Azt, hogy Zeldákkal és Mario Kart-tal indítani egy új Nintendo gépet egy remek ötlet, már megállapítottuk. A nyitókínálat egyik legmeglepőbb darabja, a CDProject RED Cyberpunk 2077 portja viszont kétéltű vibropenge: a PS5/Xbox SX generáció első nagy erődemonstrációjának korrekt Switch 2 interpretációja komoly fegyvertény lehet a kis Nintendo hibrid mellett, de egy esetleges gyengére sikeredő port már a startvonalnál a homlokára nyomhatja az "egy öt éves játékkal sem tud elbánni" bélyeget. Pedig a Cyberpunk trükkös jószág, megfelelő vason gyönyörű képeket tud égetni a retinába, de ha megszalad a kéz a beállításokkal, egy manapság is korrektnek számító PC-t is képes megköhögtetni. Szerencsére a RED-nél alkimisták dolgoznak, így talán nem nagy titkot árulok el: szó sincs lebőgésről.

Pedig szegény Kiberpánk, emlékezzünk csak vissza, rettenetesen szerencsétlenül indult. A Witcher 3 a trónra repítette a lengyel srácokat, akik a sikertől alaposan megrészegülve azt hitték, varázserejük képes felülírni akár a fizika törvényeit is. De aztán szembejött a valóság, és hiába próbálták elsunnyogni az 1.0 ordító hiányosságait, ez csak még több olajat tett a tűzre. Végül aztán példátlan kimenetellel kellett szembenézniük: a Sony lekapta a store-ról a játékot, majd versenyt refundoltak a Microsoft-tal, miközben a maradék játékosoknak a Mass Effect Andromeda glitch-eit megszégyenítő bakiparádéval kellett megbirkózniuk. Az eredmények: annak rendje és módja szerint kiöntött a mémeskút, a CDPR-be fektetett bizalmi tőke rettenetesen gyorsan felélődött, a cég részvényei egy jó 60%-ot zuhantak.

Hogy lett ebből mégis happy end? A CDPR összeszedte magát és pár év alatt rendbetette a kódot, majd a Phantom Liberty DLC-vel helyre került a lengyelek ázsiója. Manapság, amikor platform holderek képesek több száz millió dolláros büdzséjű "csúcsragadozókat" elengedni (szia, Concord!) ez igazán respektálandó dolog. Másfelől: a Cyberpunk nagyon erős anyag, ha esetleg nem ismernéd, egy a kilencvenes évek derekán megjelent nagyhatású szerepjátékra építkezik - olyannyira, hogy az eredeti Cyberpunk szerző, Mike Pondsmith is erősen aktív volt a játék tervezésében - a kánon peddzegetése pedig bizony felelősséggel jár.
Nade nem akarok sokat rugózni a dicstelen múlton, pláne hogy tényleg tisztességesen megtettek mindent, hogy helyretegyék azt ami helyretehető. Azért is jártam körbe picit az előzményeket, mert jómagam annak ellenére, hogy Blade Runner rajongóként nagyon élem a disztópikus, neonfényben fürdőző, eső áztatta megapoliszok világát, látva a játék körüli korántsem idilli állapotokat, úgy határoztam, majd egyszer, ha az alapanyaghoz méltó módon lesz módom játszani, akkor ugrok csak bele. Aztán persze a fókuszomat elvesztette (ebben a gigantikus játékdömpingben ez egyáltalán nem meglepő) és igazából akkor eszmétem rá, hogy restanciám van, mikor Mackó kolléga elkezdett gazdát keresni a Switch 2-es Ultimate kiadásnak.

Amitől aztán csattant is az állam, ugyanis a játék valami eszetlen királyság! Először is: a Cyberpunk valami hihetetlenül jól néz ki. Összevetve a korábbi megjelenésekkel: a PS4 kiadványtól minden szempontból jelentős előrelépés, mind képminőség, mind képfrissítés szempontjából, ami viszont meglepő, hogy egyes aspektusaiban túlmutat a Series S verzión is. No, azért persze ne szaladjon el a kiberló: a Nintendo verzió nem tudja a megnövelt mennyiségű NPC beállítást és képfrissítésileg is képes alulmaradni a kisebb kurrens Xbox által villantott minőséggel szemben, de a Switch 2 frissebb/fejlettebb DLSS-ének köszönhetően minőségibb képeket szór a kijelzőre, mint a papíron combosabb kortársa. Mindez kézben pedig egészen elképesztő. (Igen, tudvalevő, hogy Steam Deck-en már egy ideje játszható a játék, de az összehasonlító anyagok szerint bőven hátrébb áll a sorban, mint cikkünk tárgya.) (Ha nem is bőven, de a DLSS-nek köszönhetően egy jó kategóriával ügyesebben bánik el a kóddal a Switch 2. - mcmacko)
JOHNNY PIXELHANDA kiberver mámbódzsámbó

