Boreal TenebraeTeszt

A Boreal Tenebrae alapvetően egy point and click kalandjáték, konzolos irányítással. Jössz-mész, tárgyakat veszel fel, kombinálsz, használsz itt-ott, közben beszélgetsz emberkékkel, hangsúlyos narratíva mellett. A csavar ott jön be, hogy több szereplőt irányítasz, mondhatni minden jelenetben mást és mást vesz a sztori a fókuszába. A gameplay loop (bocsi, a mai napig nem jön erre jobb magyaros kifejezés) pedig abból áll, hogy a jelenetek váltogatása közben picit mindig előrébb mozdítod a párhuzamos szálakon futó sztorit, és így a jelenetekben egy kicsit mindig előrébb tudsz jutni. Ez óhatatlanul előidézi a körbe-körbe mászkálást, egyes jelenetek újraélését. De a mechanika működik, és tényleg hozzáad az elvont történethez, amelynek szilánkjai lassan-lassan állnak össze.

Ki gondolná, a Boreal hasonló utakat jár, mint a Kentucky Route Zero, és kicsit hasonlít a nemrég megjelent Norco-ra is. Egy lecsúszott amcsi kisváros hanyatlását láthatjuk magunk előtt, amelyben a tőkés békák helyi malmára épülő ipar az ármánykodásnak köszönhetően zuhanásnak indul. Közben a helyi fiatalok küzdenek saját magukkal, egymással, a szakszervezeti mozgalmak impotenciájával, és erre jön rá a Zaj, ami metafora a digitális világ üres eszképizmusára. A Zaj (Static) méretes kockák formájában manifesztálódik a városban, elhangolja a valóságot, és elragadja a hősnő kistestvérét is. Ebből a 2-3 óráig tartó kalamajkából kell kiverekedni magunkat a már emlegetett szilánkesemények és már-már Lynch-módon eltorzult helyszínek és jelenetek forgatagában. (A program amúgy telis-tele van Twin Peaks, Shining és egyéb kult-horror utalásokkal...)

Bár a Boreal Tenebrae rengeteg jó ötletet tartalmaz, az alkotói soha nem tudják ezeket egy koherens egésszé alakítani. Még akkor sem, ha a retro stílus, a PS1-et idéző menük és a fent vázolt, egymásba hurkolt felderítési és haladási mechanikák frissnek hatnak. Sorolom a játék hibáit ilyen hanyag, vázlatos formában. (Amilyennek a játék is érződik.)

• A program nincs befejezve. Már a PC verziót is sokan ekézték az elvarratlan vég miatt, de most az évekkel későbbi konzolos változat is pont a legizgalmasabb résznél vágja el a filmet.
• Az animációk olykor szétesnek, karakterek átmozognak egymáson, ez pedig szintén egyfajta befejezetlenségre, polírozatlan színvonalra utal.
• Az önismétlő hurkokban akauzális dolgok is történnek, egyes fényképezési spotok (gyűjtögetős minijáték) egyszerűen nem nyílnak meg (és nincs utalás rá, hogy miért nem), az inventory kezelés pedig végtelenül darabos.
• Konkrétan egy helyszín mintha kimaradt volna (a térképen ott van, de nem megnyitható), és egy acsi is glitchel. Hogy ment ez így át a minőségi szűrőn?

A fenti gondok egyébként a PC változtatot is sújtották - ilyen formában a Snot Bubble játéka csak egy port, amelyben az alap kiadás fundamentális gondjai nem lettek javítva. Nem menthetetlenül keserű az összkép, sőt az alapötlet és a párhuzamos jelenetdarabkák hálója önmagában előremutató, ez pedig a műfaj rajongóinak igazolhat egy vásárlást (pláne ezen a viccesen alacsony áron). De nagyon jó lett volna, ha a félkész indie fejlesztés a konzolos megjelenésre kicsit jobban beérik, a darabos elemek lekerekednek. Lehet stílusos és lehet ötletes - a Boreal Tenebrae-nek sajnos kellett volna még fejlesztési idő hogy kitaláljon a sűrűből.