![[Teszt] The Smurfs 2 - The Prisoner of the Green Stone - Hupizöld Törpikék](/~thumbnail/smurfs_2_green_stone_key_art_lead_intro.jpg.cvsak.k.article-00-1a-y3.3fb1ra4.jpg)
A Microids tavaly év végi felhozatala igen kellemesen alakult, sajnos nem is volt időnk minden fontosabb címükre ránézni. Most a tavaszi üresjáratot kihasználva vissaztérünk a Hupikék Törpikékhez (később pedig Tintinhez is). De lássuk, mit is tud a The Smurfs 2 - The Prisoner of the Green Stone, amely a korábban bemutatott Osome-féle platformer folytatása lett. Az előző részt még Miki tesztelte, most zöld kristályszemüveggel nézünk a törpök körme alá.
A Zöld Kövek körül forgó történet nagyon hasonló alapfelvetéssel indít mint a Gonosz Leveles (Vile-Leaf, "Vileaf") előzmény. Csak amíg ott Hókuszpók maga okozott ökológiai katasztrófát, itt a negatív erőket a törpicsekek szabadítják a világra, miközben Hókuszpók házában kotnyeleskednek. Így adódik a szokatlan szövetség: a Stolas nevezetű zöld entitást meg kell állítani, a "manóféle szerzetek" pedig ennek érdekében egyezséget kötnek a varázslóval.
Ha emlékeztek a Vileaf játékmenetére, akkor a mostani cím egyedi megoldását is ismerni fogjuk. Törpjeink ugrabugrálnak, ahogy nagyjából a PS2-korszakban megszokhattuk. (Bizony, akkortájt a hasonló mesés platformerek jóval gyakrabban pörögtek a masináinkon.) A kissé lassúra hangolt akrobatika mellett azonban nem a fertőzött növényeket kell "egészségesre permeteznünk", hanem Ügyi új fegyverének köszönhetően az úton-útfélen felbukkanó kristályokat apríthatjuk szilánkos morzsává. Most is van egy mutató, ami jelzi, mennyire sikerült megtisztogatni az adott szintet: a pályák "tisztasága" tehát a kristálytalanítási tevékenységünkön múlik. A permetezés helyére lövöldözés került, tehát egy új alapokon nyugvó harcot is kaptunk a Green Stone játékmenetében.
A Stolas szörnyetegek különös jószágok. Most egy picit nagyot mondva, a készítők mintha csak a Returnal mechanikáit próbálták volna "kicsibe" áthozni, amikor megalkották őket. A szörnyek amolyan lövegpokol-jelleggel mintázott kristályesőt szórnak a nyakunkba, és időnként nagyobb, akár 50-100 ellenfeles arénákat is hoznak a pályák. Az ellenfeleknek van gyenge pontja, de amúgy is szivacsok (igaz, HP csík nélkül); szóval eltart egy darabig, amíg a küzdőterekkel végzünk.
És ezzel el is érkeztünk a Smurfs 2 legnagyobb gondjához. A készítők már az Asterix játékoknál sem mindig érezték a szakaszok arányosságának, időzítésének fontosságát. Itt is hosszúak a pályák, nagyok az arénák, elnyújtottak az egyes szekciók. Bár kiskölykökre van méretezve az egész játék (egy fokkal idősebb korosztályra, mint a Vileaf), a hosszabb szakaszok óhatatlanul is kikezdik az embert.
Szerencsére a mentések gyakori ütemben érkeznek, inkább a kaland nagyobb léptékű hullámait lehetett volna szűkebb periódusokra méretezni. Annál is inkább, mert hamar megkapjuk az alternatív lövési módokat, így a játékban a törpök váltogatása, és az ő fejlesztésük hozza majd a változatosság magvait. Meg az extra lövedékek alkalmazása, ami a szintek környezeti feladványait is alapvető szervezőelemként kíséri. A pályadesign egyébként kifejezetten kellemes, vannak visszahurkolódások, titkos kihívások (challenge arénákkal), és sokszor a háttérben megbúvó, tisztításra váró kristályok megtalálása sem egyértelmű.
Prezentáció tekintetében az Osome saját motorját leváltó Unreal alkalmazása jelenti a legnagyobb változást. A látvány mesésebb, színesebb, de talán mattabb is. Ha a Vileaf egy csillogó-villogó CG-animációhoz hasonlított, itt egy kicsit a rajzolt-festett 3D formula érvényesül, a videókon-képeken is látható sápadt-színes ködeffektussal. Szerintem a Green Stone egyébként kifejezetten kellemesen néz ki. A zenéje is kalandos, hangeffektjei és szinkronhangjai szintén hoznak egy korrekt színvonalat.
A Smurfs 2 egy kellemes, AA-szemléletben készült platformer, amely megidézi az európai 3D ugrabugrákat, egy letűnt korszak stíluselemeivel és néhány újdonsággal kiegészítve. Jól használja a franchise-t, amin alapul, de igazuk van azoknak is, akik monotonitása miatt piszkálják.
Ismerem magamat: szeretem a törpikéket, szeretem Asterixéket, így pozitívabban is állok ezekhez a feldolgozásokhoz. A Green Stone esetében például külön értékelem az extra réteg kihívást, a pályák amúgy jól kidolgozott megoldásait. Na meg azt az érzést, ami a kölyökkorom 3D ugrabugráiból gyökerezik. Be is osztottam a játékot, így elég volt belőle az elmúlt időszakban napi egy óra, ezzel sikerült elkerülni a monotonitás érzését is. Hogy te miként leszel vele? Főleg attól függ, mennyire tudsz lelkesedni az alapanyagért, és hogy mennyire hiányoznak a hasonló szellemben készült 3D platformerek.
PLATFORM PC, Xbox (tesztelt), PlayStation, Switch | KIADÓ Microids | FEJLESZTŐ Osome Studio MEGJELENÉS 2023. november 02. ÁR 29.90 EUR