Panzer Dragoonstadia

Nekem sajnos annak idején kimaradt az eredeti változat, így 25 évet kellett várnom rá, hogy végre kipróbálhassam a játékot. A remake érkezésének híre viszont annyira felcsigázott, hogy még emiatt terveztem Switch-et venni! Szerencsére hamar bejelentették a PS4-változatot is, de végül Stadián kötöttem ki, mivel a Pro előfizetéssel ingyen elérhető a játék. Igazából ez volt az első cím, amit elindítottam Stadián: úgy voltam vele, ha ez az arcade lövöldözés jól fut rajta, akkor bármi más is jól játszható.

Kezdem a lényeggel: jól fut, de csodát nem szabad várni tőle. Az első végigjátszásom alacsonyabb nehézségi fokozaton nagyon kellemes volt, felfedeztem a játék világát, ismerkedtem a klasszikus (Rez-t idéző) irányítással, újraéltem a játéktörténelem egy jelentős darabját. A stream többnyire folyamatos, de néha (pályánként akár többször is) hajlandó meg-megakadni, ami - bár zavaró - a gameplay-re csak kis hatással van, legfeljebb kis életerőt vesztünk az irányítási bakik miatt. A gond ott jött elő, amikor nekiálltam a komolyabb kihívást jelentő nehezebb achievementeknek (vidd végig hard-on, vidd végig lock-on nélkül): itt már átállítottam az új kétkaros irányításra, viszont lehetetlenné vált a pályák teljesítése - sajnos olyan pontosságot igényel a célzás, ahol nem megengedhető egy-egy rosszul időzített lag/röccenés. Remélhetőleg idővel javul a szolgáltatás színvonala, hogy hardcore játékosok számára is 100%-os konzol/pc élményt nyújtson a játék.

Ettől függetlenül többnyire pozitív véleménnyel vagyok a játékról. A poszt-apokaliptikus sci-fi világ, érdekes karakter-dizájn (mind erőteljesen Moebius-ihletésű), valamint a csodás soundtrack (bár '95-ben készült, nekem a '80-as évekbeli Az idő urai rajzfilmet idézi, erős japán ráhatással), és maga a retro gameplay (szigorúan classic kiosztással!) szívet melengető, és örülök, hogy végre bepótolhattam ezt a régi címet. A felújított grafika nem rossz, viszont túl éles, és nem annyira részletes, mint ahogy elképzelnénk, így inkább elvesz a varázsból; az eredeti pixeles játék jobban megmozgatta a fantáziát. Ugyancsak örvendetes, hogy a SEGA elhozta Stadiára is, ráadásul a Pro előfizetés részeként, így akár az ingyenes próbaidőszak alatt is szabadon kipróbálható, sőt - retro-kedvelők számára főképp - erősen ajánlott.

[6]

Bár még számtalan játék van a tarsolyomban, ha minden a tervek szerint alakul, legközelebb hardveres bemutatóval jelentkezem!