SaGa Emerald Beyond - Világokon átTeszt

A SaGa Emerald Beyond a SaGa sorozat legújabb játéka, egy korábbiaktól teljesen elkülönülő, önállóan élvezhető kaland. Bár számos érdekes koncepciót felsorakoztat, ezek közül egyértelműen a hat főszereplő, és a velük bejárható egyedi kampányok azok, amik leginkább kiemelkednek. A játék elején ugyanis mi magunk választhatjuk ki, hogy melyik főszereplőt szeretnénk elkísérni a küldetése során.

A szereplőgárda pedig rendkívül színes, és mindenki sajátos célokkal vág neki a nagyvilágnak: Tsunanori Mido a híres Mido-család sarjaként a világok egyensúlyának fenntartására törekszik. Ameya Aisling egy boszorkánytanuló, aki vissza akarja szerezni a tőle ellopott mágikus erejét. Siugnas, a vámpírkirály a trónjára szeretne visszaülni, míg Diva No. 5, az éneklő robot a hangját és az eredeti testét szeretné visszakapni. Illetve ott van még a fiatal rendőrduó: Formina Franklyn és Bonnie Blair, akik a miniszterelnököt igyekeznek megóvni egy merénylettől.

Bár teljesen eltérő jellemekről van szó, és mindegyik szereplő kampánya egyedi elemeket is tartogat majd a számunkra, az azért minden főhősre igaz, hogy képesek beszkennelni a körülöttük lévő világot, ezzel felismerve a fontosabb helyszíneket, ahol az aktuális küldetések vagy tevékenységek várnak minket. Ez a Vision-nak hívott képesség mindegyik főszereplőt emeráldszín fonalakkal vezeti el a potenciális eseményekhez. Ezeket a mágikus "sorsfonalakat" követve haladunk majd át az Elágazás (Junction) nevű mágikus helyen is, amely köztes dimenzióként szolgál az egyes univerzumok között.

A Junction kapuin keresztül juthatunk el a változatos világokba: boszorkánybirodalomtól kezdve űrbázison át a sötétség királyságáig számos egyedi helyszínt bejárhatunk. Bár alapvetően a játékon átívelő főtörténet miatt kerülünk az egyes világokba, de számos mellékküldetés és helyi tevékenység segít abban, hogy amennyiben igényünk van rá, jobban megismerjük az adott helyszínt és annak lakóit is. A világokból magunk mellé is állíthatunk egyes lakókat, akik a saját otthonukat hátrahagyva csatlakoznak majd hozzánk, hogy segítsenek elérni a céljainkat.

Bár ez így mind nagyon jól hangzik, de jó lett volna, ha ennél is több lehetőségünk nyílik elmélyedni az adott világokban, nemcsak pár szereplőt vagy hangzatosabb koncepciót ismerhetünk meg felszínesebben. Illetve maguk a területek is hiába ötletesek meg hangulatosak, egyik-másik egészen apró, így nem sok felfedezni való vár ránk.

A történet emellett kapott egy nem túl interaktív körítést: gyakorlatilag visual novel formátumban olvashatjuk a szereplők párbeszédeit, egyedül annyi teszi kissé színesebbé az élményt, hogy a szereplők képeit változatos pózokban láthatjuk, illetve néhol választás elé állít minket a játék (ezek a különféle endingek elérésében játszanak majd szerepet).

Még egy Rewind funkció is bekerült, hogy visszapörgethessük az időt és más opciókat is választhassunk, ha később meggondolnánk magunkat, illetve egyes esetekben puzzle-kba is futhatunk. De összességében maga a főtörténet még a szinkron és változatos helyszínek ellenére is kicsit vontatottnak érződhet azok számára, akik a mozgó karaktermodellekhez és látványosabb cutscene-khez vannak szokva. Ebben a játékban ezeket nem fogjuk megtalálni, ami látvány és narráció szempontjából is sajnálatos.

