Romance of the Three Kingdoms 8 Remake + Destiny and Strategy DLCTeszt

A játék sztoriját tekintve a Három Királyság Regényes Történetét (三國演義) követjük, a fonalat nem sokkal a Han-birodalom összeomlásnál vesszük fel, időszámításunk szerint. 280 körül. A korrupt birodalmat, a Sárga turbános felkelést már elsöpörték, az egykor virágzó vidék poraiból három nagy terület virágzott fel: Wei, Wu és Shu. A Romance of the Three Kingdoms ennek a hatalmi viszálynak a kimenetelét taglalja, attól függően hogy a játékos milyen pontokon száll be. A Koei 1985-ben már Famicomon lefektette a játék alapjait, a soron következő részek pedig Japánban, Kínában és Dél-Koreában is meghatározó stratégiai játékká vált. Angolul az első részt 1988-ban adták ki, ezt már DOS-on is lehetett játszani. Jelenleg 14 elsővonalas címnél és egy remake-nél jár a széria. Sokat elmondhat, hogy pont a 8. részre esett a választás újrázás tekintetében. Az eredeti PS2 cím sokak számára lassú volt, az új rendszerek nem voltak elég kiforrottak, így inkább a 7. részt vagy az újabb fejlesztéseket szokták előnyben részesíteni.

A játékban ugyanúgy megtaláljuk a könyv vezérgondolatait, így például a konfucianizmus alapköve, az Yì(義) több mechanikában is visszaköszön. Ha röviden szeretnénk összefoglalni, az Yi fogalomköre az erényt, az igazságosságot és a kötelességtudatot foglalja magában. Ha ebben a szellemiségben játszunk birodalmunk felemelkedhet, ha ezt megtörjük akkor viszont halálra ítéljük vele népünket. A játék során nagyon sok tábornokkal és vezetőkkel (játék szerint officerekkel) találkozunk, akik így vagy úgy, de tanúbizonyságot tesznek erről a tálentumról vagy annak hiányáról. A játékmenet mechanikái is ezzel vannak folyamatos kölcsönhatásban.

Ahhoz, hogy a játékmechanikákról valamilyen képet tudjunk kialakítani, nem tudunk két mondatban, de két bekezdésben sem értekezni. Az itt meghúzódó rendszerek nagyon sokrétűek, szoros kapcsolódásban vannak és kihatnak egymásra. Ebben a tesztben megpróbáltuk rétegekre szétbontani, így talán el tudjuk képzelni milyen is lehet játszani. Ha mindenre ki akarnánk térni akkor biztos kifutnánk a Három Királyság regényes történetének terjedelméig. Amikor elindítunk egy új mentést lehetőségünk van pozíciót (ezzel pedig officert) és szcenáriót választanunk. Ez meghatározza hogy a játékba milyen szinten akarunk bekapcsolódni, mennyire akarunk közvetlenül kihatni a játék mozgó elemeire és próbára teszi intrikai érzékünket is.

Csak hogy nagyjából el tudjuk képzelni: 1000 különböző „tiszt” mozog a játékban, akik közül mindenki játszható. Ez az eredetinél is nagyot szólt, a PS2 korában éppen 600 karakterről emelték meg a limitet. Minden officer külön képesítésre van finomhangolva, ezzel szinte tökéletesen testre tudjuk szabni, hogy milyen játékélményt szeretnénk kapni. Ha valaki jobban szereti a csatákat simán választhat egy hadvezért, akivel legagresszívebb elképzeléseit is végrehajthatja, míg aki jobban szereti az ármánykodást, annak lehetősége van tanácsosnak lenni, ezzel pedig közvetetten befolyásolva a szcenáriók kimenetelét. Ha viszont teljesen hidegen hagy minket a hatalmi játszma akkor arra is van lehetőség hogy az egészből kiváljunk, szabadúszóként (free officer titulusban) mozogva a területeken. Itt mondjuk nehéz tartani a függetlenségünket, egy ponton valamelyik birodalom biztos be akar hálózni minket hogy az ő malmára hajtsuk a vizet.

