Crow Country - varjúdombi rémmesékTeszt

Bár a konzolos “indie-robbanást” valahova a 2000-es évek végére szokás elhelyezni, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a független játékfejlesztés ne létezett volna már korábban is ezeken a platformokon. Elég csak visszarepülni mondjuk a PS1-érába, ahol - legalábbis a kor információáramlásához viszonyítva - egészen nagy figyelmet kaptak a Net Yaroze logó alatt futó címek, amiket ultramenő fekete devkiteken ügyeskedtek össze a hobbisták, hogy aztán a legérdekesebb darabok publicitást is kapjanak mindenféle demólemezeken. Hogy miért pont ez a korszak jutott most eszembe? Nos, főleg azért, mert a Crow Country egy-az-egyben ezeket a játékokat idézi meg - szerencsére azonban nem elavult, sokkal inkább nosztalgikus értelemben.

Az úgynevezett “demake”-elés egyre gyakoribb trend lett az elmúlt években, a Crow Country azonban nem egy PlayStation szintűre lebutított alkotás, hanem inkább a generáció általános esztétikáját igyekszik visszaadni az alacsony poligonszámmal és látótávolsággal, valamint a marionettbábú-szerű karakterekkel. Éppen ezért az összkép sem a “szándékosan elavult” kategóriába illik: akkor és ott egyetlen PS1-játék sem nézhetett volna ki így - már csak azért sem, mert a Crow Country teljesen 3D-s, a helyszínek pedig tele vannak apró részletekkel. A több generációval ezelőtti játékok mindig sokkal szebben festenek emlékeinkben, mint a valóságban, az SFB Games túlélő-horrorja pedig hibátlanul ragadja meg ezt a jelenséget - tökéletesen átjön a “valami ilyesmi volt a PS1-korszak” érzés, csak épp az éra technológiai limitációból adódó kellemetlenségek nélkül.

A játékmenet talán még ennél is régimódibb: a készítők lényegében egyáltalán nem nyúltak a klasszikus Resident Evil-recepthez. Avagy lassú, tárgykeresgéléssel, fejtörőkkel és backtrackinggel (ezzel együtt pedig váratlan meglepetésekkel) teli felfedezés vár ránk hátborzongató környezetben, miközben mindenféle szörnyek is igyekeznek az életünkre törni. A harc az analógkaros, térbeli célzás lehetőségével együtt is esetlen, pont úgy, ahogy annak lennie kell, a limitált mennyiségű muníció miatt pedig nem is igazán praktikus leállni csatázni minden szembejövő mutánssal. Ez tetszett, és összességében jól is működik, ám azt, hogy valami item box-jellegű rendszer helyett egyszerűen csak limitálja a játék, hogy egyféle tárgyból (legyen az lőszer vagy életerőcsomag) mennyi lehet nálunk maximum, kissé rossz dizájndöntésnek érzem. Nem amiatt, mert bármilyen módon elrontaná ez a játékegyensúlyt, inkább csak azért, mert fura, hogy egy ennyire sablonok mentén építkező zsánerjátékból éppen az eszköztármenedzselést hagyták ki - spórolni persze így is kell, szimplán csak kevesebb a döntési szituáció és a dilemma, ami azért mindig is hozzátett ezekhez a játékokhoz. Aki egyébként a háta közepére sem kívánja ezeket, és inkább csak a hangulat vonzza, az örülhet, a Crow Country ugyanis végtelenül játékosbarát: nemcsak a tank-irányítást nem erőlteti ránk, de a szörnyeket is teljes egészében ki lehet venni belőle, így “felfedező módban” is végigjátszható.

Ez utóbbit persze így is csak keveseknek ajánlom, hiszen ahogy a legtöbb túlélő-horrorban, úgy itt is a veszélyérzet, az előrehaladás elbukásának esélye az, amiből a feszültség igazán gyökerezik. Maga az atmoszféra pedig teljesen rendben van: az évek óta elhagyatott, szörnyű titkokat rejtő vidámpark a klisékkel együtt is jól működik, a tipikusan logikátlan (már a játékvilágon belüli létjogosultságukat tekintve) fejtörőket is emészthetőbb kontextusba helyezi, a történetmesélés pedig jó érzékkel lett párhuzamosítva a párbeszédekkel, valamint a feljegyzésekből összeollózható háttérsztorival. Félreértés ne essék: Mara Forest nyomozása rettenetesen B-filmes - de jó értelemben. Plusz pont jár emellett azért is, hogy az 1990-be helyezett settinggel nagyon kreatív módon játszadoznak egy-egy ponton a fejlesztők.

Vannak játékok, amik egy centivel sem szeretnék előrevinni az általuk képviselt műfajt, hanem egyszerűen csak tisztelegni szeretnének előtte. Ez azonban csak akkor tud sikeres lenni, ha tudják, mitől működik igazán az adott zsáner, a Crow Country pedig szerencsére hibátlanul pipálja ki a régisulis túlélő-horrorok azon alkotóelemeit, amik hozzák ezt a sajátos és összetéveszthetetlen bájt - már amennyire lehet bájos egy horrorjáték.

A Crow Country iszonyatosan niche alkotás, amit igazán azok fognak csak értékelni, akiknek a szívében a mai napig jut hely a klasszikus túlélő-horrorok számára. Ha te közéjük tartozol, akkor ne habozz: az SFB Games játéka egy letisztult, nagy műértéssel összerakott nosztalgiatrip, ami mentes bármiféle erőltetett ambíciótól. Ez utóbbi jókora negatívum kellene, hogy legyen - itt mégsem az, mert a koncepció pont attól lett sikeres, mert nem akar több lenni annál, ami: egy 5-6 órás szeletnél a múltból.

PLATFORM PC, PS5 (tesztelt), Xbox Series
KIADÓ SFB Games FEJLESZTŐ SFB Games
MEGJELENÉS 2024. május 9. ÁR 7 090 Ft / €19,50