MADiSON VRTeszt

A mindössze néhány fős argentin stúdió hat év fejlesztést követően végül önerőből juttatta a digitális piacterekre debütáló alkotását 2022-ben. A MADiSON kedvező kritikai fogadtatással, korrekt eladási adatokat generálva, egy rendkívül lelkes rajongói réteggel a háta mögött lépett be az addigra erősen telített szub-zsáner képviselői közé. Egy belső nézetes pszichológiai horrornál persze a következő logikus lépés mindezt átültetni a virtuális valóságba! Az eredmény? Konstans hidegrázás. Hevesen lüktető pulzus. Félóránként verejtékezve félretett headset.

A MADiSON (VR) története fokozatosan, jó ütemben adagolja az információkat és ügyesen fűz bele az eseményekbe néhány mellékszálat a különböző idősíkokon keresztül. Nem végtelenül rétegelt vagy úttörően kreatív, de végig magabiztosan építkezik az ismerős elemekből. Már az első jelenet kíméletlenül a mellkasunkra nehezedik. Az éppen csak 16 éves Luca bőrébe bújva, szédelegve térünk magunkhoz. Semmire nem emlékszünk az elmúlt napok történéseiből. Száradt vérrel színezett kezeink között megcsonkított végtagokról készült polaroid képeink vannak, apánk pedig a zárt ajtón dörömböl, üvöltve, hogy mit tettünk a család többi tagjával. Megőrültünk vagy más irányított? A cím egyszerű szójátéka talán árulkodó. A születésnapunkra kapott fényképezőgép ugyanis minden jel szerint egy démoni entitás által kísértett sorozatgyilkos nőé (Madison Hale) volt.

Az elsőre átlagosnak tűnő polaroid kamera nem csupán az események mozgatórugójaként szolgál, de a játékmenet központi eleme is egyben. Harc vagy folyamatos bujkálás ugyanis abszolút nincsen, a fényképezőnk vakuja biztosít csupán pillanatnyi kibúvót ha esetleg sarokba szorít valami - bár ha megöl(elget)nek sincs retorzió. Ugyancsak ennek segítségével kaphatunk képet (szó szerint) a szabad szemmel nem látható természetfeletti dolgokról és mozdíthatjuk előre a környezeti puzzle feladványok egy részét. A hangsúly egyértelműen ez utóbbin van. A játék helyszínéül szolgáló családi ház gyakorlatilag szabadulószobák sora, amin korlátozott tárgyhasználattal kell keresztülverekednünk magunkat - próbálva valami logikát találni az olykor egészen furcsa gondolatmenetet követő akadályokban.

A játékidő második felében ráadásul már több probléma megköveteli, hogy újra és újra bejárjuk az egész épületet - ami nem könnyű feladat, ha már a következő sarkon is remegő lábakkal fordul be az ember. Naivan azt hittem a Baker ház és a kelet-európai kis falu már megedzette az idegeimet, a MADiSON VR-nak viszont sikerült folyamatos rettegésben tartania. Olykor csak a polaroid gépem vakujának villanása mutatta az utat a sötétben vagy egy pislákoló öngyújtó halvány fénye. Tereptárgyak rendeződtek át a hátam mögött. Körülöttem furcsa zajokra kaptam fel a fejem. Majd félóránként verejtékezve téptem le magamról a headsetet. Bár a stúdió nem nélkülözte a primitív "jump scare" megoldásokat, abszolút nem ez van túlsúlyban. A történet a feszültségkeltés számos eszközét használja tudatosan és eredményesen.

A hagyományos képernyő előtt messze nem ért el az alapjáték hasonló hatást, így akár egy újrajátszás is indokolt lehet a rajongók számára - még ha plusz tartalommal nem is szolgált a stúdió. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a VR adaptáció tökéletesen sikerült. Vannak ügyes megoldásai, mint a polaroid képek rázása előhíváshoz vagy a headset rezgőmotorjának használata szédülésnél, de picit így is kötött és kiforratlan bizonyos elemeiben. Az ajtók és fiókok nyitása nem érződik teljesen természetesnek, hajlamos beakadni. A legtöbb környezeti elem teljesen statikus maradt. Bizonyos mozdulatsorok és interakciók pedig továbbra is csupán gombnyomásra elinduló fix animációk.

Érdekes az inventory kezelés is: tíz tárgyat tudunk egyszerre magunknál tartani a körénk vont felületen, függetlenül annak méretétől és súlyától. Igen, egy százas szeg pont annyit foglal el belőle, mint a betontömb vagy a kakukkos óra. Eldobni nem tudjuk őket. Kizárólag a néhány elszórt vörös széfbe tudunk bármit kipakolni később, ha egyszer már felvettük. Technikai oldalról azonban nem lehet okunk panaszra. A PlayStation VR2 változat éjsötét OLED feketével, stabil 90 képkockát hajtva, reprojection nélkül mozgatja a realista látványvilágot és a térbeli hangzás is kiváló. Egyedül a főszereplő állandó monológja érződik olykor erőltetettnek és amatőrnek.

A MADiSON VR tehát messze nem hibátlan koncepció, zsánerhatárokat feszegető történet vagy kimondottan kreatív szabadulószoba. Még csak nem is egy problémamentes VR adaptáció. Viszont a természetfeletti horror rajongóinak könnyen soha nem tapasztalt, libabőrt okozó, rémálmokban visszatérő élmény lehet ebben a formában. Szóval bármin is dolgozik jelenleg a BLOODIOUS GAMES párfős csapata, remélem a következő véráztatta kalandjukat már a premier napján headsettel a fejemen élhetem át!

PLATFORM PlayStation VR2 (tesztelt), SteamVR KIADÓ BLOODIOUS GAMES FEJLESZTŐ BLOODIOUS GAMES MEGJELENÉS 2024. május 2. ÁR 13.190 Ft