A harc körökre osztott, és mellett még számos érdekes elemet tartalmaz. Alapvetően minden harc elején kapunk pár BP-t (Battle Points), amiket felhasználva aktiválhatjuk a csapatunk tagjainak támadásait. Ezek rendkívül sokfélék, de alapvetően három kategóriába esnek: a tech támadásokat azonnal végrehajtják a szereplők, a varázslatokhoz azonban időre van szükség. Azok a szereplők pedig, akik nem támadnak (leginkább azért, mert a csaták elején a kevés BP miatt nem is mindenki tud aktívan részt venni a küzdelemben), védekezni fognak.

A csaták alatt az úgynevezett Timeline segít átlátni, hogy alapból melyik karakterek (a sajátjaink és az ellenségek) is hogyan következnek majd sorban. Ám ezt a beosztást fel tudjuk rúgni egyes támadásokkal, és bár sokféle formáció van a játékban, a tutorialok alapvetően abban segítenek, hogy a kombóalapú harcmodort megtanuljuk. Ennek a lényege, hogy minél több szereplőnk támadását tegyük egymás után sorba, hogy ők egymást erősítsék, és a magas kombószázaléknak hála utána extra csapásokat is mérhessünk az ellenségeinkre. Bár ez egyszerűen hangzik, minden körben teljesen random áll fel a Timeline, így a véletlenszerű kiosztásból kell valahogy kombókat alkotnunk, ami helyenként kellemes kihívást jelent majd a közbeékelődő és sorban is elénk vágó ellenségek miatt.

A harcok emellett még számos érdekes elemmel rendelkeznek, legyenek azok a szereplők egyedi fajképességei (például Tsunanori kugutsu bábharcosai képesek lemásolni az ellenségek ellenük bevetett támadásait), az egyedi kombóbónuszok, kritikus csapások stb. A játék legütősebb része egyértelműen a harcrendszere, ami amellett, hogy számos érdekes szereplőt és támadást ad a kezünkbe (különösen a bejárt világokból magunk mellé vett karaktereknek vannak egyedi képességei, amikkel nagyon erőssé tehetjük a csapatunkat), rengeteg kísérletezgetésre is lehetőséget nyújt.

Emellett nem is JRPG-ről lenne szó, ha nem lenne mód a szereplők és a felszerelésük fejlesztérése is. Magukra a karakterekre kevesebb a ráhatásunk, mivel a sikeres csaták alatt (és azokat követően) véletlenszerűen fejlődnek egyes statjaik és képességeik, és maximum Mr. S tréningjeivel erősíthetjük a karaktereket, vagy a melléktörténetekhez kötődő plusz harcok bevállalásával.

Azonban a csaták során szerzett újabb felszerelésekkel is erősebbé tehetjük a szereplőinket, amiket külön fejleszthetünk is a harcok során szerzett nyersanyagok segítségével.

A játék látványvilága eléggé visszafogott: sajnos mint feljebb volt is róla szó, a történet visual novel-jellegű narrálást kapott, mellőz minden látványos cutscenet. A csaták ennek ellenére kimondottan mozgalmasak a dinamikus támadásokat végző 3D modellekkel, illetve a világok bár sokszor egész aprók, de mégis nagyon különlegesen megjelenítést kaptak. Nem is beszélve a főszereplők egyedi külsejéről, illetve a játékban feltűnő változatos ellenségek dizájnjairól. Így összességében elmondhatjuk, hogy a játéknak a grafika határozottan nem az erősségei közé tartozik, azért így is vannak benne értékelhető vagy szép elemek.

A zenék nagyon erőteljesre sikeredtek, főleg a csaták alatti dalok nagyon fülbemászóak, de az egyes helyszínek bejárásakor hallott dallamokra, illetve a szereplők saját témáira sem panaszkodhatunk.

Ami nagy negatívum lehet még, hogy a játék a mi régiónkban csak angol szinkronnal játszható. Nincs mód (sem játékon belül, sem DLC-vel) japán szinkronra váltani, így vagy elfogadjuk ezt, vagy van opció lenémítani a szereplők hangjait, és csak olvasni a párbeszédeiket. Ez eléggé meglepő döntés (és valamelyes visszalépés is) volt a Square Enix részéről azt tekintve, hogy az utóbbi időben a japán szinkront is meghagyták a játékaikban, és a játékosoknak volt választása a saját preferenciájuknak megfelelő szinkront hallgatni.