Dead TakeTeszt

Mert a hodály bizony nagy, baljós és csöpög a sötétségtől. Zavaros múltra utaló jeleket, tragikus események nyomait, a halivúdi álom kifacsart, feje tetejére állított negatívját tartogatja. És egy moziszobát, ahol (miután helyre hoztuk a vetítőt) különböző mozgóképeket nézhetünk végig az eseményekről. Hogy milyeneket? Casting-videók, messenger-üzenetek, vagy csak egyszerű monológok várják, hogy felleljük őket, amelyeket a sztori középpontjában lévő, fiktív filmforgatás körül mozgolódó karakterek rögzítettek. És itt jön be a képbe az egyik remek ötlet – a különböző tematikájú videókat splice-olhatjuk a vetítő mellett elhelyezett komputer felületén. A splicing egy speciális AI-alapú vágási technika, amivel új jelenetek alakulnak, addig nem látott karakterek tűnnek fel a szeren, vagy csak több anyag keverékéből egy új értelem születik. Igen-igen, itt már az X-akták, vagy a Twilight Zone mezsgyéjén táncolunk, némi Lynch-es absztrakttal leöntve, de pont ezért jó az egész. Valóban így működik az álomgyár, vagy csak az elménk vágószobájában születik egy párhuzamos valóság?

A videók hossza változó. Van, amelyik fél perc alatt lepörög, van, ahol huzamosabb időre is leragadunk és a karakterrel együtt próbáljuk feldolgozni a történéseket. A színészi teljesítmény persze hullámzó: sokaknak bejött netszerte Neil Newbon, Laura Bailey, Ben Starr meg a többiek előadása. Nálam 1-2 jelenetet eltekintve sokszor ripacskodásba ment át a műsor, de ez legyen a legnagyobb baj; az Immortal után végre valaki behozta még az FMV-vel való aktív játszadozást, és képes volt ötletes kontextusba helyezni azt. Ja, és Sam Lake mindenhol Sam Lake, szóval az ő cameo-jáért külön jár a puszi!

És itt jön a másik újítás. A Dead Take megpróbál belső valójában is sokkal több lenni egyszerű sétaszimnél. Minden nagyjelenet, minden fő fejezet egy komolyabb puzzle köré van felfűzve. Ezek nagyrésze igen ötletes, klasszikus horrorjátékokat idéző feladvány, de akadnak jócskán egyedi megoldások is. Spoilerek nélkül: nagyon tetszett például a filmelőhívós rejtvény, de a képcsarnok interaktív diorámái is emlékezetesek. Vannak persze kiszámítható megoldások, de alapvetően izgalmas lett a játék szürkeállományt is megmozgató része. Itt kell rávilágítanom a Dead Take talán legnagyobb hibájára is. Bár vannak finom jelzések (signposting) arra vonatkozóan, hogy merre kell továbbmenni, ha a 8-10 fő feladat sodrása közben egyszer elveszted a fonalat, akkor baromi nehéz lesz visszatalálni. Én kétszer-háromszor is így jártam, ezzel a nálam 6 órás végigjátszásból legalább két óra azzal telt, hogy fel-alá kószáltam az emeletek között. Volt egy soft-lock is, amit a moziszobából ki-be mászkálással idéztem elő, de szerencsére ezt egy harmadnapos patch javította is. (Ezért sem tudtam előbb hozni a cikket.) Szóval érdemes szétnézni, keresni a jeleket, de el tudom képzelni, hogy rá fogsz keresni te is a megoldásra valami walktrough segítségével, mert nem veszed észre a szoba közepére belógatott izzót, vagy elsiklik a figyelmed majd valami más apróságon.

Apropó, a játéknak van még egy hatalmas fingszagú eleme. Nem tudom, hogy a tesztelés során döntöttek-e így a készítők, vagy eleve ez volt a koncepció…. De mintha csak kevésnek találtatott volna a pszicho-horror része a sztorinak, és mindenféleképpen bele kellett gyömöszködni a játékba egy-egy jump-scare jelenetet. Értem én, hogy a streamerek másképp nem tudnak egymásra licitálni az üvöltözésben, de egy ilyen érett, felnőtt sztorival rendelkező kalandjátékba nekem baromira nem hiányzott az ajtónyitások utáni arc-bevillanás (a’la Alan Wake 2), a videók közötti sikoltozások sora, a glitchek, rontások rámküldése, vagy a játék meta-karaktere, akiről inkább nem is árulok el többet. Oké, nincsen halál, nincs menekülős jelenet vagy bujkálás (Még jó!), de baaanyek, nem hiányzott az óccsó ijesztgetés…

Amiben szintén nem igazán tud újat mutatni a Dead Take, az az általános prezentáció. A játék az UE5-nek köszönhetően csinosan fest, sőt, van pár igen jól kinéző látkép menet közben, de túl sok egyediség nem szorult a tébolyult producer villájának belsejébe. Sok a stock-elem a terepen, és az igazán jópofa vizuális gegekre várni kell, mégpedig a játék utolsó órájáig. Technikailag amúgy nekem bejött az UE5 skálázhatósága. A teszt-levélhez csatolt tájékoztatóban lelkemre kötötték, hogy nehogy Steam Decken játsszak, ennek ellenére mertem bátor lenni, és semmi problémát nem találtam a teljesítménnyel. Kb. medium beállításokon, XeSS2 Ultra Quality és 720p felbontással szépen megy a játék. Sőt, még tévére is kitettem Deckről a motyót, és teljesen elégedett voltam így is. Sőt, azt kell mondjam, hogy az atmoszféra a televízión sokkal jobban átjött, mi több, ekkor döbbentem rá, hogy a Dead Take bizony VR-ban is ütne, de erre vonatkozó biztos infót egyelőre nem találtam. Anyway, 2060RTX-es laptopomon is szépen fut a HALOTT FELVÉTEL, szóval nem a gépeden fog múlni, hogy élvezed-e majd a kalandot.

És nem is az áron, mert 14 Eurós költségért cserébe nagyon jó értéket képvisel. Egy mozizás ára, ha úgy nézzük, és a párhuzam helyt is áll, hiszen a Dead Take bármely porcikáját vizsgálom, mindegyik Hollywood ördögi mélységeinek feltárására szolgál. A sztori, a színészi játék, a helyszín, a puzzle feladványok és az itt-ott elcsípett mementók a filmgyárba bújt ördög meséjét mondják el, és ilyen szempontból sem mindennapi szempontokat boncolgatnak a készítők. Rivalizálás, a túlzott hatalom személyiségtorzító hatásai, a gyász, az önmeghasonulás… Remek pszicho-thriller alapok egy nem mindennapi körítésbe burkolva. A Dead Take a nyár sötét meglepetése, és még csak moziba sem kell menned érte.

PLATFORM PC | KIADÓ DREAD XP | FEJLESZTŐ VINCENT ADINOLFI | MEGJELENÉS 2025. július 31. | ÁR 14 EUR