The Smurfs - DreamsTeszt

Hókipóki üzelmeinek köszönhetően a törpök ezúttal minden gyerekes szülő vágyainak netovábbjába csöppennek: mély és zavartalan álomba szenderültek, amelyből még az öreg se tudja felébreszteni őket. Törpapa azonban nem hagyja annyiban a dolgokat, varázspárnát kreál, amely az utolsó ébren maradt törpöt (minket) a többiek álomsíkjára képes repíteni. A világtérképen (az álom-asztrálon) négy fő világot nyithatunk meg, emellett további kisebb kihívásokat is indíthatunk - mindezt a törpik megmentése érdekében. Hókuszpók ugyanis már az erdőben lohol: álomcsapdája iránytűként vezeti őt a titkos gombafaluba.

A Dreams azonban nem csak mesél, hanem játékmenetet is kínál, nem is akármilyet. A pályák azt a felső-izometrikus nézetet követik, amelyeket a fentebb említett ihletforrásoknál is láthattunk. Minden egyes fő világ 4 alszintre oszlik, melyek nagyjából 20-20-20 percet kérnek tőlünk a teljesítésre. Ezek után jön a főnökharc, ahol egy egész képernyőt betöltő karakter ellen folyik a küzdelem. A reguláris pályák is alszakaszokra oszlanak, ezeket törpjeink egy (kissé céltalan) Sonic-féle sínsuhanással kötik össze. A szintekre jellemző, hogy Ocellusék mindig egy fő ötletet járnak körül, amit addig csavarnak, amíg a pálya kerete engedi. Tapadós talaj? Felfújható tereptárgyak? Rombolható falak? Trutyipuska? Párnák? Álom-glitch, vagy tükör-effektusok? A Smurfs Dreams talán legjobb része, hogy mindenből pont annyit kapunk, amennyitől rá nem ununk az adott kihívásra. Öröm látni, hogy míg a legutóbbi Smurfs játék hosszú, önismétlő pályákat kínált, a fejlesztők most a legjobb platformerektől vették át a tempó és a ritmus jellegét. Az álom-asztrálon található kis-pályák is jópofák. Az egyikben bogarakkal focizunk, a másik a végletekig tekeri a rotálódó/kitolható sütielemek általi kihívást... Még akkor is élvezzük majd ezeket a mini-szinteket, ha grafikában és assetekben nem hoznak olyan változatosságot, mint a fő fejezetek.

Látvány tekintetében a Smurfs Dreams amúgy is az egyik, ha nem a legszebb meseadaptáció mostanában. Minden színes, izeg-mozog, és az animációk is első osztályúak. Ahogy visszarepül alvó karakterünk Aprajafalvára, vagy amilyen cuki módon a megmentett törpnek szemébe néz kis hősünk, miközben repülnek vissza a sötétségből... Ilyeneket tényleg csak CG mesékben, vagy minőségi platformerekben láthatunk. A francia animátor iskola mindig is értette a dolgát! Az sem rossz, ahogy az álmok egy adott világon belül egyre furcsábbak lesznek, és a rossz erők is egyre vadabb részt harapnak ki a díszletekből. Kár is, hogy csak négy fő világot kapunk, szinte vágynánk még egyszer ennyi tartalomra. A Dreams nem rövid, de nem is túl hosszú, 7-8 óra alatt ki lehet maxolni. Talán ez a pont az, ami a fejlesztés nyilvánvaló korlátait is meghatározza.

A pályák szövetébe természetesen némi collect-a-thon szemléletet is itattak Ocellusék. A gyümik arra valók, hogy új kosztümöket vásároljunk segítségükkel. A felkapható cérnaorsók a kosztümök megnyitására szolgálnak. A varázsgombákkal pedig a további pályák megnyitását tudjuk szavatolni. Ezek előkerítése sokszor egymástól függ. Azaz addig nem nyílik meg egy titkos kapcsoló, amíg össze nem szedjük az összes hívogató gyümit a domboldalon. A kapcsoló kinyit egy járatot, amely egy addig láthatatlan útra világít, aminek a végén pedig ott a hőn áhított gomba. Mindezt persze nem láthattuk volna, ha a gyümik mellett elszaladunk. Szóval résen kell lenni és a pálya több rétegét is érdemes átfésülni. Az egyes törpöktől további gyümiket "integethetünk ki", és bizonyos "rezgő" tereptárgyak valójában rejtett törpök, akik szintén segítik a 100% statisztika felé való menetelést. Ja, és akkor még a titkos Sziamiaú-pinyátákról nem is ejtettem szót, és arról sem, hogy a kalandot kooperatív módban is lehet játszani. Szóval van mit csinálni álomföldön.