Everspace 2Próbakör

Az első rész egyik legtöbbet kritizált eleme a roguelike mechanika volt, a Rockfish pedig levonta a következtetést: a pilóták nem szeretik, ha az idő állandóan sürgeti őket, a fejlődés érzetét pedig szinte teljesen elveszi a halállal járó sztornózás. Persze ez csak részben igaz, hiszen az erőfeszítésekért cserébe gyűjthetőek voltak permanens nyersanyagok, de sokaknak még így is túl frusztráló volt a kudarc. Vagy a tény, hogy egy-egy pályán versenyt kellett futni az idővel, ha nem akartunk lehetetlen harcokba keveredni. És bármennyire is szerettem az Everspacet, egyetértek a fenti hangokkal. Szép volt, jó volt, de ideje másképp megpróbálni.

Ami emígyen fest: open-world szerű kiosztás, a sztori által csatornázott csillagrendszerekbe szedve, azokon belül pedig rengeteg felfedezhető ponttal. Utóbbiak közül néhányat (természetesen) a fő- és mellékküldetések nyitnak meg, de ugyanígy hozzájuk lehet jutni harc közben szerzett zsákmány koordináták formájában, állomásokon felvett melókkal, vagy épp super cruise módban süvítve, szimplán felfedezéssel. Amit ezúttal (szerencsére) már nem korlátoz az üzemanyag szisztéma. Ha ehhez hozzávesszük, hogy immáron nem nyomaszt a játék a nyakunkba küldött, olykor legyőzhetetlen „ideje továbbállni” osztagokkal, védőhálónak pedig egy biztonságos mentésrendszert feszített ki a játékosok alá, akkor érthető lesz, mit tűzött ki célul az új dizájn: csinálj mindent a magad tempójában. Teret, és ami ennél is fontosabb, időt hagy a felfedezésre, gyűjtögetésre, harcra, logikai és ügyességi feladatok teljesítésére. Amire a fejlesztők építkezni is kezdtek. Egy-egy pálya érezhetően nagyobb, és a legtöbb esetben tartalmasabb is lett, mint az elődben. Fast cruise üzemmódban az emiatt megnőtt távolságok áthidalása sem emészt fel feleslegesen időt, a feladványokat pedig immáron nem kell konstans nyomás alatt kibogozni, így akadnak köztük a korábbiaknál trükkösebbek is. És miután egy kifejezetten szép játékról van szó, az sem utolsó szempont, hogy a szemünk kényeztetése sem drága luxus többé.

A pilótánk, a hajónk, és a felszerelés fejlesztése is értelemszerűen ehhez idomult. A kínálat már most az első rész szintjén mozog, ugyanakkor szerteágazóbb és több kombinációval kecsegtet. A modulok (avagy aktív képességek) mindegyike például három egyedi mellékhatással bonyolítható. A fegyverek és a komponensek az RPG-kből ismert itemizáció rendszerével mélyült, a teljesítményt most már jóval több szám összessége határozza meg. A kereskedelem nagyobb szerepet kapott (ha még egyelőre kiforratlan is a gazdaság), és emiatt a tárhelyünk menedzselése is hangsúlyosabb. Utóbbi még csiszolásra szorul - ahogy sok más aspektusa is - de az elképzelés ígéretes, és ami talán ennél is fontosabb: új.

A most bemutatkozó Early Access kiadással kapcsolatosan ugyanakkor nem árt tudni, hogy milyen kellemetlenségekre, vagy épp hiányosságokra lehet számítani: szinte konfigurációtól / beállításoktól függetlenül framerate esésekre épületek, valamint az újnak számító, bolygófelszíni díszletek közelében. A 25 órásnak ígért kampányból kevesebbre, mint a felére. Kiforratlan balanszra, kisebb-nagyobb hibákra, és a hajó repertoár kb. harmadára, ellenség típusokból is csak a töredékükre. És nyilvánvalóan a mentések sem maradnak meg egy-egy nagyobb patch után. De ennek nem is szabad meglepetésnek lennie egy 0.4-es verziószámnál járó játéknál, ami (sajnos) csak jövőre jelenik meg. Bár csábító lehet a letölthető demo, de attól még a fejlesztők is óvva intenek, miután egy kifejezetten régi prototípusról van szó, amit régóta nem frissítettek. A teljes élményre tehát még várni kell... ami a kezdőzónában elröppent 10 óra alapján nehezebb lesz, mint valaha.