Tormented Souls 2 - a Nintendo Switch 2 változatTeszt

Drag tesztjét a PS5 változatról itt olvashatjátok el.

A történet az első rész eseményei után veszi fel a fonalat, főszerepben ismét Caroline Walkerrel. Ezúttal húga, Anna miatt indul útnak, akit különös látomások gyötörnek, ráadásul nyugtalanító rajzai mintha a valóságra is képesek lennének hatást gyakorolni. A válaszok reményében a testvérek Villa Hess eldugott településére utaznak, ahol egy távoli kolostor környékén próbálnak a rejtély végére járni. A dolgok azonban hamar rosszra fordulnak, ugyanis Anna eltűnik, Caroline pedig azon lesz, hogy megtalálja húgát, és közben kiderítse, miféle borzalom leselkedik rájuk. A kaland helyszínéül szolgáló Villa Hess és környéke meglehetősen változatos terepet biztosít a felfedezéshez.

A hatalmas kolostor mellett elhagyatott iskolákon, bevásárlóközponton, feldolgozóüzemen és föld alatti bunkeren is áthaladunk. A sötét, szürkés/barnás színvilágot mély árnyékok és szórványos fényforrások egészítik ki, így már egy egyszerű folyosón végighaladva is könnyen elfoghat bennünket a borzongás érzés. A klasszikus túlélőhorrorokhoz hasonlóan itt is gyakran vissza kell térnünk a már bejárt helyszínekre, hiszen az időközben megtalált kulcsokkal és eszközökkel olyan ajtókat és útvonalakat is megnyithatunk, amelyek korábban elérhetetlenek voltak.

A kaland során a sötétség nem csupán látványelem, hanem a játékmenet szerves része, ugyanis Caroline kifejezetten rosszul viseli a fény hiányát. Ha túl sokáig marad teljes sötétségben, pánikba esik, és egy idő után teljesen magatehetetlenné válik. Az öngyújtó ezért szinte állandó társunk lesz, hiszen ezzel világíthatjuk meg az előttünk álló utat, és deríthetjük fel a sarkokban megbújó veszélyeket.

Van azonban egy meglehetősen bosszantó korlátozás, ugyanis az öngyújtót és a fegyverünket nem használhatjuk egyszerre. Ha tehát nincs a közelben valamilyen fényforrás, egy váratlanul ránk támadó ellenféllel szemben könnyen hátrányba kerülhetünk. Bár gyorsgombokat is beállíthatunk az eszközök közötti váltáshoz, ez sem mindig jelent megoldást, hiszen a kapkodásnak gyakran életerőnk látja kárát.

Az irányítás terén a hagyományos tank és a modernebb mozgás között választhatunk. Bármelyiket is részesítjük előnyben, a váltakozó kameranézetekhez mindenképpen hozzá kell szoknunk. Egy-egy szűk folyosón vagy zsúfolt helyiségben ugyanis könnyen elveszíthetjük az irányérzékünket, különösen akkor, amikor a kamera hirtelen másik szögből mutatja a környezetet. A modern irányítás valamivel kényelmesebb, de a rögzített nézőpontok miatt így sem mindig egyszerű pontosan oda menni, ahová szeretnénk. A harcrendszer szintén a klasszikus túlélőhorrorok hagyományait követi, vagyis lőszerből és gyógyító eszközökből nincs végtelen mennyiség. Éppen ezért sokszor érdemesebb elkerülni az ellenfeleket, mintsem mindenáron összecsapni velük. A különféle pengékkel felszerelt szörnyetegek és a nagyobb, páncélozott rémségek egyaránt komoly fenyegetést jelentenek. Caroline többféle fegyvert is bevet ellenük, a sörétes puskától kezdve egészen a szögbelövőig. Egyes eszközöket fejleszthetünk is, például gyorsabb újratöltést vagy nagyobb tűzgyorsaságot biztosítva számukra.

A probléma inkább az, hogy maga a harc meglehetősen körülményes. A karakter mozgása merev, a fegyverek kezelése lassú, a célzás pedig különösen nehézkes. Értem én, hogy a fejlesztők a régi túlélőhorrorok kiszolgáltatottságát szerették volna visszahozni, de szerintem kissé túllőttek a célon. Annyira ragaszkodtak a régimódi megoldásokhoz, hogy a végeredmény helyenként még a Resident Evil első részénél is öregesebbnek és kiforratlanabbnak érződik. A főellenfelek elleni összecsapásoknál ez különösen zavaró, hiszen a kameraváltások és a nehézkes mozgás sokszor nem a kihívást növelik, hanem a frusztrációt.

A játékban szerencsére nem a szörnyekkel való összecsapás van túlsúlyban, hanem a fejtörők. A továbbjutáshoz rengeteg rejtvényt kell megfejtenünk, amelyek között akadnak kifejezetten ötletes darabok is. A környezetünkben található feljegyzések, szimbólumok és apró utalások mind fontos szerepet játszanak, ezért érdemes alaposan körülnéznünk, és minden apróságra odafigyelnünk. Nekem ugyanakkor nem igazán tetszett az, hogy a játék sokszor arra kényszerít, hogy szinte minden gyanús ponton végignyomkodjuk az interakciós gombot. A háttérből ugyanis nem mindig derül ki egyértelműen, melyik tárgy vagy felület vizsgálható meg közelebbről. Ennek következtében többször is előfordult, hogy egy fontos nyom vagy használható tárgy mellett egyszerűen elsétáltam, így órákra elakadtam, mert egyáltalán nem volt világos, mit is kellene tennem. Némelyik rejtvény kifejezetten elvont, máskor pedig olyan összefüggéseket kell felismernünk, amelyekre soha nem is gondolnánk.

Gyakran több különálló tárgyat kell megfelelő sorrendben kombinálnunk, a megoldás pedig néha inkább tűnik végtelen próbálkozásnak, mint logikus következtetésnek. Caroline természetfeletti képességekkel is rendelkezik, amelyek segítségével különböző valóságok között közlekedhetünk, illetve a múlt eseményeibe is beavatkozhatunk, hogy azok hatással legyenek a jelenre. Ez nemcsak a történet szempontjából érdekes, hanem a rejtvények megoldásában is, hiszen bizonyos akadályokat csak a két világ közötti váltogatással tudunk leküzdeni. A Switch 2-es változat egy kisebb extra lehetőséget is kínál, ugyanis a menüben történő tárgykezelés és a feladványok megoldása során a Joy-Con 2 egérfunkcióját is használhatjuk. Ez elsőre érdekes megoldásnak tűnik, de személy szerint a hagyományos kontrolleres irányítást jóval kényelmesebbnek találtam, így végül nem igazán éreztem szükségét.