A természetvédelem témaköre hálás dolog, egy kis levélmintával, vagy más agyafúrt "zöldremosással" még a lefolyótisztítót is el lehet adni ambróziaként a környezettudatos vásárlónak. Persze a The Forest Cathedral kiindulási pontja nem a marketing oldaláról lett kitalálva. A DDT (diklór-difenil-triklóretán) rovarirtószer tényleg létezett, használatával a maláriát és a tífuszt is sikerült sok helyen megfékezni. Ám később, Rachel Carson biológus áldozatos kutatásai bebizonyították, hogy a szintetikus rovarölő bizony rákot okoz és a környezetbe kerülve az ökoszisztémát képes végigfertőzni.
Na de hogy lesz ebből videojáték?
Úgy, hogy Brian Wilson indie fejlesztő Rachel kutatásaiból kiindulva egy sétaszim/platformer hibrid szürreális keverékére alapozva próbálta a történetet egy alternatív megközelítésből tálalni.

A The Forest Cathedral sztoria soha nem történt meg ebben a formában, de a pszichedelikus erdőjárás nagyjából a DDT ökölógiai hatásának és pusztításának tudományos felismerését próbálja közérthetően tálalni. A sétaszim elemek ezen felül a jól ismerős "idővel meggajdul a főhős" elemeket is behozzák. És a szokásos fordulatok közé keveredik egy szkennelős-útkeresős mechanika, valamint egy platformjáték is. Ennek során a számítógépben lakó "Little Man"-t kell terelgetni egy 2D-s, monokróm ugrabugra keretein belül. Így tudod a kutatóbázis környékén lévő gépeket irányítani.

Katyvaszos az egész? Az, ráadásul a játék eléggé épít a szürreális mozzanatokra, zörejekre, disszonáns érzésekre. Tavaly kábé ilyenkor futottam bele a Boreal Tenebrae-be, ami szintén hasonlóan Lynch-szerű, elvont és egyedi próbált lenni mint az Erdei Katedrális. De valahogy most sem sikerült teljesen kész produktumot letenni az asztalra.
Tátott szájjal be az erdőbe
Mert, hogy a Forest Cathedral csak részeiben tud érdekes és izgalmas lenni, a megvalósítás elsietett és befejezetlen. A táj nem igazán tud egyediséget felmutatni, az egyes terepelemek elütnek a környezettől, még akkor is, ha esetleg ezek a főhős megbolondulásának a meta-mutatóiként is jelennek meg. A narratíva kapkodós, pont Rachel befordulását nem fejti ki a játék kellően, csak pár másodperces pillanatokra mutatja be a kattanást és a háttérben lappangó betegséget. Itt egy-két horrorisztikus, bár semmiképp sem ijesztő, jelenet azért tudott rám komolyabb hatással is lenni.

De a legnagyobb gond mégis a megvalósítás rögös mivolta, valamint a problémás technológia. A játékot Xbox Series X-en teszteltük, és az Unreal motor (sejtésünk szerint ezen fut a játék) akkora input lagot nyom az egészre, hogy azt el sem akartam hinni. Tudjátok, amikor a rágógumi irányítás egy sétaszimnél jön elő, az nem akkora baj, de ha a sétaszim épp egy ilyen "pontoskodós" platformozással akar újítani, ott ez baromi nagy gondokat okozhat. Képzeld csak el azt, hogy a Celeste-vel játszol, és több száz miliszekundumos késleltetés van a gombnyomás és a cselekmény között. Emellett a karakter simán beleragad a falba, egyes irányok nem akarnak működni. Tragédia az egész. Szerencsére a játék a "hozzáférhetőségre" figyel, és a platformozás menüből könnyíthető.
A Whitethorn Games tudott már nagyszerű címeket letenni az asztalra (lásd például a Lake-et), így könnyen rácsábulhatunk a The Forest Cathedral-re is. A trailere szexi, a premissza izgalmas, a belső nézetes kaland-műfaj kedvelői számára ez egy no-brainer téma. De a Whitetornnál dolgozó Brian Wilson saját projektje sajnos nem éri el, hogy a "furcsa-érdekesség" skatulyából kiszedhessük. Sőt, az egyenetlenségei, gyenge platforming szekciói miatt szerencséje is a játéknak, hogy elhagytuk pár hónapja a pontozást. A The Forest Cathedral ugyanis tagja lenne azon játékok szűk klubjának, amelyek benéznek a négyes alá...
PLATFORM PC, Xbox Series
KIADÓ Whitethorn Games FEJLESZTŐ Brian Wilson
MEGJELENÉS 2023. március 14. ÁR 12.5 EUR