Sonic Racing: CrossWorldsTeszt

Amióta az első Super Mario Kart 1992-ben megjelent SNES-en, minden más gokart-játék hozzá lett mérve, és a legtöbb esetben az elkerülhetetlen mondat így hangzott: „jó-jó, de hát azért a Mario Kart jobb…”. Most viszont picit rezeg a léc, és a Nintendo aranytojást tojó tyúkja is kap hideget-meleget. A széles pályák, a minden játékba erőszakolt open world szekciók és a sokszor csaló játékmenet nem nyerik el mindenki tetszését. A CrossWorlds ezzel szemben egy pengeéles arcade-versenyjáték, amely pontosan azokban a területekben villog, ahol a Mario Kart World lemarad: sebesség, testreszabhatóság és a jutalmazó fejlesztési rendszer. Jobb lenne a vetélytársnál? Nem mondanám. A Mario Kart 8 Deluxe továbbra is érinthetetlen etalon, és még a World-del szemben sem lehet kijelenteni, hogy a SEGA üdvöskéje egyértelműen jobb – két, első pillantásra szinte azonos magasságokban tanyázó gokart-játék, de valójában teljesen más élményt kínálnak. A Sonic-versenysorozat is hosszú múltra tekint vissza. Az első cím, a Sonic Drift 1994-ben jelent meg a Sega Game Gear-en. Később, 2006-ban a Sonic Riders sorozat dobta fel a játékmenetet futurisztikus lebegődeszkákkal, az ún. „Extreme Gear”-ekkel. A Sonic & Sega All-Stars Racing (2010) és különösen a Sonic & All-Stars Racing Transformed (2012) nagy népszerűségnek örvendett: az átalakuló járművek (autó, hajó, repülő) új szintre emelték a kart-racing élményt. A Team Sonic Racing (2019) a csapatjátékra koncentrált, ám sokan hiányolták belőle a széles crossover karakterválasztékot. A CrossWorlds most mindezt egybegyúrta: visszatértek a lebegődeszkák, itt vannak az átalakuló járművek, elérhető a csapatverseny és a crossover karakterek garmadája is.

A CrossWorlds legnagyobb erénye, hogy nagyon is Sonic és végtelenül Sega. Ez egy hihetetlenül gyors, színpompás, remek hangulatú versenyjáték, tele boostokkal, élvezetes arcade-os driftekkel, mindez a Sonic-gyűrűk csilingelő hangjával. A pályán egyszerre 12 karakter versenyez (a Mario Kart World 24 karakterével szemben), a játék összesen nyolc Grand Prix kupát kínál, mindegyikben négy versennyel. A klasszikus háromkörös rendszer visszatért, a nehézségi fokozatok a Mario Kart-féle 50cc, 100cc és 150cc megfelelői, plusz egy titkos „Super Sonic Speed” szint, ami gyakorlatilag a 200cc osztály. A futamok első köre után portálok jelennek meg, amelyeket az első helyen álló játékos választ, a második körben mindenki arra a pályára teleportál, majd a harmadik körre visszatér az eredeti pályára. A negyedik futam minden kupában a korábbi három pályát remixeli, így a hagyományos háromkörös struktúra változatossággal egészül ki. Bár technikailag három pálya jut egy kupára, valójában 39 különböző helyszín vár ránk a rajtnál.

Minden futam elején a játék kijelöl egy rivális karaktert, aki erősebb AI-val és sebességgel száll szembe velünk, ráadásul mindegyikkel egyedi párbeszédeink vannak– ezek a rövid interakciók feldobják a futamokat. A pályák a teljes Sonic-repertoárból válogatnak, így a személyes kedvenceim, mint a Sonic Unleashed Holoska és Apotos, vagy a Sonic Colours Galactic Parade is szerepelnek. Az új Sonic játékok világai is megjelennek, így a Frontiers és a Shadow Generations újra gondolt helyszínei is színteret adnak a versengésnek. A zenei aláfestést pedig klasszikus számok átdolgozott változatai kínálják. Egy-két pályánál azért felkaptam a fejem, mert szinte szó szerint átemelték őket a konkurensből. Ilyen a dínós pálya, a gombás szakasz és a szellemes helyszín is. Ettől függetlenül mindegyiknek fantasztikus hangulata van, a zenéjük pedig kimagasló. A főtéma különösen fülbemászó, olyannyira, hogy sokszor azon kaptam magam, hogy dúdolgatom.