Itt jön képbe a Romance of the Three Kingdoms nagystratégiai része. Minden évszak elején összeül a kupaktanács (parlament), az adott birodalom vezetőjével megtervezhetjük a birodalom rövid és középtávú céljait, ápolhatjuk diplomáciai kapcsolatainkat, kémkedhetünk és ha kell háborúba is menetelhetünk. Ahhoz, hogy mindezeket végrehajtsuk stratégiai pontokat kell felhasználjunk. Itt akkor kell vigyázni, hogy ha nem döntéshozói karaktert választottunk, megvan az esély arra, hogy valaki keresztbe tegyen. Egy-egy intrikus tervet könnyen elvághat a gép más irányú döntése. Ha nagyon erőszakoskodók vagyunk, akkor ki lehet játszani uralkodói privilégiumot is, így tervünk mindenképpen elér a legfelsőbb szintekig. A terv megvalósulása viszont továbbra is kétesélyes. Van, hogy az ajándékot a másik állam visszautasítja, megtagadhatják a segítségadást vagy akár a kémeinket is elkaphatják munkálkodásaik közben.

Miután leléptük akcióinkat, a többi állam is átgondolja lépéseit. Ha eddig nem léptünk meg semmit katonailag, akkor itt még lehetőség nyílik egy konfliktus kialakulására. A hadakozás grid alapon, 3D térképen, saját csapatunk vagy csapataink mozgatásával történik. Itt a moráltól kezdve a tábornokok közötti szinergiáig mindent számításba kell venni (emellett a vezetői kompetenciák is fontosak, alacsony intelligencia szinttel nagyon könnyen áldozatául esnek az ellenséges csapatok taktikázásának). Amikor minden konfliktust lezongoráztunk és kialakultak az új területi viszonyok eljutunk a játék második rétegéhez.

Ezen a szinten belép a városmenedzsment és életszimulátor jelleg. A nagytotál után itt egy városka mindennapjait kell terelgetni, a birodalmi stratégiák alapján meghatározva a munkálatokat. Abban az esetben, ha az uralkodói szint alatt vagyunk minden évszakban ki kell jelölni egy városfejlesztési célt, amiben aktívan részt is kell vállalni. Ez lehet a városvédelem fejlesztése, földművelés elősegítése, piac működtetése és kovácsolás. Ebben a vállalásban első körben érdemes megnézni, hogy mi miben vagyunk erősek, és ezt próbáljuk meg összekapcsolni azzal, hogy mi a fontos jelenleg a város számára. Birodalmunk többi elöljárója is vállalásokat fog tenni. Ha ugyanarra voksolunk mi is, akkor kapcsolatot erősíthetünk, más esetben pedig megindul a versengés, hogy ki tud több energiát beletenni feladataiba. Ezt a játék minden évszakfordulónál össze is foglalja, ha nagyon be akarunk vágódni, akkor 400 %-os túlteljesítés is simán lehozható. A játék előrehaladtával ezek a feladatok növekedni fognak, és van hogy más városba is el kell látogassunk kisebb-nagyobb küldetések végrehajtására.

A városi-szintű cselekvésekhez külön energiatartalékot rendeltek, amit a karakterünk kinullázhat ügyes-bajos teendőivel. Ha úgy érezzük, hogy a következő körben több dolgot szeretnénk letudni, akkor az energiapontokat akár át is lehet vinni a következő etapba. Itt azonban figyelni kell az idő szűkösségére, egy évszakba bele kell sűríteni a vállalások teljesítését, a város irányítását és saját magunk fejlesztését is.

Ezen a szinten már nagyon fontos, hogy milyen kapcsolatot ápolunk a többi karakterrel. Meghívhatjuk őket magunkhoz magvas beszélgetésekre, vitába szállhatunk velük vagy a párbajozási készségeinket is lehet pallérozni egy-egy minijáték kíséretében. Itt a kettő ugyanazzal a mechanikával operál, kvázi kártyákat húzunk különböző számértékekkel, amelyeket párosítva tudunk kijátszani, ütős-vivős jelleggel. A minijátékok kétféleképp nyerhetőek: az ellenfél pontjainak nullázással vagy megadott számú kör után a legtöbb erő birtoklásával (itt nehéz életet vagy energiát mondani, mert egy vitában nem szúrnak le, a párbajban pedig nem tudsz lyukat beszélni az ellenfél hasába, hogy kifáradva dőljön le lováról).

