Valley Peaks - Csúcs ez az érzés!TESZT

Főhősünk a mindennapi darálóból kikerülve egy hegyes-völgyes környékre érkezik, ahol kedvtelésből különböző magaslatokat támadhatunk, beszélgethetünk a völgyben lakókkal és egy kicsi rejtélyt is kapunk a játéktól, mindezt a hegymászás mögé rejtve. A völgylakóknál lehetőség van minijátékokat is játszani, de adhatnak nekünk mellékküldetést is hogy extra erőforrásra vagy tárgyakra tegyünk szert. A fejlesztők sokfajta játékosra gondoltak: lehetőség van testre szabni a karóránk színét, gyűjthetünk kulcstartókat nyerőgépből, de olyan tárgyakat is megkaparinthatunk, amik a mászást könnyítik meg nekünk valamilyen módon.

Minden hegyre 3 szakaszon lehet felmászni, ezek különböző nehézségi szintűek. Amikor egyre sikeresen felérünk, pecsétet kapunk. Ezeket hármasával lehet beváltani olyan eszközökre, amik a mászást segítik, vagy a már meglévő eszközöknek adnak fejlesztéseket. Ezen felül a játékban még két beváltható eszköz van: az aranygomba és a csavarok. Előbbivel nyerőgépekből szedhetünk kulcstartókat vagy kész mászójegyeket vehetünk hogy gyorsabban jussunk hozzá a fejlesztésekhez, utóbbival pedig a völgylakóknak tudunk segíteni, különböző eszközök újjáépítésével. Ezek között olyan is van, ami a mászásunkat segíti (pl. több energia, vagy jobb tűrőképesség a hidegben).

A játék első felében a hegycsúcsokat simán lehet támadni mindenféle eszköz nélkül, azonban a játék második felére bekövetkezik egy csavar, onnantól már a mászás sokkal nagyobb kihívássá válik. Decken játszva a hátsó ravaszgombokkal lehet a két kezet irányítani, egy vagy két kézzel is kapaszkodhatunk a kiálló kődarabokra, eszközökre. A játék nagyon reszponzív, a kézikonzolon szinte mindig tartotta a 60 FPS-t. Ez annak is köszönhető, hogy alacsonyabb felbontásra lehúzva FSR-rel visszaskálázható a kép, emellett pedig a játék grafikája is inkább a Short Hike színvilágára és stílusára hajaz. A különleges és egyszerű grafika nagyon jól kiegészül a játékmechanikával, egyértelműen látni lehet merre visz az út felfelé. A mászás azonban sokszor trükkös tud lenni, vannak olyan szakaszok ahonnan nagyon könnyű lepottyanni. Itt már egy kicsit olyan érzés, mintha az ember a Getting Over It-tel játszana. Amikor a sokadik nekifutásnál épphogy a csúcs előtt esünk a mélybe, kicsit meg tud kérdőjeleződni a játék cosy jellege. Ilyenkor inkább mondanám rage gamenek, de ez tényleg a játékos vérmésékletétől függ. Ezt az a részét leszámítva én szinte minden csúcstámadást élveztem a játék során. Abban az esetben, ha valaki kevesebb súrlódás felé hajlik, akkor lehetséges „relax” módban is játszani, ebben a mentésben a könnyed mászás élménye van előtérbe helyezve. Ha valaki úgy érzi könnyen felhúzná magát a trükkösebb hegyeken, akkor helyette ezzel tegyen egy próbát mindenképpen. A mászás nagyon jól áramvonalasított, könnyen kezelhető és felérve elégedetten tekinthetünk alá a völgyre vagy még feljebb a többi hegycsúcsra.

A tárgyakat igazából két részre lehet osztani: az egyik csoport a mászást könnyíti meg kisebb trükközésekkel (időlassítás, plusz ugráslehetőség, teleportálópont letétele a hegy adott szakaszába stb.). Azt vettem észre, hogy a játék első felében a csúcsok nagyrésze ezek nélkül is simán megmászható, a második felében viszont már egyre többször kellett rájuk hagyatkoznom (bár ez lehet inkább az én képességeimet jellemzi). A tárgyak másik része pedig inkább a játékélményt növeli. Itt olyan eszközöket találunk, amik a leereszkedést teszik élvezetesebbé vagy lehetővé teszik, hogy valamennyire közlekedjünk a levegőben is. Ilyeneket nem nagyon használtam, mivel karakterünk mindig talpra érkezik bármilyen magaslatról vetjük le magunkat.