The Settlers: New AlliesTeszt

A korábbi béta alapján mi is óvatosak voltunk a friss epizód kapcsán, és be is vált a számításunk. Még toltak is a New Allies megjelenésén, ám hiába, a gondok mélyebb tőről fakadnak. Az új epizódot ugyanis megpróbálták egy ilyen furcsa hibriddé kalapálni. Van benne városmenedzsment, megmaradt a kereslet-kínálat alapú játékmenet, de a harcok hangsúlyosabbak lettek. Az alap ismerős lehet: elindulunk a térképen egy alap csapattal, felépítjük aaz elemi szükségleteket kiszolgáló létesítményeket. Először fa, kő, aztán bányászat, farmok, eszköztermelés, végül a magasabb rendű megfejtések következnek. Mialatt épül-szépül a birodalom, minden egyes kőhasáb, bogyóputtony és pajzs útját nyomon követhetjük. A fejlődő környék apró téglái lassan a helyükre kerülnek, és ha jól optimalizáltuk az útvonalakat és az egymáshoz tartozó feladatok intézményeinek a csoportosítását, akkor a településünk virágzásában lesz mérhető minden korábbi megfontolásunk.

Viszont amíg a korábbi Settlers játékok rétegei még a 4X játékok felvetéseivel is kacérkodtak, addig itt egy erőteljes áramvonalasításnak lehetünk tanúi. Minden arra fut ki, hogy a katonáink termelése idejekorán elindulhasson, aztán a sok lúd disznót győz alapon ki lesz az, aki leradírozza a másik birodalmát a térképről. A Settlers komótos tempójú birodalomduzzasztása és a harcias megközelítés azonban folyamatos súrlódást okoz a mechanikák között, és a játékos fejében is. Az olyan részletek is a csata fókuszára hajtják a vizet, mint hogy a kaját sem a lakosság számára termeljük, hanem segítségükkel "boostolható" a bánya, a kovács, meg a fémöntöde. Értitek, hogy több kard és páncél készülhessen.

És ha már ennyire a csatákra van kihegyezve a hangsúly, akkor gondolhatnánk, hogy ilyen téren kapunk majd izgalmas ütközeteket, nagyívű felvonulásokat, csapatmenedzsmentet, vagy valamilyen más jellegű fifikás megfejtést. De nem, tényleg az elemi mennyiségen van a hangsúly; aki előbb sereget állít elő, az nyer. Nem nagyon tudod az egységeket mikromenedzselni sem a mozgatás sem a támadások során, vagy legalábbis nincs túl sok értelme a dolognak. Nincsenek komolyabb, a környezetet bevonó faktorok, nincs jelentőssége a formációknak. Sőt, a frakciók sem különülnek el úgy igazán. Kicsit az az érzésem, hogy a multiplayer terén is csak egy közepes próbálkozás tud a játék maradni, mert hiába van stratégiai megfontolás amögött a meccs korai szakaszában, hogy effektív ellátási láncot építs a katonagyártáshoz, a harcok során már nem feltétlen a taktikai érzéked fog számítani. Különösképp furcsa az, hogy a játék emellé mikrotranzakciók sorát rendezi. Bocs Ubisoft, én nem szeretem a nagykiadók felé irányított proli prükszölést, de a játék ezen rétege tényleg csak kérdőjeleket hoz magával. Mindamellett sehol nem látom az F2P opciót a multi/skirmish módok mellett, szóval semmilyen formában nem tartom elfogadhatónak 2023-ban a koinokkal meg tököm tudja mikkel való üzérkedést, amiért kemény pénzeket kell pluszban leszurkolni.

Sajnos a humort is többnyire mellőzi a friss epizód. Amíg egyes korábbi részek ebben kiemelkedőek voltak, vagy legalább egyfajta euro-chibi (már elnézést) stílust kaptak, addig a New Allies teljesen komolyra veszi a figurát. A sekély sztoriban gyarmatosító "követek" nyomában járunk, az átvezetők alatt feltűnik az öreg Haytham Kenway, a szervizes rasztacsaj a random francia képregényből, meg a tetszőleges középkori 4X játékból előbújt pipogya törzsfőnök. Egyszerűen a művészeti stílus kapcsán nem jutott elég figyelem a karakterekre, ami az átvezetőkben csúcsosodik. Miért szerepeltetünk valós idejű átvezetőkben hősöket, ha azok a legutolsó Settlers korából idézik a minőséget? A kérdés költői persze, de nagyon bántó látni a gyengén animált arcokat és a tufán faragott karaktermodelleket.

Tehát a látvány egésze is kettős érzéseket kelt az emberben. A Snowdrop motor ügyesen teszi a dolgát, 2060-as kártyámmal 1080p-nél sima liba a 60 FPS, de 4K-ban is 40 frém körül mérek, elég stabil frame-időkkel. A látvány részeteiben csinos, a New Allies nem felejtette el, hogy a Settlers élmény jelentős részét adja az, hogy az ember perceken át mélázik a sürgő-forgó városközponton. Azon, ahogy a hordárok mennek egy kört az akadémia körfolyosóján, ahogy a disznófarmról kijön a húskocka, vagy ahogyan az unatkozó lakosok énekelnek és táncolnak. Viszont kizoomolva az összkép kapcsán az a benyomásunk, hogy nem sok idő telt el azóta, hogy a legutóbbi Settlers játékot telepítettük. A környezet kialakítása viszont hangulatilag nagyon eltalált, és őszintén mondom, ilyen szépen kevert, jó ízléssel komponált OST-t is rég hallottam, ami perfekt mód illeszkedik a képi világhoz. Nagy pacsi ezért a művészeti oldalnak! Külön jópofa a nevezetes elemek szerepeltetése a pályákon, amelyek nem csak bónusz javakat kínálnak, de a sztoriban is színes elemként jelenhetnek meg, és hát a vidék látványát is feldobják.

A The Settlers: New Allies pontos tanulmánya annak, mikor két koncepció között súrlódva felőrlődik a lényeg. A városépítés egyszerű, élvezetes, de túlságosan egy irányba, a harc irányába mutató lábakra lett felhúzva. A harcok hangsúlyosak, de kevés bennük a rétegzett stratégiai lehetőség, így az a mélység, ami hosszan felszín felett tud tartani egy ilyesmi címet, az hiányzik. A New Allies konzolos megjelenése (ami később esedékes) mondjuk hozhat új közönséget a Settlers számára. El tudom képzelni, hogy ott jobban fog csúszni ez a rendszer, és esetleg komolyabb címek felé tereli majd az újoncokat a friss epizód. PC-n, a korábbi évtizedes Settlers-kalandok után, ennyi várakozást követően viszont nehezen tudjuk értelmezni ezt a rebootot. Van egy olyan érzésünk, hogy a sorozatra megint ráfér majd (ismét) egy teljes újraindítás, vagy egy "anniversary" kiadás. Csak kelljen erre megint tizensok évet várni.