The Smurfs: Mission Vileaf - Messze vagyunk még, Törpapa?Teszt

A Hupikék törpikék az a mese, amire azt lehet mondani, hogy generációs élmény. Gyermeki izgalommal vártuk a történeteket, amikor felcsendült a jól ismert dal. Hihetetlen, de az eredeti széria 40 évvel ezelőtt, 1981-ben indult. A magyar változat talán azért is volt annyira emlékezetes (és színvonalas), mert olyan szinkronszínészek adták az eredeti MTV-s változatban a szereplők hangját mint Sinkovits Imre (Törpapa), Cseke Péter (Okoska), Gruber Hugó (Dulifuli), Józsa Imre (Hami) vagy a felejthetetlen Haumann Péter (Hókuszpók). (Azért Hókipóki eredetije, Paul Winchell, alias Dick Dastardly sem nyújtott rossz teljesítményt... - mcmacko)

Jó és nosztalgikus szívvel gondolok tehát a törpökre, de nem csupán ez volt az oka, hogy kíváncsian vártam a The Smurfs: Mission Vileaf-et. A törpök egy generációnak szóltak, de vajon meg tudják-e szólítani a mai gyerekeket? – tettem fel a kérdést. Nálunk a gyerekek régebben nézték az eredeti sorozatot (nem az új CG-mesét), és némi beharangozó után várták, hogy milyen lesz a játék. Egészen érdekes kihívás, ilyen típusú játékokat tesztelni. Sokszor csak oda adom a gyerekeknek a hasonló címeket és figyelek. Persze az első játszás jogát fenntartottam magamnak. És nem is volt rossz az első benyomás. A grafika nem tud semmi egetrengetőt, viszont a stílus jól átjön, és vannak kifejezetten jól kinéző részek. A funkciót tökéletesen ellátja.

A kérdés számomra a játékmenet volt, de hamar láttam, hogy igazodik a célközönség elvárásaihoz, legalábbis kezdetben. Összesen négy törpöt irányíthatunk (Okoska, Törpilla, Törperős, Hami), őszesen 5 különböző világban. A cél megmenteni az erdőt Hókuszpók toxikus varázslatától. A gyakorló pályák még könnyűek, de később kijönnek a játék gyengeségei. A mélység érzet hiánya miatt az ugrások pld. nehezen kiszámíthatóak, így platformjátékként nem túl erős az anyag. Ellenben a játék szépen fogja a kezed, mindig nagyon egyértelmű merre kell menni. A harcok sem túl nehezek, tetszettek a felhasználható eszközök is, a központban lévő Smurfizer lehetőségei alapján.

Viszont van azért egy-két nehézségi tüske, ami miatt a gyerekeim konkrétan majdnem sírva fakadtak. Nem mindig egyértelmű, hogy kell egy-egy ellenfelet elintézni vagy egy-egy akadályt eltüntetni. Ilyenkor jól jön a szülői segítség, ami adott esetben nem pusztán passzív tanácsokat jelent. Szerencsére van kétszemélyes coop, ami igazi családi programmá teszi a játékot. A gyerekek egymással vagy éppen veled kiválóan tudnak szórakozni. De csak kb. néhány óráig.

Mert bármennyire is érdekes a meseszerű és ismerős setting, jó a kétjátékos mód, a törpök kalandjai hamar kifulladnak. Az első óra izgalma és újdonsága után jöttek a hangok, hogy rakjunk be mást. Hiába, ez a játék ennyit tud, ennyire képes, de talán nem is akar ennél többet. Egyszeri törprajongók vagy a videojátékokkal most ismerkedők előnyben, de ennyi. A korábbi törpös játékok sem voltak igazán kiemelkedőek, így ha megkérdezzük, hogy most messze vagyunk-e még a jótól, akkor Törpapa sajnos most is csak mosolyoghat a szakálla alatt...