Date EverythingTeszt

Néha érdemes a komfortzónánkon kívül eső műfajokba is belekóstolni, nekem legalábbis ez volt a randi szimulátor Date Everythinggel töltött meglepően sok óra tanulsága. Az első prekoncepcióm az volt, hogy a randiszimulátorok rövidek és unalmasak, ennek a játéknak a végigjátszása azonban simán 20-30 órát kitesz, és bár néha kicsit leül, alapvetően roppant szórakoztató. Jó humorral nekem elég sok mindent el lehet adni, márpedig a szinkronszínészek által alapított Sassy Chap Games első játéka nincs híján a fájdalmas szóvicceknek, az abszurditásnak és az olykor teljesen elmebeteg eszmefuttatásoknak. Persze ezt az ember talán jogosan el is várhatja, ha az az alapötlet, hogy egy rózsaszín és szívecskés varázs-napszemüveg, a „Dateviator” segítségével beszélgetni tudsz az otthonodban fellelhető hétköznapi tárgyak zömével. Ki ne akarna a polccal, kanapéval, vécével, vagy a játékkonzollal szóba elegyedni és akár intim viszonyba kerülni? Jó, én sem, de eddig nem tudtam, hogy ilyen vicces is lehetne, miközben néha meglepően komoly témák is terítékre kerülnek.

A Date Everything-nek már a felütése sem gyenge: a legjobb barátnőnk beajánl minket a menő multihoz ügyfélszolgálatosnak, de már az első napunkon elveszi a munkánkat az A.I. A leépítés ugyanakkor várat magára, mert csak passzív állományba kerülünk, és a mobilunkon ugyanúgy tudunk chatelni kollégákkal, vagy követni a nárci CEO verbális ámokfutását. Mindeközben egy percre sem hagyjuk el az otthonunkat, hiszen már lehet otthonról dolgozni, ráadásul „kirúgásunk” után nem sokkal egy titokzatos csomagot kapunk, amely saját, magyar szemmel irigylésre méltóan nagy házunkat egy hihetetlenül izgalmas új világgá varázsolja. A már emlegetett „Dateviator” szemüveg neve a „Directly Acknowledge a Thing’s Existence” mozaikszót rejti, vagyis azzal a képességgel ruházza fel viselőjét, hogy a tárgyak létezéséről tudomást vegyen. Ez alól természetesen maga a csodaszemüveg sem kivétel, de idővel a többé-kevésbé ember alakban megjelenő tárgyak mellé olyan más, eddig élettelennek hitt beszélgetőpartnerek is felsorakoznak, mint a rémálmok, vagy az egzisztenciális szorongás.

A Date Everything tényleg azt nyújtja, ami a címe: kavarj bármivel! Lehet, hogy a francia rapper slozinak nem leszel az esete és a viking férfiállat futópadról is lepattansz, de a toxikus és kapcsolatfüggő szennyeskosár garantáltan rád mozdul, ha eléred, hogy szétmenjenek a szennyessel. Annyi realitás pont szorult ebbe a teljesen elvetemült címbe, hogy némelyik tárgyról simán eszedbe juthat egy különösen borzalmas exed, vagy idegesítő régi haverod, viszont az tetszett, hogy sokuk tényleg csak egy megértő barátra vágyik. Az Elvis-imitátor zuhanykabint szembesítettem azzal, hogy a zuhany alatt éneklés nem elég a világhírhez, a kanapétól megtanultam a csendben együtt lazulást, a vándorló hajtűt támogattam a gengszter karrierje megvalósításában, a gyertyatartónak szállítottam a pletykákat, a tévének pedig hagytam, hogy sorvassza az agyamat. A hiperaktív ruhafogasokkal és sporteszközökkel nagyon tudtam együtt rezonálni, az ággyal is plátói maradt a viszony, a porszívónak és a porcelán edényeknek azonban nem tudtam ellenállni. A falat csak megszólítottam és már szeretők voltunk.

