Corsair Skiff 100 Plus - egy csónakban RGB-zünkTeszt

A Skiff 100-ból a “Plus” megjelölésű modellt vehettük kézbe, ami az alapmodellhez képest hat darab dedikált, programozható makrógombbal lett felszerelve (G1-G6), melyek a billentyűzet bal oldalán sorakoznak. Ezek elérhetősége és praktikussága nem feltétlenül a villámreakciókra támaszkodó játékoknál, hanem például a megfontoltabb attitűdöt is megengedő stratégiáknál vagy szimulátoroknál domborodhat ki, de szerkesztési feladatoknál, például streamelésnél is jól jöhetnek a plusz nyomógombok, ezek ráadásul nem befolyásolják az eszköz alapvető ergonómiai vonalvezetését. Az oldalra zsúfolt, döntött elrendezés biztosítja, hogy ujjaink nem fognak feleslegesen beleakadni, ugyanakkor a WASD-től már reménytelenül messze kerültek, így egy kézzel áthidalhatatlan távolságban lesznek. (Pedig úgy látom több profiknak szánt Vanguard modellnél is ugyanez a makrógomb elhelyezés érvényesül.) Amennyiben az angol kiosztás nem teljesen komfortos, és a hosszú í betűvel állandóan meggyűlik a bajunk (pláne, ha nagybetűt szeretnénk írni), a programozható gombok ehhez is kényelmes lifehacket jelenthetnek. (Vagy használhatjuk az ALT+J-I kombinációt...)

Ha a hardver másik csücskét, konkrétan a jobb felső sarkát nézzük, akkor a tapintásra és kinézetre is kellemes potival, valamint két további funkciógombbal, nevezetesen a windows-gomb (vagy bizonyos billentyűkombinációk) lezárását, valamint a háttérvilágítás fokozatait biztosító kapcsolókkal találkozhatunk. A tekerő használata kitűnő szenzoros élmény, a hangerőszabályzás (vagy a nyomásra történő némítás) pedig nagyon hamar reflexszerűvé, és ilyen billentyűzet hiányában gyakran visszasírt megoldássá válik.

A megjelenésben, kiállásban tehát semmi kivetnivaló nincs, és bár a gombonkénti megvilágítás helyett egy elterülő háttérfénnyel kell beérnünk, a 10 zónás RGB ragyogás is egészen esztétikusra sikerült. A színeket, effekteket természetesen kísérő alkalmazás nélkül, a Corsair Web Hub segítségével is be tudjuk állítani, de a feltelepített iCUE valamivel nagyobb skálázhatóságot biztosít. A szoftverben többféle irányt és zónánkénti vezérlést érhetünk el, illetve a polling rate is több lépcsőben definiálható, mint a böngészős kezelőfelületen. A különböző megvilágítási intenzitások között az említett fényerősség-állító gombbal is lépkedhetünk, ezzel hat fokozatban tudjuk személyre szabni a háttérfényünket, (többek között a teljes villanyoltást is beleszámítva). Így vagy úgy, de a konfigurálás egyszerűen és gyorsan lezavarható, a Skiff 100 pedig Xbox és Playstation kompatibilitással is rendelkezik, így a csatlakoztatást követően a konzolos menükben is azonnal navigálhatunk. Ezt Xboxon próbáltuk, ahol könnyedén és flottul ment minden.

A felszereltséghez egy puha felületű csuklótámasz is jár, amit műanyag leffentyűkkel tudunk a helyére pattintani, valamint óvatos lefelé fordítással eltávolítani. Bár a le- és felszerelés sima ügy, a kis reteszek nem keltik a legtartósabb benyomást, így nem árt az elővigyázatosság, valamint a sűrű szétszerelési szándék mellőzése. Ami pedig jó érzés lehet a kézfejnek, nem mindig esik jól a szemnek, ennek a borításnak az elkoszolódása ugyanis - mindenféle túlzás nélkül mondható - percek kérdése. És itt nem is a használatból adódó zsírosodásra, hanem egyszerűen a porosodásra gondolok. Ez a soft-touch megoldás persze sokszor egy ilyen műfaj, mindazonáltal, akik megszállottan fenn szeretnék tartani a rendezett és tiszta környezet benyomását, azoknak valószínűleg sok rémálmot és takarítási rohamot tartogat majd ez a kiegészítő. A támasz egyébként méretben sem mindig az igazi, bizonyos gépelési helyzetekhez már túl kicsinek bizonyul, és a csuklónk már a megfelelő alátámasztás határhelyzetén, vagy azon is túl lebeg.

IP53-as strapabírást kapunk, ez a védettség azonban nem jelent vízállóságot, a megjelölt tartósság inkább azt a szintet célozza, hogy a kiboruló üdítőt, illetve a kollégiumban vagy munkahelyen tartott bulik kisebb italozási baleseteit, félresikerült koccintásait jó eséllyel túlélheti a Skiff 100. Tehát a pillanatszerű, csekélyebb volumenű löttyentések megengedhetők, a komolyabb beöntések viszont semmiképp. Ez a tény, valamint az elérhetőnek szánt árazás valamiféle kolis életérzést, és egy ehhez ideális használati esetet vázolnak, ehhez a miliőhöz pedig további adalékot jelent, hogy a csendes gépelési hang az aludni vágyó szobatársakat sem készíti ki.

Jó hír, hogy hagyományos, full-size méretről beszélhetünk (sajnos magyar kiosztás nélkül), a kapcsolási érzet pedig valóban halk és korrekt. Természetesen nem mechanikus, hanem membrános összeszerelést kapunk, de a gépelésnél és játéknál tapasztalható puha és csendes visszacsatolásnak is megvan a maga komfortos karaktere. Mivel a lekérdezési gyakoriságban 1000 Hz-ig is felmehetünk, egyidejűleg pedig 12 gombot is lenyomhatunk, a kommunikáció valószínűleg mindenfajta gamingre alkalmas lesz, viszont a programozható gombok nem adnak ugyanolyan kapcsolási érzetet, mint a hosszabb úton járó billentyűk. A gépelési tapasztalataim ugyanakkor kifejezetten pozitívak (leszámítva a sokszor és sokat keresett hosszú í-t), az elrendezést még a magyar kiosztáshoz szokott ujjaim is hamar megszokták.

A Skiff 100 tehát megbízható és korrekt módon összerakott társa lehet bármelyik gamernek, aki nagyon határozottan látja, hogy hol húzódnak saját hobbijának (és pénztárcájának) határai, és aki az éjszakába (vagy épp hajnalba) nyúló szórakozást és/vagy projektmunka írást elviselhető zajszinten próbálja tartani. Ha a küllemet és dekorációs értéket nézzük, a Skiff 100 akkor sem marad szégyenben, de számunkra a döntést persze most is a hazai árazás fogja meghatározni. Ebben a tekintetben talán magasabb polcokra is felkerült, mint amire számítottunk (25 és 30 ezer forint között), de egy fekete pénteken hátha becsúszik a lélektani határ alá.