Trail OutTeszt

Egy rém egyszerű sztori, néhol röhejes animációk és szinte fájó narratíva: így indulnak a kezdő képsorok, melyben a tagbaszakadt egykori kaszkadőr Mihalych és maszkos haverja a csóróság szürke ködmönjében tengeti napjait. Kisvártatva felfigyelnek a Trail Out fesztiválra, ahol a ranglétrát megmászva hét kőkemény arc legyúrása a cél, így két feles után nem kérdés a kérdés: indulás lesz a versenyen, vodkával a kézben, bőr-álarccal a fejen, csak hogy teljes legyen a proli orosz idill. Szemfülesek azonban rá fognak jönni, hogy ez mindössze álca: a két fura szerzet tulajdonképp csak önmegvalósítja gyermekkori álmát és az egész agymenés a minél több zsé per menőbb járgány összekalapálása céljából elevenedik meg (no meg a nagymellű nők kegyeiért, de ez már egy másik történet).

Habár az átvezetők néhol annyira rosszak, hogy csukott szemmel is égetik a retinát, annyi azért kiderül belőlük, hogy a srácok nem mentek a szomszédba a humorért: az orosz akcentus csapnivaló, a poénok fájnak, de rengeteg az apró utalás a nagy legenda korábbi epizódjaira, a stílusra és a rivális játékokra is. Kellemesen fájó töltelék ez és tulajdonlépp még jól is áll a játéknak. Szerencsére, a lényeg úgysem ez lesz, hanem maga a versenyzés, amelyre egy rozsdás ütött-kopott, még tyúkólnak is nehezen hívható hangárból támadunk majd be. A roncstelep miliő is adja magát, a verbuvált kocsit is egy markoló dobja le elénk, de annyi baj legyen: úgyis végtelenül egyszerű darab, ám a két jóbarát idővel szépen feltuningolja majd mindenféle karakterisztika-manipuláló alkatrésszel, turbóval, festéssel, sőt! Akár egyedi rendszámot is fabrikálhatunk és ha a szövegezésnél elég kreatívak vagyunk, akár mág csítelni is lehet velük !

A karrier ezen a szálon indul el és meg kell hagyni, egész pofásra sikeredett: a Trail Out árkád felmenői alapján természetesen senki ne gondoljon szimulációra, de az Unreal Engine 4 szépen hozza a pattogó és főként látványos stílust, már ami egy budget kategóriás játéktól elvárható. Sima mezei versenyek, roncsderbik, arénák és speciális események váltogatják egymást, melyben hol az első hely megszerzése a cél, hol az utolsónak talpon maradni, hol az időt hajhásszuk, hol pedig egy-egy baltával szabott arcú egyént kell móresre tanítanunk. Az engine minden esetben szépen teszi a dolgát, ennek megfelelően irdatlan mennyiségű a széttörhető tereptárgy, a kocsi is hajlik, nyúlik és törik, óriási balesetek, koccanások és repkedések várhatóak, amit ráadásul még a menő metál is tetéz - persze a feltépett konzervdobozra asszociáló törött verdák sérülése csupán csak kozmetika, a valós menettulajdonságra szinte nincs hatással semmi (na jó, a motor lezúzása, vagy egy kerék elvesztése azért jelent valamit).

A grafikusoknak egyébként hatalmas pacsi jár, ilyen kis csapatból ennyire változatos beltereket és tereptárgyakat készíteni igazi művészet - főleg azért, mert negyven kocsi és szintúgy ennyi helyszín található a játékban különböző korszakokból, eltérő felépítésben és mindegyik nagyszerűen van koreografálva. Bár licenszek ugye nincsenek (meg aztán minek is), a legtöbb szépen felismerhető nem beszélve a kelet-német autógyártás legendájának “csúfolt” Trabantról, mely’ bár csak esztétikailag hasonlít gyermekkorunk kék villámjára, a 26 lóerőt meghazudtoló teljesítménnyel úgy hasítja fel a mezőn található “téeszkorlátot”, mint hülyegyerek a mikuláscsomagot.

Az egész Trail Out őrületben talán a legélvezetesebb a sok apróbb bosszantó bug ellenére, az maga a hangulat: megbocsáthatóak a fizikai és a néhol egészen parádés módon csaló AI hiányosságok is, ha nyolc szuper játékmód került a játékba, amelyhez a sztoriba szőtt párbaj rendszert is applikáltak a fejlesztők. Szerezhetsz rajongókat, nyomhatod a süket dumát a közösségi terekben (már ha van térerő), kihívatod a riválisaidat a köridőiddel, versenykocsikat varázsolhatsz balkonládának is alkalmatlan roncsokból, vagy jópofa és érdekes kihívásokban mutathatod meg marad, hogy mekkora királyként feszítesz a borzalmasabbnál borzalmasabb versenyszvetterben. Ehhez képest már csak hab a tortán a négy fős (!) osztott képernyős játékmód, a vadászgép elől történő menekülés (képzeld el: egy sugárhajtású Trabiban menekülsz egy sortüzelő vadászgép elől…), vagy az élő bowling golyós őrület, amelyekben mind-mind ronggyá zúzhatod a verdádat, hogy aztán ordítva repülj ki egy égő roncs szélvédőjén.

Ha tetszik, amit olvasol, ne habozz tovább: a magyar nyelven is kommunikáló Trail Out olyan, mint a vasárnapi rántott dobverő és a saviubi esete: milliószor kóstoltuk már, de még mindig imádjuk. Valahogy így vagyunk ezzel a stílussal is, a fiatal gondtalan gyermekkoromat juttatja eszembe. Kell ennél több ?