Moros ProtocolTeszt

Főhősünk mindig a betegszobán ébred, újabb és újabb gazdatestünk azonban mindannyiszor más és más alaprajzot fedez fel, amikor elkezdi megtisztítani az Orpheus csatahajó fertőzött szintjeit. Az első néhány szobán közelharci eszközökkel kell átverekednünk magunkat, de általában az alapszintű lőfegyverek is elérhető távolságban lesznek. Összesen három fegyvernek jut hely, ebből az egyik mindig egy kaszaboló eszköz (ahol a suhintásokat az állóképességünk limitálja), a másik kettő pedig lőfegyver, melyek kinetikus lőszerrel, vagy energia-cellával működnek. A pályákon gyűjtögethetjük a sárga színű valutát, amit menet közben költhetünk el (automatákból vagy kereskedőktől is vehetünk portékát), a kék fizetőeszköz pedig a run-ok között verhető el a metafejlődésre. Ha meghalunk, sajnos a gondosan összeállított felszerelésünknek is búcsút mondhatunk (augmentációk, fegyverek), de ha ügyesen fejlesztjük az alapképességeinket, a friss nekifutásoknak újult lendülettel állhatunk neki.

A mozgás és a harc kellőképpen kicsiszolt, néhány megoldás azonban gyakorlást igényel, a koncepció pedig teljesen újszerű megszokási görbét eredményez - legalábbis számomra. A lassú mozgás precízebb célzást tesz lehetővé, ez a lomházás viszont máris darabossá teszi az akciót - ilyenkor tényleg drasztikusan tötymörgős a mozgási sebességünk - a kontrolleres irányítás pedig még inkább felerősíti ezt az érzetet. Az események sűrűjében a fegyverek rendszeres újratöltésére is figyelni kell, ha ugyanis kiürül a tár, hiába próbálunk eszetlenül tüzelni, kattogó pisztolyunkkal semmire sem megyünk, amíg a reload gombot meg nem nyomjuk. Leírva nem hangzik túl vészesen, és számomra is kifejezetten meglepő, hogy milyen sokszor csettegtettem üresen bizonyos fegyvereket. Ez annál a puskánál a legviccesebb, amivel egyetlenegyet lehet lőni, az újratöltési hercehurca így még inkább arra ösztönöz, hogy a leadott sebzést a lehető legjobban maximalizáljuk - ez a frekventált és manuális újratöltés tehát nagyon nehezen szálazódott be az idegrendszerembe.

A menetek végkimenetelét nagymértékben befolyásolja, hogy milyen képességfokozókból pakolunk fel, ezek közül többet a páncélzatunkon helyezhetünk el (alapesetben 3 slot van), de bizonyos augmentációk a fegyvereinket fogják tuningolni. Az előrehaladás természetesen egyre több nyűglődést okoz majd menedzsmentben, ami az elkerülhetetlenül felhalmozódó, sohasem használt javítások kerülgetését is felszínre fogja hozni, a jóféle power-upok elvesztése viszont fájdalmas lesz, ha fűbe harapunk. A szűkös kapacitás a fegyverek esetén is fejvakaráshoz és folyamatos taktikázáshoz vezethet, néha ugyanis alaposan meg kell fontoljuk, hogy a pusztító eszközök közül melyiket vigyük magunkkal, és melyiket hagyjuk hátra. A felszerelés pakolgatását sajnos nem könnyíti meg, hogy a menürendszer kifejezetten sután működik a kontrollerrel, így aki PC-n játszik, a biztonság kedvéért hagyja elérhető távolságban az egeret.

A véletlenszerű pályákon a kilépési pontokat is meg kell találnunk. Ha ez megvan (és ha minden helyiséget szorgalmasan átkutattunk), több úticélt is választhatunk. Míg bizonyos fedélzetek garantált fegyverlelőhelyeket ígérnek, más helyszíneken árusokkal találkozhatunk, de olyan takarítást is bevállalhatunk, ahol a bőkezűbb jutalomért cserébe intenzívebb harcokat kell megvívnunk. A bossharcokat természetesen nem lehet kikerülni, de ha megismertük az adott ellenlábast, megfelelő fegyverekkel és taktikával készülhetünk fel az összecsapásra. A legnagyobb kihívást legtöbbször a gyógyítás fogja jelenteni: mivel a program rendkívül szűkösen bánik az életerő csomagokkal (nagyon sokat kell gyűjteni, hogy összejöjjön egy gyógyításra való adag), ennek fejlesztése kulcsfontosságú lesz.