Osztottunk, szoroztunk: a tavaly júniusban a War for Cybertron-nal jelentkező High Moon-nak nagyjából tíz hónapja volt arra, hogy (ilyenkor kötelező) játékverziót hegesszen a harmadik Transformers film mellé. A jó hír: a tíz hónap elégségesnek bizonyult, a játék megjelent, és vannak benne óriásrobotok. A rossz hír: a tavalyi Transformers-es dolgozat által felállított minőségi szintet nemhogy átugorni, de megközelíteni sem sikerült. Kis pénz - kis foci, kevés fejlesztési idő - nem túl jó játék?
A High Moon becsületére legyen mondva, hogy a rendelkezésre álló hónapokat legalább célirányosan használták fel. A Transformers: Dark of the Moon faltól-falig akciójáték, a filmhez nem sok köze van, tulajdonképpen előzmény, de a kapcsolat meglepően minimális, az előző két filmes Transformers egy erős kategóriával jobban kötötte magát az alapanyaghoz. Kesergésre ugyanakkor nincs ok, a Transformers filmek hagyományos erősségei (nagy robotok, nagy robbanások, és epizódonként legalább egy jócsaj) között a sztori, vagy a logikus történetvezetés soha nem szerepeltek, így nem fogjuk sopánkodni amiatt, hogy nem a moziban látott, a hullámvasutazós akciószekvenciákat izzadságosan összekötő történetszálat játszhatjuk végig. A sztori tulajdonképpen lényegtelen: a böszme nagy robotok haragszanak egymásra, és ütni, meg lőni fognak, pont.
Pontosan erről szól a játék: (egy kicsit) az ütésről, és (nagyon) a lövésről. A Transformers: DOTM hat plusz egy fejezete / pályája (a hetedik felvonás bajosan nevezhető pályának, egy darab elnyújtott bossharcról van szó) szinte teljes egészében az akciónak adja át a főszerepet, demokratikusan szétosztva önmagát (három-három pálya) a két ellenérdekelt robot-frakció között. Transformers játék nincs átalakulás nélkül, most is megkapjuk: az alap robot-forma kétféle fegyvert, és kétféle tölthető képességet kínál, a játék dobozán Fantasztikus Újdonságként (pedig nem az!) beharangozott Stealth Force tulajdonképpen egy módosított járműforma, durvább páncélzattal és fegyverekkel, az ebből tovább transzformálható klasszikus járműmód pedig... nos, ez a klasszikus járműmód, száguldozással. A három elérhető formából a Stealth Force a bajnok, a nagyobb védelem hasznos, a két elérhető fegyvertípus közül az automatán célra tartó rakétás támadás pedig gyakran olyan hatékonynak bizonyult, hogy már-már a normál játékmenetbe épített csalásként tekintettünk rá. A hagyományos járműves száguldozás viszont roppant gyenge, az elsőre (sőt, sokadjára is) bizarr irányítás - a jobb analóggal kormányzunk, a jobb ravasz a drift / fék - nehezen szokható. A jelentősége szerencsére minimális, talán két olyan pályarész található a játékban, ahol komolyabb hangsúlyt kap.
Pályák terén a Transformers hozza a kötelezően elvárhatót, de annál egy centivel sem lép tovább. Mind a beltéri, mind a kültéri helyszínek roppant lineárisak, és gyakran rendkívül szűkek. Az elénk állított feladatok maximum a nevükben mások, a lényeg, hogy végigdaráld magad a nagy számban a nyakadba szakadó ellenséges robotokon. Talán csak Soundwave pályája kínál némi felfrissülést, leginkább azért, mert itt a küldetés elején Laserbeak-et (a filmben is látható, önmagát mindenfélének álcázó robotmadarat) irányítjuk. A kérdéseket megelőzve: igen, van Megatronos pálya (“az uralmam egyetlen alternatívája a pusztulás” dumáját felírtam magamnak, és használni is fogom, ha egyszer hatalomra kerülök), és igen, van Megatron vs. Optimus bossharc is, méghozzá a gonosz oldalról irányítva. Látvány? A film szemgolyópukkasztó pusztítás-orgiájára senki ne számítson, Unreal 3 motor, közepes hatékonysággal alkalmazva, kissé szürke-unalmas épületbelsőkkel.
Mindenképpen a pozitívumok listájára kell felírnunk az online multiplayert. Ez egyfajta Call of Duty Light: Transformers Edition, a single kapányban is rendelkezésre álló lehetőségeket / fegyvereket keveri jó adag tapasztalati pontos karakterfejlődéssel, alapszintű (négy karakterosztály) kaszt-rendszerrel, és viszonylag sovány (DM, TDM, Conquest) játékmód arzenállal. Pozitív? Az, mert a filmes játékokban ritkán van online multi, a Transformers megoldása csúcsminőségűnek nem mondható ugyan, de működik, jelenleg könnyen találni meccset, és (az itt is érthetetlenül szűkre szabott pályáktól eltekintve) egész jól el lehet lövöldözni vele. Szükség is van rá, egyébként - a single player kampány simán letudható egy délután alatt. Ismét megelőzve a kérdést: igen, jól sejteted, achievement / trófea bánya a játék, hetven százalékuk kis odafigyeléssel egy végigjátszással kiszedhető, és a többi sem igényel heteket.
A Transformers 3 játékverziója korrekt iparosmunka, a fő feladatát becsülettel teljesíti: interaktív robotos akciót ad a moziból kijövő, karamellás pattogatott kukoricától és cukros üdítőtől feltüzelt vérű ifjúság kezébe. A csalódásunk így mindenképpen relatív: a tavalyi (sokkal szebb, jobb, ötletesebb) Transformers játék alkotóitól ennél többet vártunk.