A pályákon természetesen jelen van a jellegzetes Sonic-tempó. Boostot szerezhetsz drifteléssel, trükkökkel, boost padekről vagy a gyűrűk felszedésével – ahogy a Mario Kartban is. A pályák tele vannak gyűrűkkel, amelyek extra sebességet adnak. Míg a Mario Kartban a coinok maximum 10 (a World-ben 20) sebességi bónuszt biztosítanak, itt az alap maximum 100, amit különféle fejlesztésekkel tovább növelhetünk. A sima gyűrűk mellett piros csillaggyűrűket is felszedhetünk, amelyek elszórva találhatók a pályán; ezek összegyűjtéséhez szinte minden pályazugot ismerni kell, ami plusz motivációt ad. Az irányítás sima és reszponzív, a játék egyértelműen a skillre épít, és erősen drift-központú. Míg a Mario Kart asszisztjaival a kezdők is élvezhetik a futamokat, itt, ha valaki nem tud csúsztatni, még 50cc-n is a mezőny végére szorulhat. A felszedhető power-upok viszont jóval jelentéktelenebbek a riválisnál, és nem túl erősek – még a Blue Shell-klónok is alig sebeznek, alig hátráltatnak, legalábbis a kisebb kategóriákban.

A CrossWorlds egyik legnagyobb erőssége a testreszabhatóság. A járművek öt kategóriába sorolhatók: Sebesség, Gyorsulás, Kezelhetőség, Erő és Boost, de akár teljesen saját versenygépet is építhetünk különböző alkatrészekből. A karosszériától a kerekeken át a színekig minden személyre szabható. Az új járművek, fejlesztések és alternatív kinézetek feloldása, valamint a kiegészítők megvásárlása a játék saját jutalompontjaival, a Donpa-jegyekkel történik. Ezeket a virtuális kuponokat a versenyek során szerzett eredményeinkért kapjuk: ha végig első helyen haladunk, vagy a legtöbb gyűrűt szedjük össze, több jutalmat kapunk. A jegyeket akár egy elbukott futam újrajátszására is felhasználhatjuk, így nem kell a bajnokságot teljesen újrakezdeni (bár az éremtáblán jelzi, hogy segítséggel szereztük). Emellett ott vannak a „gadgetek” is, azaz speciális kiegészítők, amelyek slotokat foglalnak, és különféle extrákat adnak. Néhány gadget a sebességet vagy az egyszerre felszedhető tárgyak számát növeli, mások ideiglenes páncélt vagy boostot biztosítanak a verseny elején. A versenyek során folyamatosan nyithatjuk a gadget-slotokat, így mindig van motiváció újra rajthoz állni és fejleszteni a felszerelést.

A Grand Prix mellett a Time Trial is bőséges kihívást kínál, míg a Race Park a csapatversenyekre épül, ami a Team Sonic Racing rajongóinak lehet ismerős. Itt a csapattársak pontjai összeadódnak, és velük együtt kell megnyernünk a versenyt. Ebben a Race Parkban nyithatunk ki új járműveket is.

A játék kezdettől tele van Sonic-karakterekkel, de a crossover szereplők választéka elképesztő: találkozhatunk Spongya Bobbal, Jokerrel (Persona 5), Steve-el (Minecraft), Hatsune Mikuval, és hamarosan Mega Man is csatlakozik. (Tiszta Smash Bros, csak épp SEGA-módra. – mcmacko) A legtöbb crossover karakter DLC-ként érhető el, így a választék hatalmas, mindenki megtalálhatja a kedvencét. A karakterekhez egyedi világok is tartoznak – például Spongya Bob esetén Bikinifenék. Tetszik, hogy figyeltek a részletekre, így ha mondjuk Sonic-vérsündisznóval nyerjük meg a kupát, akkor a Sonic Unleashed témája csendül fel – hasonló ez, mint a Super Smash formula, csak gokartban. (Mondomén. – mcmacko)