Ahhoz, hogy minden téren megálljuk a helyünket azonban fontos a tudatos taktikázás és karakterünk fejlesztése. Ez adja a játék harmadik szintjét. Minden évszakon belül meghatározhatunk magunknak rövid-, közép- vagy hosszú távú tanulási célokat, amik bölcsességpontokat adnak, a felhalmozott tudásunkat pedig stratégiánk szerint felhasználhatjuk harctéri vagy mindennapi életünkhöz tartozó gazdagodásra. Itt különböző perkeket lehet kiváltani, amik majd a csatában, párbajban, vitákban vagy az emberek közötti kapcsolódásunkban tudnak segíteni.

Utóbbi aspektus nagyon fontos a ROTK 8 remake-ben. Nagyon sok olyan bónuszra tehetünk szert jószomszédi viszonyokkal, esküdt testvériségekkel és kialakult barátságokkal, amik hosszú távon segítik a játékmenetünket. Egy dinamikus duó könnyebben lezúz a harctéren is nagyobb csapatokat vagy egy szimpátia kialakításával például új officert tudunk csábítani a birodalomhoz. Az ellenpólus is jelen van, hiszen 1000 karakter közül nem mindenki fog szeretni minket. A játékban aktív rivalizálás is kialakulhat, ilyenkor a gép karakterei szeretnek aktívan alátenni lépéseinknek, ha segítség kellene akkor pedig ők lesznek az elsők, akik elfordulnak tőlünk. Erre rárakódik még egy adag life-sim aspektus is. Az elöljárók ismerkednek, házasodnak, gyerek is jöhet a képbe, szinte már azt érezhetjük, hogy egy Paradox Interactive játék mikromenedzsmentjébe csöppentünk bele. Minden körben vannak külön aktiválható történetszálak is, amik vagy a szcenáriót mozgatják globális szinten, vagy pedig karakterünk mindennapjait befolyásolják.

DESTINY AND STRATEGY EXPANSION

ÚJ DLC A LÁTHATÁRON

Ha még nem fáradtál el a bemutató olvasásában, akkor az egy jó indikátora annak, hogy nekiveselkedj a ROTK 8 remakenek. Grafikáját tekintve nem sok mozgó elem van benne, így nehéz is esztétikai következtetéseket levonni. A történet vezérfonala 2D-s átvezetőkön keresztül megy, a városmenedzsmentben jelen vannak a PS2 spriteok és a ráncfelvarrott 3D elemek, a csatákban és a párbajokban/vitákban pedig a legutóbbi címek 3D modelljeit használták fel. Ezekből a mozgó elemekből alapból nagyon keveset látunk, ám, ha nagyon szeretnénk kimaxolni az utolsó utáni poligont is, akkor véreskezű hadúrként kell végigszántanunk egész Kína területét. Ami nekem a PC verziónál érdekes volt, hogy a játék alapértelmezetten 30 FPS-re tekeri le magát, de a játék bootolása előtt van lehetőség ezt 60-ra átállítani. A háttérben szóló zene folyamatos ismétlődése egy ponton idegesítővé tud válni, de ezt kikapcsolva meg az emberben ott marad egyfajta hiányérzet. Nagy előnye a játéknak, hogy ha megunjuk az olvasást akkor felgyorsíthatunk mindent háromszoros sebességre. A csatákat is; ha unjuk ezeket, akkor lejátssza helyettünk a gép őket, ha pedig a minitörténetkre sem vagyunk kíváncsiak, akkor egyből odaugraszt minket a döntéshelyzetre vagy pedig a kimenetelt összefoglalja nekünk. Ez a mechanika nagyon hasznos tud lenni, ha szaladnánk már vissza a számunkra kedves menedzsment-részekhez, viszont így a Romance of the Three Kingdoms hangulata sérül. Az alapanyagául szolgált könyv is olyan, mint egy sorozat. Anno az emberek alig várták, hogy a következő fejezeteket olvashassák, mert sok sztoriban jelen volt a cliffhanger. Ha mindent végig pörgetünk, akkor ezt az érzést vesszük ki a játékból, és csak a csontvázat kapjuk meg, ami több tucat mechanika száraz összefonódása. Első nekifutásra ez a játékos számára inkább teher, mintsem maradandó pozitív élmény.