Mivel a játékmenet 90%-ban beszélgetésből áll, angol tudás nélkül nem érdemes belevágni az otthoni randizásba, ami egyébként szerelmek mellett új barátokat és ellenségeket is szülhet. Naponta 5 tárggyal tudunk beszélni, mielőtt lemerülne a csodaszemüveg, és mindnek van saját háttere, története, sokszor valamilyen teljesítendő küldetése, mielőtt elérnénk a barát-ellenség-szerető végkimenetel valamelyikét. Ha kapcsolatunk így vagy úgy kiteljesedett, akkor 5 szociális képességünk egyikére kapunk 5 pontot, csak hogy könnyed szerepjátékos elemekkel is számolhassunk. Ezek egyébként annyira talán nem lettek átgondolva, mert rém lassan lehet őket fejleszteni és mivel a magas szintre fejlesztésük a sztori értelmes befejezésének előfeltétele, brutálisan megnövelik a játékidőt, olykor pedig párbeszéd opciók is egy-egy képességben való jártassághoz vannak kötve. Értem, hogy ezzel a New Game+ felé próbálják terelni a játékost, de mivel így is rengeteg idő a több mint 100 karaktert megtalálni és megismerni, kevesekről tudom elképzelni, hogy utána nekiállnának elölről végighallgatni a javarészt egyező párbeszédeket pár új opció kedvéért.

A maximalisták simán számolhatnak 80 óra játékidővel (Jesszumpepi! - mcmacko) is, vannak ugyanis olyan acsik, amik például azt kötik ki, hogy egy végigjátszás alatt az otthonod tárgyai mind szeressenek, vagy gyűlöljenek. A másik kritikám ehhez kapcsolódik: néha nagyon nem világos, hogy egy karakterrel épp milyen irányba megy a kapcsolat és viszonylag könnyű egyetlen félresikerült válasszal kivívni az öriharit, ami aztán lehetetlenné teszi a kapcsolódó küldetés befejezését. A játék ugyan hangsúlyozza, hogy nincs rossz döntés, nekem mégis fájt, amikor például próbáltam a mosógép és a szárítógép kisiklott románcát helyrehozni, de romantikus mosógép halálosan megsértődött rám egy kissé gúnyos megjegyzés miatt. Ugyanitt muszáj megjegyeznem, hogy a szárítógépet a Baldur’s Gate 3-mal igazán befutott Neil Newbon szólaltatja meg, aki nyilván itt is elereszt néhány Astarionos ahaha-t és darling-ot, és ehhez hasonló kikacsintásokra lehet még mástól is számítani. A kedvencem az, amikor egy-egy tárgy kérésének eleget téve elindul egy többüket érintő küldetés és például ki kell válogatni a padláson a régi kacatokat, én pedig rácsodálkozok, hogy egy ház négy fala közt játszódó kalandnál is lehetséges a világépítés.

A fantáziadús karakterdizájnok és a sokszor csodálatosan abszurd beszélgetések feleekkorát sem ütnének a tényleg elképesztően színvonalas szinkronhangok nélkül, így nem túlzás azt állítani, hogy a szinkronstáb viszi a hátán a játékot. Jobban belegondolva így még helyénvalóbb a történet A.I. szála, hiszen az írók és a művészek mellett a színészeket kezdték el elsőként mesterséges intelligenciára cserélni, a Date Everything pedig tökéletesen szemlélteti, hogy mennyire nélkülözhetetlen mindhárom, vagy hogy szinte csak ezekre támaszkodva is mennyire minőségi marhaságot lehet létrehozni. Tetszett, hogy az ajtót, ablakot, polcot, asztalt, vagy dobozt a házon belül több helyen is megszólíthatjuk, és néha merőben mást mondanak, vagy akár egy másik énjüket is megismerhetjük. A Ben Starr hangján beszélő szexi félmeztelen pinceajtó, Dorian már most közönségkedvenc, ráadásul idővel épp a kulcsra zárt ajtók kinyitásával és új csetreszek meghódításával tudjuk kicsit fokozni az izgalmakat. Az érzékenyebb témák boncolgatása elé kérhetünk trigger warningot, illetve a diverzitásra sem lehet panasz, mert mindenféle eredetű, korú, nemű, szexuális beállítottságú, vagy mentális problémával küzdő humanoid tárggyal szűrhetjük össze a levet.