Raidou Remastered: The Mystery of the Soulless ArmyTeszt

A Taisho-érában (1912-1926) Japán előtt megnyílt a világ és a társadalom is átalakult. Ebben a dinamikus időszakban játszódik történetünk, ahol egy detektívügynökséget különleges üggyel keresnek meg. Alapvetően nyomozásról lenne szó, de a megrendelő kicsit máshonnan szeretné felgöngyölíteni az ügyet - elsőnek azt kéri hogy öljék meg. Természetesen a Narumi Detective Agency tagjai ennek nem tesznek eleget, viszont innentől a történések felett teljesen elveszik a kontroll, itt már többről van szó egy mindennapi nyomozásnál. Főhősünk, Raidou Kuzunoha különleges tréningben vett részt, amivel a démoni világ is megzabolázható, így ha kell az igazságot odaát is lehet osztani. Segédünk Gouto-Douji egy beszélő fekete macska, aki minden fontos történést és elhangzott kulcskifejezést lejegyez nekünk. Emellett még több szereplő is csatlakozni fog kalandjainkhoz, de nem akarok egy cikken belül mindent elspoilerezni.

A történet epizódok formájában tárul elénk, sok kisebb nyomozási szállal. Itt csillan meg igazán a klasszikus ATLUS játékérzet: tömérdek ingázás, kérdezősködés, bizonyítékgyűjtés és azok felhasználása adja ki a játékmenetet, több lokáción keresztül. A Remastered nem is nagyon nyúlt hozzá az alapokhoz, céljuk inkább az volt hogy a régi játékot modern köntösben egy új generáció is élvezni tudja, áramvonalasított mechanikákkal és egy picivel pörgősebb játékmenettel.

Pörgetésről igazán a harcrendszerben beszélhetünk. Az eredeti Playstation 2-es változatnál még Final Fantasy-szerű elmosódásokkal véletlenszerűen váltottunk át egy zárt harci környezetbe, ahol viszont fegyverekkel és démon-segítőkkel együtt lehetett rendet tenni az adott encounterben. A harc alapfelállása megmaradt, azonban kicsit közelebb került a Persona-féle “ellenségbe botlás” aktusához. Most már előre látjuk hol idéződik meg ellenfél és ha valami miatt nagyon sietnünk kell, akkor a kisebb ütközetek mellett akár el is futhatunk. Ha valaki azonban mindenképp oda szeretne pirítani nekik, akkor lehetőség van egy első (vagy megelőző) csapásra. Emiatt kezdeti előnyhöz juthatunk, de vannak olyan esetek is, hogy felszámolja teljesen az előttünk álló kihívást és szabadon folytathatjuk utunkat a világban. A Remastered változatban a harci képességek sokkal könnyebben követhetőek, a UI egyértelműen mutatja nekünk mind Raidou (és társai), mind pedig az ellenfél státuszát. Nekem valahogy jobban kézre is állt ez a fajta rendszer, de lehet hogy ha a Playstation 2 érájában kapom meg az eredeti változatot, akkor az tűnt volna nekem egyértelműbbnek. Innen nézve azonban továbbra is állítom, hogy jót tett neki a frissítés. A játék során lehetőségünk van pisztollyal is lőni, ezt a mechanikát például teljesen átszabták, sokkal dinamikusabbá téve a harcokat.

Vannak olyan alkalmak is, amikor nem teljesen ildomos lemészárolni azt aki szembe száll velünk. Megfelelő szintezés esetén lehetőségünk van megszelidíteni őket! Ez egy gyors egygombos nyomogatópárbajba visz át minket (lásd: MGS kínzások vagy egy jó kis Test your Might a Mortal Kombatokban) ahol ha elérjük a kívánt mércét, akkor lehetőség van a befogásra. Ráadásképp a démonok még egy-két keresztkérdést is feltesznek; ha ezekre helyesen válaszolunk, csak akkor hajlandóak hozzánk csatlakozni. Ezek a démonok azonban a játék során segítőkké válnak. Nem csak harcban, hanem nyomozásaink során is olyan extra akciókat nyitnak meg amivel még több információhoz juthatunk, vagy olyan helyekre jutunk be, ahova Raidounak alapból nincs lehetősége.

A Remastered változatban vannak grafikai átalakítások is, de ez inkább ízlés kérdése, mintsem objektív bírálaté. A játék egésze kicsivel világosabb lett, a szörnyeket itt-ott átszínezték-átdolgozták, egy kicsivel plasztikusabb hatása lett az egésznek. Annyit viszont biztosan megjegyeznék, hogy a Remastered verziót nem kézikonzolokra találták ki. Bár a karakterek mostmár kiterjettebb (és angol!) szinkronnal rendelkeznek, azonban így is nagyon sokat kell olvasni. Ez alapvetően egy RPG játéknál nem lenne baj, viszont a pl. a Steam Deck képernyőjén ezek a szövegek már nagyon kicsinek tűnnek. Először próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy csak én lehetek ennyire vaksi, viszont az új frissítéssel már a Deck is szól, hogy ajánlja figyelmembe a zoom funkciót, mert a szövegrészek túl apróra sikeredtek. Örülök, hogy az olvasószemüveggel nem kell bajlódnom.