Az elején feltettem a kérdést, hogy jobb-e a CrossWorlds, mint a Mario Kart World, és azt mondtam, hogy nem feltétlen. Eddig végig csak a játék erősségeiről beszéltem, ideje, hogy a negatívumokra is kitérjek. A játékot Series X-en teszteltem, de a vizualitástól nem voltam elájulva. Bár vannak látványos helyszínek, sokszor az az érzésem volt, mintha a Wii-s érából származna a kép, csak kapott egy HD patchet. A pályaelemek egyszerűek, a háttérben a közönség darabosan, kb. 10 FPS-sel mozog, a talaj pedig túlságosan laposnak és egyszerűnek hat. Valószínűleg a multiplatform megjelenésnek köszönhető, amelyben a Switch volt az alapplatform. Series X-en a performance mód 60 FPS-sel egyébként remekül fut (30 frémes quality is választható, de nem igazán lesz szebb tőle, csak megkapjuk a darabos képet).

A Switch-es változat csak 30 FPS módot tartalmaz, de a ricegős éleket és a kevésbé éles képet leszámítva hasonló a látvány, mint a többi platformon (Switch 2 változat majd valamikor jövőre érkezik meg). Közvetlenül utána betettem a Mario Kart World-öt, és mintha legalább egy generációval feljebb lenne - sokkal aprólékosabb és részletesebb ennél a vizualitása.

A másik negatívum, hogy verseny közben több bugba is belefutottam. Egyszer egy repülős szakasz közben a pálya alá kerültem, és ott maradtam, így buktam a teljes versenyt. A Mario Kartból ismerős gombás pályán a gombákon pattogásnál egyiknek a szélébe ragadtam, amivel szintén nem tudott mit kezdeni a program, így a 4 futamból álló versenyt kezdhettem elölről. Ilyenkor éreztem azt, hogy a Mario Kart World mennyire minőségi, és profi iparos munka. Gondolom ezek javítva lesznek, mivel hosszútávra terveznek a számos DLC-vel.

A Nintendo továbbra is lekörözi a Segát a pályatervezés és a fizika terén is. A World pályái komplexebbek, változatosabbak, és olyan platformjátékszerű elemeket kínálnak (rail-grind, wall-ride), amit a CrossWorlds hiába próbál utolérni. A CrossWorlds fizikája időnként „súlytalan” és kiszámíthatatlan, míg a Mario Kart földhözragadt, kézzelfogható. A Mario Kartban a magasabb kategóriákban (150cc) sokkal jobban éreztem azt, hogy a nyeréshez ügyesség és nem csak a szerencse kell. A CrossWorlds-ban viszont véleményem szerint nehezebb szinteken az AI sokkal jobban csal! Hiába lövöd ki az első helyezettet, nem lassul, és mindig előtted végez, ha a gép úgy akarja. Ha te kapsz be valamit, olyan mértékben büntetnek, hogy azonnal visszacsúszol 8 helyet.

Az online mód sem nyerte el teljesen a tetszésemet. Bár van crossplay lehetőség, stabil, és a matchmaking is rendben működik, de kevés az opció: nincs Grand Prix-sorozat, és a Race Park-féle mód sem, csak szimplán haladunk az online ranglistán. Ráadásul illúzióromboló volt az online meccsen, hogy a 12 karakterből 8 Sonic és 3 Tails volt…

Összeségében a Mario Kart World sokkal több lehetőséget kínál. A klasszikus Grand Prix mellett megtalálható a kieséses rendszerű Knockout Tour, a nyílt világban játszódó Free Roam, valamint a rengeteg speciális aréna-pályát tartalmazó Battle mód is, ahol például léggömbpukkasztó vagy érméket gyűjtő mini-játékok várják a játékosokat. A Sonic játékban ezzel szemben egyelőre szinte kizárólag a Grand Prix van.