Lássunk egy jó száraz kis technikai összehasonlítást, hogy hova helyezhetjük el a Cyberpunk Switch-es teljesítményét. A sereget a PS4 és az Xbox One hajtja, szegénykéim ők gyakran 20 FPS alá is bekóstolnak a 720p-900p-s felbontáson. A PS4 Pro / One X-en már egy fokkal jobb a helyzet, itt már dinamikus full HD-ra is fel tud magasztalódni a render, de sajnos a képfrissítés még mindig gyakran mozog a 20-30 képkocka per másodperces tartományban. A Steam Deck-en 800p-n egy átlagos 40-45 fps-t is el tud muzsikálni direkt a Deck-re szabott beállítások mellett, ide illeszthetőek be a Switch 2 számai. Kézben Performance módban dinamikus 720p kb 40 fps-el, quality módban dinamikus 1080p, stabilan 30 képkockával, DLSS alkalmazásával. Dokkolva mindkét módban dinamikus 1080p a target, quality-ban 30, performance-ban 40 körüli framerate-el. A Series S kicsit halványabb képet ad, kb 900p-ben, de cserébe stabilan 50-60 FPS-el száguld. A csúcs természetesen a PS5-SeriesX duo, ami 1440p-n prezentál hasonlóan magas képfrissítéssel, az abszolút teteje a sornak pedig a PS5 Pro, ahol 1800p-n ragyog stabil 60 FPS-el. Ezutóbbi ray tracing-et is tud, viszont ez a magas képfrissítés felébe kerül. Mindezen infók alapján, a Switch 2-es verzió igen korrekt helyen végez és reményteli jövőképet vetít a kis gép homlokára.
Mivel először járom Night City utcáit, lenyűgöz az a részletesség, amivel megalkották ezt a várost. A történet abszolút berántós, bár gyorsan tegyük hozzá, hogy a korábbi kritikák, miszerint a Cyberpunk nem kínálja azt a szabadságot, amit korábban ígért, értelemszerűen nem évültek el. A fő sztoriszál igen rövid pórázon tart, ami sokaknak csalódás volt, jómagam viszont úgy vélem, jól áll a sztorinak ez a direkt vonalvezetés. A szereplők kiválóan megírtak, többen az eredeti szerepjátékban is szerepeltek már - igen, a Révész Kenu által alakított Johnny Silverhand is. Csak úgy mint a világépítés, a dialógusok, a zenék is első osztályúak.

Egyetlen ponton gubancos a prezentáció: a Phantom Liberty Dogtown-ja az új Blighttown - ez az a pont amikor az egyébként stabil 30 frémes render beszalad 25 körüli átlagra, ezen sajnos az sem segít sokat, ha performance mode-ba (ez a kevésbé minőségi opció, cserébe stabilabb a framerate) kapcsolod a játékot. Sovány vigasz, de a Dogtown effektus nem egyedülálló Switch 2 jelenség, minden platform rendesen köhög vele. Remélem a következő, hamarosan élesedő (2.3) javítás orvosolja valamelyest ezt a csorbát.
Mindenesetre elég biztató, hogy a gép startjára, mindössze effektíve 7 hét alatt összehoztak egy ilyen portot egy teljesen új architektúrára (x86 -> ARM). És nem is az a nagy dolog, hogy egy Nintendo handheld gépen lehet Cyberpunk-ot játszani, hanem az, hogy ÍGY lehet. Szóval ha a cél az volt, hogy ezen keresztül demonstrálhassák a Switch 2 erejét, akkor mission complete és well done. Most pedig megyek vissza Night City-be, mert azt hallottam: egy szamurájra vár a város lángba borítása.