Stellar Blade - a PC változatTeszt

Leginkább egy technikailag közel kifogástalan, formás, tartalmilag pedig dús portot, ami nem csak a végletekig hergelt vasakon, de szerényebb régi masinákon is pajkos dolgokra képes. A Shift Up csapata jól megrakta a portot mindenféle izgalmas dologgal. A legfontosabb update, hogy a PC változat kezeli a legfontosabb MI-alapú képfeldolgozási módszereket, és ha kell, az FSR és a DLSS bársonyos szövetével törli el a maszatokat a képernyőn. Ha nem volt elég hosszú eleve a látnivaló, úgy az ultraszéles kijelzőkkel hencegők is kihasználhatják az akár 32:9-es képarányban rejlő lehetőségeket. EVE csábos hullámzása sem volt még ennyire sima; nincs FPS lock, és ha van puca a véredben, na meg a GPU memóriádban, úgy az extra textúracsomaggal is kényeztetheted magad.

Hogy röviden mit is jelentenek a fentiek? Szexi, selymes játékmenetet, még a gyengébb gépeken is. Az eredeti játék polírozott éleit a PC-sek, ha lehet, még komolyabb optimalizáció után tapogathatják végig, ha pedig Dual Sense-szel is fokoznád az érzékeket, az adaptív ujj-játék, valamint a haptikus visszadörgölés is fokozza a fokozni valót.

Na, miután kiadtunk magunkból minden felgyülemlett izgalmat, térjünk a játékmenetre. Bár nesh apa már kifejtette korábban a játékról alkotott véleményét, én kicsit másabb szemszögből figyeltem a Stellar Blade gameplay elemeit. Nekem bőven elég a stílusból az egyszerűbb bunyó, vagy legalábbis a Capcom-féle megközelítés. EVE azonban nem démonvadász, se nem szexi űrboszorka - itt a klasszikus alapokat soulslite (Van ilyen fogalom egyáltalán?), vagy sekirolite (Figyeldoda!) elemek fűszerezik, de befogadható módon. Nekem, kocaharcosnak, a parryvel, kombózásal, fejlesztéssel sem gyűlt meg a bajom, szépen haladtam előre, pont jónak tűnt a kihívás, és pont elég szívatást hozott a játék, amitől még nem ment el a kedvem. Persze nem vágyom nagyra, és mielőtt a profik keresztbe harapnak elmondom, hogy nem ez lesz a játék, amit NG+++ körök mélységeiben fogok kielemezni, talán a műfajjal ismerkedni kívánó játékosok számára valóban egy jó belépési pont lehet a Stelláris Penge. Ha valamibe jobban bele kell kötnöm, az a szörnydesign számomra teljesen érdektelen mivolta, vagy a kissé túlbonyolított backtracking.

Hardveres szempontból viszont tényleg ritka kincset kapunk. Netszerte lehet olvasni, hogy fix 30 frémet csiholnak ki a cuccból akár 1050-es kártyákkal is, igaz ilyenkor azért alá kell menni a minőségi látványnak. Legyen elég annyi, hogy többnyire stabil 40 FPS-t tudtam beállítani a Switch 2 után egy fokkal öregebbnek tűnő Steam Deck-en is. Ehhez FSR3 Quality beállítást alkalmaztam 600p mellett. A program trükkös, mert nem engedi a VRAM-ot túltolni, és a textúra beállításokat lelockolja. A megfejtés az, hogy pl. Steam Deck-en úgy indítjuk a játékot, hogy "SteamDeck=0 %command%", és máris be lehet lőni a tapétákat is legalább mediumra. Így medium-low-high között variálva remek képi minőséget, reszponzivitást és folyamatosságot kaphatunk Deck-en is. Most nem nagyzolás a "verified" plecsni, a Stellar Blade a legjobb PS5 portok között van ilyen szempontból.