CONCORDTeszt

697. A CONCORD debütálásának hetében maximum ennyi PC játékos lézengett egyszerre a szervereken, amiből átlag 200 főt sikerült megtartani. Nyilván ez csak a Steam által rögzített adat, de feltételezhető, hogy DualSense kontrollert szorongatva sem érkeztek milliós nagyságrendben az érdeklődők a PlayStation Studios belsős kompetitív hős-lövöldéjének csatatereire. Előre lehetett látni az elkerülhetetlen bukást? Lehetséges még innen talpra állni? Meddig várhat támogatást egy szolgáltatás alapú cím ilyen számok mellett? Egy biztos: a megszokott magas produkciós minőség ezúttal kevés volt a sikerhez. Nagyon kevés.

Pedig nem sok stúdió élvezhet ilyen szintű támogatást az alapítását követő években. A 2018-ban iparági veteránokból verbuválódott Firewalk Studios tervezőasztalon lévő projektje olyan tökéletesen illett a PlayStation live-service jövőképébe, hogy washingtoni irodaháztól kezdve, a külsős segítségen és belsős csapatok közé emelésen át egészen az Amazon antológiasorozatának külön epizódjáig mindent megkaptak a Tony Hsu (exActivision) és Ryan Ellis (exBungie) köré összegyűlt fejlesztők. Egy folyamatos monetizációt biztosító 5v5 kompetitív hős-lövölde a kiadó védjegyévé vált narratív fókusszal kiegészítve érthető módon ígéretes portfólió bővítésnek tűnhetett a Sony számára. Egy buborékban kezelve. Hat évvel ezelőtt. Papíron.

A pandémia után ugyanis soha nem látott mértékű recesszió söpört végig a játékiparban, ami mellett folyamatosan átalakult a megcélzott piaci szegmens is. Nem véletlen, hogy még a szubzsáner ékköveként kezelt Overwatch második felvonását sem merték a korábbi fix árcímkével útjára indítani. Időközben a belépési küszöböt felrúgva szerzett magának méretes közösséget az Apex Legends, átterpeszkedett konzolokra a gigászi Valorant, F2P modellre építve kopogtatnak a popkultúra fősodrából érkező Marvel hősök és a Valve is hónapok óta kísérletez szűk körben, ügyetlenül titkolva következő hasonló projektjét. Ezen a ponton pedig úgy tűnik már nem elég egy kétségtelenül kompetensen felépített, rendkívül magas minőségű és alapvetően szórakoztató alkotást letenni az asztalra ahhoz, hogy jusson egy szelet az egyre inkább lemorzsolódó tortából.

Főleg ha nincs mögötte egy bejáratott IP, könnyen kommunikálható kreatív megoldás vagy zsánerhatárokat feszegető innováció, ami kiemelhetné a tömegből. A CONCORD esetében a heti rendszerességgel tovább szövögetett történetszálak tölthetnének be talán hasonló szerepet. Ezekből viszont mindössze két rövidebb átvezetőt láthattunk, ami néhány karakter felszínes bemutatására sem volt maradéktalanul elég, nemhogy egy izgalmas világépítés alapköveinek letételéhez. Csupán lábjegyzetként tenném hozzá, hogy ilyen magas technikai szinten tartani évi ötvenkét jelenetet egyébként iszonyú költséges vállalásnak tűnik. Pedig a menüből elérhető Galactic Guide interaktív térképe masszív lore potenciált sejtet, rengeteg érdekes történelmi eseménnyel, motivációkat felfedő leírással és rejtett összefüggésekkel. Az ízlésesen csomagolt szövegoszlopok viszont feltételezhetően kevés embert rántanak be egyelőre a játék világának mélységeibe.

Nem segít az sem, ha az induláskor elérhető 16 karakter között nehezen találunk egyértelmű kedvenceket. A ‘80-as évek retro sci-fi esztétikáját idéző diverz merítés bár nagyrészt bejáratott archetípusokra épít, a dizájn szélsőségesen megosztóra sikerült a visszajelzések alapján. Szerintem a legnagyobb probléma, hogy a külsejük abszolút semmit nem kommunikál a személyiségükről. Ez akár tudatos döntés is lehetne, hiszen a játékmenet több szempontból ösztönöz a hősök folyamatos cserélgetésére - de biztosan nem motivál a kozmetikai opciók feloldására. Főleg ha ennyire szegényes és fantáziátlan a kínálat. Mindegyik hőshöz dobtak például féltucat szimpla átszínezett ruhát és egy legendás változatot, ami valamivel drasztikusabb eltérés az eredetihez képest. Persze a megjelenés előtti napokban óvatosan elhintették, hogy később prémium kiegészítők is megvásárolhatóak lesznek az in-game boltban valós valutáért...

