Marsupilami: HoobadventureTeszt

Mondom a szuper híreket. A Microids úgy tűnik komoly lendületett kapott el a friss megjelenéseivel mostanában, és a Hoobadventure is ennek a pozitív sorozatnak a része. Kéremszépen, a játék tényleg egy DKC-klón, és mint olyan, örvendetes bővítése a 2D platformerek kínálatának. Szinte érthetetlen, hogy a DKC-formát miért nem vették még át a Rare és a Retro után mások is (az egy szem Yooka Laylee epizódot kivéve). A Marsupilami végre a majmok mechanikáihoz mer nyúlni és jól is ügyeskedik a bevált alapokkal.

A főhős dinamikus mozgatása azonnal ismerős lehet, ha a fentebb említett ihletforrással játszottál. A játékban van pontos ugrabugra, van begurulós lendületvétel (és támadás), és van peremről legurulós ugrás. A pályák felépítése is követi a DKC/Rayman vonalat (azok egyfajta ötvözetét hozza). Akadnak újrafelhasznált ötletek, mint például a "kilövős hordók", akik itt épp tarka madarak formájában köpik ki a hősünket, vagy a 100 gyümölcsként életet adó almagyűjtögetés. És vannak újdonságok is, főleg az ellenfelek és a terepek terén, na meg a farokkal való mozgó platformokra való kapaszkodás mechanikájában. Alapvető fontosságú elem a pontos és flow-szerű ugrabugra, amit tényleg érezetek a fejlesztők. Ennek örömére lehet idő-trial futamokat is indítani a pályákon, ha sztori módban végigvittük már őket.

Ami a vén rókáknak viszont ellentmondásos lehet: a Marsupilami gyerekjáték. Nem azoknak készült, akik a DKC újabb részeit, vagy az Impossible Lair-t kimaxolták. Minden picit egyszerűbb, nincsenek túlgondolva a kihívást idéző szakaszok. Bár amit letettek az asztalra, arra nem lehet azt mondani, hogy ne lenne tűpontosan egy fiatalabb generáció igényére szabva.

Sajnos azonban a könnyítés mellett a mechanikák terén is vannak hiányzó elemek. Például a második játékos becsatlakozása, egyszerre két pályán lévő karakter közötti dinamika, a levegőben való extra ugrás lehetősége, vagy a három játszható erszényes közötti elkülönülő mozgáskészletek megléte. Ezek nélkül a Marsupilami, "csak" egy DKC-light, de annak nagyon jó. Még úgy is, hogy három óra alatt egy profi végigér a három sziget kínálta pályák kellemes ívén.

Nem hibátlan, nem hiánytalan - de egy kifejezetten kellemes, gyerekek számára is ajánlható platformer a Marsupilami: Hoobadventure. A játék külleme csinos - még Switchen is jól néznek ki a hátterek és jól is fut a játék (igaz csak 30 FPS-sel). A hangulata parádés - mindenből sugárzik a jókedv. A játékmechanikái pedig kikönnyítve kínálják a Donkey Kong Country eszközeit. Ez számomra már önmagában nagy dolog, az Ocellus Studio pedig felírta magát a jövő nagy reménységei közé nálam.