Kaku: Ancient Seal (卡库远古封印)TESZT

A történet szerint Kaku egy ősi világban éli mindennapjait, amikor rábukkan egy próféciára. Az üzenet hatására felkerekedik, hogy négy elemi lélek egyesítésével állítsa helyre az egyensúlyt a világban, ezzel együtt levéve egy ősi rontást világáról. Útja során egy kismalaccal is összesodorja a sors, aki a nehéz helyzetekből különböző betölthető képességekkel tudja kihúzni hősünket.

Bár a történetet nem mondanám acélosnak, a fejlesztőknek nem is az volt a fő célja hogy jó sztorival váltsák meg a világot: helyette egy olyan nyílt világú játékot akartak kreálni, ahol nem csak a nyíltság adja a szabadságot, hanem a játékmechanikák is rájátszanak erre. A történet felvezetése után egyből kinyílik a négy világ, amelyből szabadon választhatunk, merre akarjuk kezdeni kalandozásainkat. Minden helyszínen belül vannak felfedezhető elemek, teleportálási pontok... igazából olyan mechanikák, amiket más open world játékokból már jól ismerünk. A harcrendszeren belül is kapunk mozgásteret: kiválaszthatjuk melyik fegyvertípusra (közelharc vagy távolsági) akarunk jobban rágyúrni, különböző erőforrásokat begyűjtve pedig újabbnál-újabb képességeket és bónuszokat oldhatunk fel. Emellett Kakunak van egy másik töltősávja is, ahol magasabb állapotba lépve sokkal erősebbeket ütünk és nehezen is döntenek fel minket a nagyobb támadások.

A harc mechanikája sem komplex. Minden ellenfélnek van egy életcsíkja és egy energia-tűréshatára (“stagger meter”). Egyes szörnyeket sima támadásokkal is kiüthetünk, de vannak olyan ellenfelek, akiknél először az energiájukat kell nullázni, majd amikor megszédülnek utána lehet nagyobb sebzést bevinni. Vannak olyan ellenfelek, akik bizonyos elementálokra gyengébben reagálnak, ezeket távolsági fegyverünkkel tudjuk rájuk kilőni. Van valamennyi kitérés mechanika és pixelpontos hárítási lehetőség is (ugyanaz a fegyver a parry mint amivel stagger-t viszünk be), így aki jobban szereti kiismerni az ellenfeleket annak van lehetősége szanaszét védeni az összes támadást.

Felfedezéskor van lehetőség fejtörőket is megoldani. Ezek lehetnek gyorsutazási pontokhoz kirakósok vagy pedig komplexebb feladatok, amihez még platforming is tud társulni. A játék kicsit olyan, mintha az Ubisoft adott volna ki egy modern kalandjátékot: vannak kipipálandó küldetések, lehet táborokat tisztogatni és a gyorsutazási pontok feloldásával lerövidíthető a nagyobb helyeket átívelő mozgás. Mellette ha akarunk vannak titkos helyek amiket felfedezhetünk, általában ehhez a részhez kapcsolódnak főképp a platforming feladványok.

Számomra a Kakuban itt jött szembe az első probléma: alapvetően érthető hogyan kellene ugrálni, viszont nagyon gyakori, hogy az ember lecsúszik a pályaelemekről vagy rosszabb esetben átesik rajtuk (én egy liften akartam lemenni de amikor a kart meghúztam helyette szabadesésben értem földet, nullázva az életemet). Látni hogy milyen elgondolások vannak az egyes részek mögött, de sokszor a megvalósításban inkább frusztrálóra sikerült őket kialakítani. A másik nagy problémám a teljesítménnyel volt. Alapvetően a játék Steamen megkapta Deckre a „Játszható” besorolást, viszont a tényleges játszhatóságig még jópár patch kikívánkozik a csapattól. Én is a besorolás miatt egyből ide töltöttem, gyári beállításokkal játszhatatlan volt a program: már a bevezetőnél 20 környékére állt be a képkockaszám és inkább lefele csúszott, mintsem hogy feljebb ment volna. Utána elkezdtem finomhangolni, de a játék ebben is megköti a kezünket: csak teljes képernyő és ablak mód van, a legkisebb felbontás pedig 1024x768 amire le lehet húzni. Ha erre rátesszük a Steam Deck FSR-t és visszább húzzuk a képet, akkor a játékban lévő szövegek nagyjából olvashatóak, átlagban pedig 35 képkockás teljesítményt tudunk elérni. Ezt azért írom ennyire elnagyolva, mert nagyon sok az ingadozás: a menüben vagy az átvezetőknél simán megvan 60, aztán ha beérünk a játékba 45-50, egyes barlangokban 27-28, bossfightoknál (sűrűségtől függően) 30 FPS az amit ki tud préselni magából a játék. Ha Piggy barátunkkal be akarunk teleportálni a központi részbe, ahol fejlesztjük magunkat, akkor bárhol is vagyunk 25 képkocka körül tudja a játékot kezelni a gép. A legjobb beállításnak talán azt tudom javasolni, hogy a legalacsonyabbra lehúzva mindent, FSR-rel visszaskálázva érdemes 30 FPS-es korlátot beállítani a Decken. Akkor talán konstans játékélményben lehet részünk.