte már egy más (szintén jó) film kezdődik, ami már a megszokottabb krimi és thriller nyomvonalon halad, szintén jó fordulatokkal egyébként.

Az egyik fórumon olvastam a filmmel kapcsolatban, hogy ez a "legkubrickosabb" darab, amit az illető látott mostanában, és azt hiszem értem mire gondol. Kompromisszumot nem tűrő művészi látásmód, profi operatőri munkával, látképekkel és technikai tudással karöltve.

Sztem a rendező későbbi filmjei, az Arrival és a Blade Runner már kevésbé voltak izgalmasak.

Örökké emlékezetes jelenet: annyira emlékezetes, hogy konkrétan a legjobb jelenetnek is választottam az évtizedből ezt: Click!

16. The Wolf of Wall Street

És most következzen egy baki részemről, ugyanis ezt a filmet kilistáztam, hogy nem lesz benne a legjobb 25 filmben, aztán észbe kaptam. *

The Wolf of Wall Street egyszerűen az egyik legszórakoztatóbb film amit valaha láttam. Igazából a szórakoztató nem is a jó jelző rá, valami kirobbanó, elementáris erejű annál inkább.

Itt Scorsese egyértelműen elemében van. De még inkább talán a színészek, akik egyszerre önmagukat és annak paródiáját alakítják, de végig a maximumon pörögnek.

Nem lehet ezen a filmen fogást találni, hacsak nem a szokásosan kissé elhúzódó játékidőt és az ebből fakadó kisebb pacing gondokat.

Mivel nem terveztem ezt a filmet listára, így mondható, hogy végül is nem tudtam élni nélküle, ami talán mutatja is, hogy mennyire szeretem.

Örökké emlékezetes jelenet nincs, mert ez a film egy nagy, emlékezetes jelenet úgy ahogy van.

• a Spiderman: Far From Home-ot vettem le helyette, amivel kapcsolatban fordítva gondoltam meg magam

folyt köv...