AbsolumTeszt

Roguelike – írom le sokadszor. Van ennek valami jó magyar megfelelője? Egyáltalán szitokszó lett már belőle, vagy kamázzuk még? Remek kérdések. Jöhetnek a kommentek a válaszokkal. Részemről nem vagyok oda a stílusért; talán utoljára a Dead Cells tudott huzamosabb ideig lekötni. Nekem mindig hiányzott valami jó ki “behúzás” a core gameplayben - ami elég élvezetes kell legyen, hogy újra és újra neki ugorjak a dolgoknak. Nos, eddig kellett várnom.

Imádom az oldalra mászkálós, verekedős játékokat, mint a Final Fight, a Streets of Rage, vagy a Tini Nindzsa Teknőcök bármelyik kalandja, és sorolhatnék még jó párat. Az Absolum pontosan egy ilyen stílusú játék. Megyünk balról-jobbra, pályáról-pályára, bossról-bossra, a négy választható karakter valamelyikével, és közben megy a megunhatatlan csihi-puhi. Na persze, ezt is el lehetne rontani – de itt, hála istennek, nem ez történt. Minden ütésnek, rúgásnak, támadásnak súlya van. A karakterek jól elkülönülnek, a mozdulatrepertoárjuk változatos, az extra képességek kifejezetten jól lettek kitalálva, és remekül látszik, hogy szinte minden mechanika alaposan át lett gondolva, ami meg is látszik a végeredményen.

Ennek pedig egyszerű oka van: a játékot vérprofik készítették. Hallottál már a Guard Crush Gamesről? És ha mellé teszem, hogy ők csinálták a Streets of Rage 4-et, a modern kor egyik legjobb újhullámos, de közben retro beat ’em upját? Ha valamiért még nem, akkor itt egy teszt Kenny vérprofi billentyűzetéből. A kiadó sem most először mártózik meg a stílusban, hiszen nekik köszönhetjük a másik csodát, a Teenage Mutant Ninja Turtles: Shredder’s Revenge-et is. Arról pedig Mackó írt egy remeket. Az animációkat pedig az a Supamonks csinálta, akik évek óta bedolgoznak egész nagy franchise-okba – főleg 2D-s és animációs munkákon (lásd: Crash Royale, Brawl Stars, Endless Dungeon stb.). Maga a játék amúgy annak köszönheti a megszületését, hogy a Dotemu vezetője, Cyrille Imbert tudatosan a 2D-s beat ‘em up-ok eredeti szellemiséget akarta megőrizni, de egy teljesen új világot és mechanikát teremteni, hogy kibővítsék a stúdió portfólióját és ne csak licencelt címekkel dolgozzanak, hanem végre teremtsenek egy saját világot. Ennek a következő lépése amúgy az, hogy nem sokkal a játék megjelenése után be is jelentettek egy animációs sorozatot is az Absolumból.

Ahogy már említettem, a játék egy fantasy világban, Talamhban játszódik, ahol négy karakter (Karl – harcos törpe, Galandra – női lovag, Cider – agilis nindzsa, Brome – mágikus béka) száll szembe az elnyomó mágus uralkodóval, Azrával. Minden karakter saját harcstílussal és képességekkel rendelkezik. A hangsúly a kombóalapú harcrendszeren van, ami sokkal gyorsabbá és látványosabbá teszi az összecsapásokat, mint a klasszikus, “térben sétálós” beat ’em upoknál. Azra, ugye a gonosz dude, a tornyában üldögél és nincs más dolgunk, mint feljtuni hozzá és jól el agyabugyálni. Ehhez pedig egy jó hosszú utazás vár ránk, ami sok és változatos helyszínen vezet minket keresztül. És micsoda remek kis helyszínek ezek! Az Absolum az útelágazásos iskola diákja, mi tudjuk eldönteni, hogy mikor és merre szeretnénk haladni. És fuh, van itt minden, ami a fantasy-, beat ’em up- és comics-rajongók szemének-szájának ingere. Vannak helyszínek amik változnak, vagy találhatunk titkos elágazásokat. Random NPC-k jelenhetnek meg és az egyik kedvencem, hogy minden pályaszakasz (ez alatt értsd az adott szobát amit egyben bejárhatsz töltés nélkül) elején ha kiszúrsz egy kis fekete pocok/gyík izécskét, akkor biztos lehetsz benne, hogy azon a pályarészen valami titok valahol el van rejtve. A főhadiszállásunkon éledünk újjá folyamatosan, köszönhetően a gyökér testvérek utolsó tagjának Uchawi-nak aki mindig visszahoz minket a világba. Itt lehetőségünk lesz majd a kristályokból folyamatosan fejleszteni a passzív képességeinket, megtanulni új skill mozdulatokat, illetve egy idő után tudjuk majd kombináltatni a különböző mágikus hatásokat, amik a pályán felvehető perkek formájában jönnek majd szembe. A játékmenet tényleg pofon egyszerű, minden run lényege, hogy eljussunk a végéig, miközben begyűjtünk mindent amit csak tudunk, leverjük a bossokat, megkeressük a mellékküldetéseket és csúnyán megruházunk mindenkit aki szembe jön.