Mégis a legfrusztrálóbb aspektusa a CONCORD körül kialakult szituációnak, hogy a játékmenet szinte minden eleme érezhetően jól átgondolt, hozzáértően felépített és meglepően csiszolt. A hősök hatékonyan működő csapatfelállásokat, szituációfüggő taktikák kialakítását és érdekes szinergiákat tesznek lehetővé változatos arzenáljuknak és képességeiknek köszönhetően. A rövid cooldown, a szűkös tölténytárak, az alapvetően lassabb mozgási sebesség és a feltűnően hosszú TTK (Time to Kill) észrevétlenül terelget a csapatmunka irányába. Már az egyszerűbb játékmódokban is elengedhetetlen, hogy a játékosok figyeljenek társaik pozíciójára és tudatosan együtt mozogjanak. Magányos farkasként egyikük sem képes igazán dominálni a harctéren, egy ügyesen koordinált társaság azonban szó szerint néhány perc alatt lesöpörheti az ellenfelet. A hat különböző szerepkör ugyanakkor biztosítja, hogy minden öt fős összeállításnak maradjon gyenge pontja.

Az már a próbakör alatt egyértelművé vált, hogy a tűzharcok le sem tagadhatnák a fejlesztők Destiny szériában gyökerező múltját. A lövöldözés ismerős visszacsatolásokat ad, a fegyverek kezelése markánsan eltér, a hitbox kellően precíz, mégis kontroller-központúan megengedő. Ráadásul kitűnő egyensúlyban van a képességekkel! Itt tényleg a teljes arzenálunkra szükségünk van ahhoz, hogy hatékonyan működjünk. Mindezekkel együtt jár az alacsonyabb gravitáció és a kiemelt fontosságú vertikalitás is. Természetesen az induláskor elérhető 12 pálya mindegyike ennek megfelelően került kialakításra. Nagyrészt szimmetrikus, kellően komplex, okosan felépített és jól bevilágított tenyérnyi helyszínek ezek. Méretük inkább a feladat alapú játékmódoknak kedvez, de a kevésbé kötött lövöldözést is kiszolgálják a kitűnő spawn pontoknak köszönhetően.

A jelenleg elérhető 6 többjátékos opció egyébként három egymás után megnyíló playlist mögé van szétosztva. Sajátos névválasztásuk mögött azonban sajnos nincs semmi egyediség vagy innováció - csak a már jól ismert, klasszikus játékmódok. Mondhatnám, hogy legalább nem szeparálják szét túlságosan a maréknyi játékosbázist, de a körökre osztott, erősen kompetitív és leginkább csapatmunkát igénylő Rivalry esetében így is olykor percekig keres potenciális mérkőzést. A legtöbben semmit nem tapasztalnak meg így a játékmenet mélységeiből. Kaptunk továbbá egy rövid és erősen hiányos oktató módot, egy gyakorlást biztosító puritán, de hasznos opciót, valamint néhány időre teljesíthető ügyességi kihívást, ahol az online ranglista előkelő helyeiért küzdhetünk.

Mindeközben a háttérben csöndesen és stabilan duruzsol az Unreal Engine 5, bár ezúttal szinte abszolút nem használták ki a motor következő generációs eszköztárát. Egy többjátékos fókuszú multiplatform címnél ez talán még érthető döntésnek is tűnhet, a látványra pedig így sem igazán lehet panaszunk: a karaktermodellek hihetetlenül részletesek és fantasztikusan animáltak, a környezet kellően változatos és jól kidolgozott. A PlayStation 5 ráadásul natív 1440p felbontást skáláz fel 4K-ra, ami mellé folyamatos 60 képkocka és egy teljesen stabil, probléma és bogármentes build társult már a próbakör ideje alatt is. A szinkronszínészekre, hanghatásokra és térérzetre sem igazán lehet panasz, de külön kiemelném Daniel Pemberton nagyszerű zenei anyagát - az úriember neve ismerős lehet például a Sony animációs stúdiójának nagyszerű Pókember filmjeiről.

A CONCORD nem egy kontár módon összecsapott, masszívan hiányos vagy abszolút szórakoztatni képtelen darab. Sőt. Pusztán csak egy nyolc évvel ezelőtt papírra vetett koncepció, amit mintha burokban kezelve, megkérdőjelezhető statisztikák, múló trendek és rideg táblázatok adatai mentén fejlesztettek volna a megjelenés napjáig. Megrendelésre. Rutinból. Így ebben a formában nem több, mint egy gondosan kimért, kellően stabil és kimondottan csiszolt alap, amire valószínűleg nem lesz már ember, aki a jövőben bármi maradandót építhetne.

PLATFORM PlayStation 5 (tesztelt), PC   KIADÓ Sony Interactive Entertainment FEJLESZTŐ Firewalk Studios   MEGJELENÉS 2024. augusztus 23. ÁR 39.99 USD