Van a PC játékosoknak egy olyan típusa, aki berzenkedik a konzoloktól, mégis folyamatosan csorgatja a nyálát a jobb PS vagy X játékokra, masina híján. Bizony, sem tíz éve, sem most nem jönnek olyan rendszerességgel az átiratok, mint kellene - még akkor sem, ha ez a helyzet talán az utóbbi években javuló tendenciát mutat. Ezek a játékosok örülnek egy-egy működő PS2 emulátornak, ezek a játékosok azok, akik a nosztalgia, vagy az évek óta tartó vágyakozás miatt akár a PS2 korszak egykori címeit is áhítattal próbálgatják. Ők azok a gamerek, akik azt is lenyelik, ha egy kurrens átirat pofánköpi őket a minimum elvárásokkal sem bíró hiányosságok miatt.
A Deadly Premonition meg egyébként is különleges darab, hiszen már az X360-as alapjáték is megválogatta a szélesnek éppen nem mondható közönségét. A generációs lemaradásban szenvedő grafikai motor, a nyögvenyelős, ergonomikusnak semmiképp nem nevezhető megoldások és a gameplay darabosabb részei mögött azonban egy zseniális akció-kaland-survival horror-sandbox keverék lapult, amely csak a legkitartóbbak számára mutatta meg a különleges mivoltát.
Hogy miként jön össze a bevezető a pécés Director's Cut megjelenésével? Hát úgy, hogy Sweryék időközben kult-klasszikussá vált játéka még jobban kikezdi majd az átlag pécés felhasználót, mint azt annak idején a konzolos userrel tette. Hiába lett szebb (khm) a grafika, hiába csiszolgattak itt-ott az irányításon és a tartalmon, a Deadly Premonition megmaradt annak az archaikus megoldásokat ötvöző unikumnak, ami konzolokon is volt. Azok a PC-s arcok, akik pont az ilyen címek miatt sírnak PS1 óta a konzolok iránt, nos, nekik itt a lehetőség, hogy végre teljes valóban beugorjanak az animés-japános stílusba csavart „Twin Peaks” rejtelmeibe.
Nem szeretnénk túlságosan belemenni a játék részletezésébe, hiszen ezt annak idején Vega tisztességesen megtette (itt olvashatod a korábbi tesztünket), az átirat és a rendezői változat részleteit azonban érdemes kicsit megvizslatni.
A látványt tekintve a PC master race avatatlan tagjai körbe fogják röhögni az elmaradt technológiát, a rendezői változatra felturbózott bevilágítási és textúrázási különbségeket csak azok fogják észrevenni, akik konzolon is látták már a játékot, és egyébként is sas szemekkel (vagy bionikus szem-implantátumokkal) vannak felszerelve. A rendezői változat tartalmaz néhány új és átszervezett átvezetőt, ami végül is jó hír; a játék így is eléggé alapoz ezekre a képsorokra. Kár, hogy az előre eltárolt mozik néha random beszaggatnak (pedig elvileg csak videót kell a programnak lejátszania) - nem is értjük, hogy miért nem lehetett valós időben renderelni minden cutscene-t. A plusz tartalmak közül a jelmezek a legmókásabbak, bár a program lényegi részét (azaz a sztorit) ezek nem fogják érdemben befolyásolni.
Az átirat egyébként nem hagy túl sok lehetőséget a beállítások piszkálgatására, mondhatni egy minimális (windows képernyős) irányítás-konfigot kapunk, de felbontást, grafikai finomságok módosítására alkalmas csúszkákat ne várjon senki. (Sőt, a 720p feletti opciókat megnyitó peccset is a modder közösségtől kaptuk meg, mint anno a Dark Souls esetében…) Gamepad support van, de ezzel sem kóser minden, hiszen a sztenderd X360-as vezetékes kontrollert olyan kényszerinputokkal eszi meg a progi, mint az USB előtti korszakban, amikor nem kalibráltuk rendesen a jó öreg ESCOM gamepadunkat. Cserébe nem kell túl erős gép a játéknak, egy dedikált GPU-val bíró három éves laptop is 60 FPS-el futtatja az ingame részeket.
Minden köpködés ellenére mégis röhejesnek tűnhet, hogy a Deadly Premonition egy kifejezetten értékes játék. Sok-sok ötlettel, rengeteg fifikás megoldással, zseniálisan megírt forgatókönyvvel. A Twin Peaks párhuzam nem csak a sztori és a környezet hasonlóságából fakad, hanem az eklektikusságból is. A mai napig nem volt olyan sorozat, amely a thrillert a krimivel, a humorral és ezer apró más finomsággal ilyen elegánsan ötvözte volna, Swery játékával pedig ugyanez a helyzet. Mielőtt pécésként belevágsz, döntsd el, hogy viszonyulsz a beveztőben is taglalt konzolos átiratokhoz, a Battlefield 4-től tíz évvel lemaradt technikai megoldásokhoz, és a japánból származó különlegességekhez. Nem csodálkozunk, ha a többség számára kimarad majd a játék. A többiek pedig örüljenek, mert a kultusz-csoda végigjátszásához végre nem kell konzolt vásárolni!