A Dave the Diver minden szempontból az idei év egyik meglepetése. Az árnyékból érkezett koreai csapat húzta be a nyár slágerét, amely PC-s (és most októberben Switches) megjelenésével meleg hájban, pardon, tengervízben fürdette a kritikusokat és a játékosokat.
Az év egyik legjobb játéka? Minden kétséget kizáróan! Az év egyik legnagyobb balfogása, hogy a megjelenésekor elúsztunk felette? Töredelmesen bevalljuk, igen! De úgy éreztük, hogy a Switch változat közeledtével mesélünk a friss élményeinkről, és összefoglaljuk rendhagyó anyagban, hogy miért is lesz az év végi GOTY listákon stabil pozíciókon ez a csobbanás.
A Dave the Diver komplexitásánál csak egyszerűsége érdekesebb: alapvetően egy búváros-felfedezős-lootolós-harcolós 2D játékot kell elképzelnünk. Az úszkálás futamokra van szétszórva, és minden futam kicsit más. Mondhatnánk, hogy roguelite, de felesleges, mindennemű zsiványos összefüggést elfelejtesz majd a második merülésed után. A kifogott kincsekből-halakból pedig az éjszakai szusibárt menedzseled majd, ami pedig az ilyen-olyan clicker (idle-RPG) játékok és mobilokra készült, szuperáramvonalas menedzsmentekre hajaz. Namost az egyes alapelemek sokakat már a leírásukkal messzire kergetnének, együtt viszont annyira jól működik minden, hogy azt tényleg látni kell!
A TÖKÉLETES SZUSI
Képzeljetek el egy olyan játékmenetet, amiben minden a mikro-élményekről és az egymásra rétegzett hajszálvékony mechanikákról szól. Pont, mint egy ízes maki szusi. Sok-sok apró rizsszem, ami összetapad egy egésszé. Ezen vékony réteg wasabi, majd a tökéletes gondossággal ráhajtogatott halhús. Esetleg egy kis szezám, vagy algaszalag, hogy az egész egyben maradjon. Rengeteg apró alkotó, mindegyik csak épp akkora mennyiségben, hogy az egyik ne nyomja el a másikat. A Dave the Diver folyamatosan adagolja a mechanikáit. Nincs két futam, ami során ne történne valami, nem tudsz elmenni a géptől anélkül, hogy a játék ne csábítana még egy körre, hogy lásd, mi lesz a kifutása az új elemnek. Sajnos ez egy hátránya is a játéknak. A Dave nem hagyja az embert csak úgy lazulni, mindig ott ül a tenger kisördöge a válladon, hogy tritonvillájával a következő minifeladat felé terelgessen. Mondhatni a játék minden szabad felületeden horgot akaszt beléd.
A TENGER SZAVA
Hát igen, aki tovább tudott menni nyaralásai során a kötelező tengerparti körökön, az észrevehette, hogy rengeteg népség kultúrájának központi részévé emeli a tengert magát. Dave és kis csapata is a tengerből él, és bár szüreteli annak gyümölcseit, az alázatuk és tiszteletük átszövi a játékot. A fejlesztő is eköré építi a misztikumot, valamint az egyszerű események köré fonódó komplexebb történetet. Ráadásul a halak változatossága, az egyes szusiételek köré pakolt mangásan "over-the-top" kultusz tovább fokozza az áhítatot. Hogy itt se maradjunk ellenpont nélkül, a Dave kicsit korán felfedi az egyik olyan titkát, amit sokáig húzva-halasztva, a felfedezésvágy-faktort még tovább csavarhatta volna. De valószínű ezt a hamari felvezetést a mai közönség igényeire lőtték. Mondjuk ki, nem bírunk úgy magunkkal már, mint annak idején, ha titkokról és misztikumról van szó!
MATEKBÓL JELES
Amennyire egyszerűnek tűnhet néhány mechanika a játék mögött, ezek összjátéka annyira sima és polírozott, hogy az előtt csak meghajolni lehet. Az alapvetően determinisztikus számokra és véletlenszerű jelenségekre építő játékmenet soha nem válik fárasztóvá, nem tántorít el bennünket nehézségi tüskékkel. Ha a főszál kihívást hoz a látótérbe, az mindig leküzdhető, ha pedig gyorsítani akarunk dolgokon, akkor előbb-utóbb lesz lehetőségünk olyan fejlesztéseket alkalmazni, vagy teljesen új mechanikákat behozni, amivel a szöszmötölésből, fárasztó farmolásból gyököt vonhatunk. Itt jönnek be a félig-meddig idle-RPG-kre hajazó mechanikák, és mindezt csak azért csinálja a játék, hogy az előtted álló feladatokra tudj összpontosítani.
HORDOZHATÓ, PIHENTETŐ MÓKA
Megannyi apró mechanika, mint friss ikrák a tartalmas haltekercs tetején. A Dave bár menedzsmenttel és RPG elemekkel is kacérkodik, a játékmenete soha nem érződik soknak, és ez az időzítésein is érződik. Egy nap és egy merülés is eltarthat hosszabb ideig is, de az egyes szegmenseket akár 5-10 percre is előkaphatjuk, mindig haladhatunk valamit a játék egyes rétegeiben. A Switch változat tejesítményéről nem tudunk nyilatkozni, de a Steam Deck változat ügyesen fut, a gép megerőltetése nélkül. Ezzel a kombinációval pedig tényleg hordozhatóvá válik a Dave, kicsit csodáljuk, hogy mobilra (egyelőre) nem jelent még meg a program. A hordozhatóság ára, hogy technikailag különösebb finomságot nem tud a játék felmutatni, a művészeti design, a csodálatos pixelart animációk, és a színes-szagos összkép viszont vastagon kárpótol mindenért.
SZÍNEK, ÍZEK, HAVEROK
A Dave the Diver a sokrétűsége, intelligens öntudata mellett sem akar soha sem többnek látszani annál, mint ami. Vannak üzenetek, természetvédelemről, az emberi természetről, de ezek soha nem nyomják el a kedélyes hangulatot, vagy a játék által csatornázott boldog vidámságot. Magyarul, itt egy játék, amely tudatos komplexitása mellett sem akar művészkedni, vagy olyan dolgokat mondani, aminek a magyarázatára, tartalmas kifejtésére már nem is jutna ideje. Szórakoztat, pici tükröt tart elénk, de leginkább csak az illatos, ízes tenger felé csábít minket, jóbarátok közé, felfedezni, kalandozni. Egy olyan kaland keretein belül, amely 2023 egyik legeredetibb, legjobb játékaként vonul be a históriákba.