Sok-sok évtizede Mel Brooks megénekelte, hogy királynak lenni jó és hihetnénk is neki, ha nem tudnánk, hogy az általa megszemélyesített XVI. Lajos milyen csúfosan végezte. Nagyjából ez a gondolat motoszkált a fejemben a Yes, Your Grace közben, mert igazán bonyolult feladatunk itt se lesz, azonban elég egyetlen rossz döntés ahhoz, hogy uralkodásunk gyors és kegyetlen véget érjen.
A Brave at Night játéka ugyanis egy eléggé furcsa fajta, nagyjából a királyságmenedzser-kalandjáték frissen kitalált kategóriájába lehetne besorolni. Alapvetően egy körökre osztott játékot kapunk, melyben egy kitalált királyság kitalált királyának bőrébe bújva kell egyrészt kisebb-nagyobb döntéseket hoznunk, másrészt megpróbálnunk a lehető legügyesebben navigálni a szomszédos királyságok és saját családunk ügyes-bajos dolgai között.

Előbbi egy egyszerű, de nagyszerű formában van tálalva, a trónon ülve sorra jönnek elénk az emberek ilyen-olyan ügyekkel (de tényleg, az elveszett gyerektől kezdve a mágikus problémákon keresztül az éhínséggel küszködő faluig), mi pedig néhány felkínált opció közül választhatunk. Nem meglepő módon mindenkinek nem lehet a kedvében járni, pláne azért, mert figyelnünk kell arra, hogy közben a királyságnak elég pénze és élelme maradjon alattvalói ellátására. Amikor pedig vége a „fogadóórának”, akkor foglalkozhatunk három lányunk ügyével, beszélhetünk várandós feleségünkkel, ezek az interakciók legalább annyira görgetik előrefelé a cselekményt, mint a tényleges munka.

Mert, és itt az igazán érdekes dolog, a játéknak van cselekménye. Egy egészen érdekes, néha szívbemarkolóan kegyetlen, máskor pedig megható, árulással, viszályokkal, átkokkal és mágiával átszőtt történetet kapunk és a különböző döntéseinken múlik nem csak a saját, de szeretteink jóléte, sőt, akár élete is. Ez egy nagyon ügyes megoldás és sokszor határozottan feszült légkört teremt, viszont sajnos egyben ez az a rész is, melybe kicsit több energiát bele lehetett volna ölni. A probléma ugyanis az, hogy bár döntések tucatjait kell meghoznunk és azok valóban kisebb-nagyobb dolgokban más sínre lökik a történetet, az igazán kulcsfontosságú dolgoknál csak a döntések látszatát kapjuk. Ez leginkább egy esetleges második végigjátszásnál bukik ki, ahol, ismerve az előzményeket, például hiába próbáljuk elkerülni, hogy egy meg nem nevezett személy életét veszítse, az ő sorsa mindenképp így van megírva, erről az útról sehogy se tudjuk eltéríteni. Ez pedig azért különösen fájdalmas, mert ott volt a lehetőség egy ténylegesen szerteágazó sztorifát felnevelni, amit újra és újra végigjátszhatunk, de ennek hiányában igazából nem kifejezetten motiváló új játékot indítani.
Technikai oldalról viszont nem tudok belekötni a játékba. Pixeles, pixeles, de abból a fajtából, amire jó ránézni, ami tényleg pixelart és nem csak apró színes négyzetek egymásra hányva, minden gyönyörűen meganimálva néhány olyan részlettel, amitől tényleg tátva maradt a szám. Zenei oldalról meg egyenesen csodás a játék, rendkívül finom szláv dalok keverednek néha rockosabb riffekkel, olyan fülbemászóan modern-középkori az egész, az a fajta, ami miatt inkább megállsz pár percre a főmenüben csak hogy végighallgathasd.
Azt a böszme nagy kihagyott ziccert leszámítva a Yes, Your Grace simán az év egyik legkülönlegesebb játéka, egy különleges kalandjáték, ami királyságmenedzserként is megállja a helyét. Királynak lenni jó, virtuális uralkodónak, itt legalábbis, amikor épp nem próbálja egy barbár csürhe fejedet venni, még jobb.
Platform: X, Windows, Mac, Switch Kiadó: No More Robots | Fejlesztő: Brave At Night Megjelenés: 2020. március 06. | Ár: 19,99€, Game Pass