Cowboyok és indiánok, lovagok és hercegnők, pisztolyok, kardok, pajzsok, lándzsák és íjak. Egy teljesen átlagos nap az ovi udvarán. Üvöltözés, kiabálás, véres csaták és harcok. Hősök és áldozatok mindenütt.
Majd felnövünk és bár pár balatoni nyaralás során, csutka részegen csinálunk hasonlókat, egyszerűen a felnőttekre már teljesen más szemmel néz a szomszéd Marika néni, így ez már sajnos nem ugyanaz. Nos, szerintem a hiányzó élmények miatt találta ki a Torn Banner Studios a Lovagiasság első részét még 2012-ben, ami egész nagyot ment Steamen. Valószínűleg sokkal nagyobbat mint arra a stódió számított, így jó pár évvel később készült el csak a folytatás, immáron minden (szinte) létező platformra.
A második rész pont olyan mint az első, egy őrült, véres, középkori csata szimulátor, ahol nincs más dolgunk mint a kedvenc fegyverünkkel, talpig páncélban egy harci üvöltés kíséretében bevágódni a tömegbe és… hát, nos, másodperceken belül meghalni. Legalább is az első 100+ alkalommal. Valószínűleg a valóságban is hasonló volt az arány. Na nem az újrakezdéssel, hanem a meghalásokkal. Aki valami mély és tartalmas egyszermélyes, lovagos, mesés, felfedezős játékot vár, az nyugodtan keresgéljen tovább, mivel a Tökös Lovag 2 nem erről szól. Ez kérem szépen kizárólag egy többjátékos módokkal teletűzdelt online játék - a jobbik fajtából.
A három fő mód nem fog sok meglepetéssel szolgálni, bár az utolsó nagyon szórakoztatóra sikeredett. A sima mindenki, mindenki ellen és a csapathalál mérkőzés módokon kívül van nekünk egy ostrom csatánk is, ami messze a legizgalmasabb buli. Itt egy rendes ostromot kell elképzelni, ahol vagy támadunk vagy védekezünk és mindenféle védő fegyvert és környezeti barikádot fel kell használnunk ahhoz, hogy elpusztítsuk az ellent. Hatalmas köveket dobálhatunk a várfalról, vagy égő katapult lövedékeket küldhetünk az ellenfelek nyakába. A lehetőségeket csak az adott korban elérhető pusztító eszközök elérhetősége korlátozza le, de így sem fogunk unatkozni. Természetesen ettől függetlenül a játék igazi sztárja maga a közvetlen harc, amihez egy igazi fegyverarzenál áll a rendelkezésünkre, különböző kardok, pajzsok, kalapácsok és dárdák formájában. Az alap támadások mindenhol ugyanazok, viszont természetesen egy rövidebb karddal másképp fogunk lesújtani, mint egy lándzsával. Van sima és erősebb ütés ami mellett tudunk blokkolni, kontrázni, visszavágni és hárítani is - sőt, még a fegyvert is eldobhatjuk, hogy a távolabbi ellenfelek is kapjanak a jóból. A kitérésekkel, ütésekkel és rúgásokkal kombinálva a Chivalry 2 meglehetősen széles repertoárt nyújt az ellenséggel való párbajozásra, ami meg is hálálja magát, mivel a gyilkolások és kivégzések nagyon jók, szinte tényleg úgy érezzük, hogy mi csaptunk egyet oda.
Természetesen azért nem kell egy szuper komplex rendszerre gondolni és mivel sajnos a mechanikák nem nagyon változnak attól függően, hogy a 4 választható kaszt (amiknek még 3 készségfája is van) közül kivel csapatjuk, azért jó pár meccs után eléggé kiismerhető lesz a játék. Mivel ugyanazok a mozdulatok és praktikák lesznek a leghatékonyabbak, ha ráérzünk a lényegre, elég hamar monotonná tud válni a kaszabolás. Viszont ebben segít a csorda szelleme, hiszen ha valamit akkor a Tökös Lovag 2-őt mindenképpen arra találták ki, hogy egy szombat estét bedurrantsunk a haverokkal és az összes elképzelhető idegesítő tücsök pöcsét, akivel összefújt a szél a mindennapokban (főnök, anyós, munkatárs, szomszéd stb.) oda képzeljük az ellenfél sisakja alá és egy jó mozdulattal a lehető legmesszebb gurítsuk a micsodájukat. Ebben kiemelkedően jó a játék. Repülnek a végtagok, ömlik a paradicsomlé, szakad ott még az is amiről nem is tudtuk, hogy tud.
Meg a látványban is. Nem nagyon lehet belekötni, főleg a jelenlegi konzolokon és PC-n. Brutál jól néznek ki a pályák, jók az animációk, a hangok és mindezt nagyon stabilan kezeli a játék még 64 főnél is, ebbe nem nagyon tudok belekötni. Ahogy a hangulatba sem. Valószínűleg (hiszen erre már senki sem emlékszik) tényleg ilyenek voltak ezek a csaták. Brutális, véres, hangos, mocskos összecsapások ahol pillanatok alatt hullottak a katonák mint a legyek. Őszintén mondom, hogy nem szívesen éltem volna át egy ilyet “élőben”. Így szimulátorként viszont szó szerint nagy élmény, teljesen elhittem, hogy a társaimmal a hazám védelmében rohanok éppen a halálba.
A Chivalry 2 nem fogja megreformálni a többjátékos mókák piacát és igazából nem is törekszik rá. Amit viszont csinál, azt nagyon jól csinálja, látszik, hogy sokat tanultak az első részből és remélhetőleg mindenhol tudtak annyit fejleszteni, hogy mind az ős-fanok, mind pedig az új belépők elégedettek lesznek. Itt pont azt kapod ami a borítón van, egy féktelen, brutális, elég kevés gondolkodást igénylő “tömeg kaszabolós” játékot, amivel ha a megfelelő társaság rendelkezésre áll, szinte végtelen időt el lehet tölteni. Ezért is készülnek már az ingyenes DLC-k (Egri csata, hm? - mcmacko) és ígértek rendszeres tartalmi bővítéseket a fejlesztők. Nem is tudom tovább fényezni már ezt a páncélt, nincs más hátra mint előre, a biztos halálba.
Köszönjük a Magnew-nak a biztosított tesztpéldányt!