Stories: The Path of DestiniesTeszt

Reynardo soha nem akart hős lenni, egy nyugodt életet akart megfelelő mennyiségű étellel és ha lehet, alkoholos itallal. De ahogy az a Hősökkel történni szokott, ő is belekeveredett az őrült uralkodó elleni csatába. Direkt konfrontáció helyett azonban ő inkább elment megszerezni egy misztikus fegyvert, egy olyat, melynek erejétől még az istenek is rettegnek. De szerinte ez volt az egyetlen megoldás, így összeszerelte a fegyvert, majd használta is a mindent eldöntő végső csatában. És ez volt az első alkalom, mikor Reynardo sikeresen elpusztította az uralkodót. És mellékesen a világot is…

Ilyen és ehhez hasonló történetekből nincs hiány a Stories: The Path of Destinies világában és az a helyzet, hogy ezzel az utóbbi idők egyik legkülönlegesebb, legmókásabb játékát sikerült a Spearhead Gamesnek összehoznia. Elmondom, hogyan működik: ahelyett, hogy szokásos akció-szerepjátékként lenne egy start- és egy (vagy több) befejezési pont a Stories harmincnál is több történetet kínál, mely mind ugyanott kezdődik, Reynardo elindul segíteni a Lázadóknak. Innen pedig mi alakítjuk az adott mesét, minden egyes fejezetben mi döntjük el, merre induljon a félszemű róka. Próbálja megmenteni barátait? Kutasson egy különleges ereklye után? Rabolja el az uralkodó lányát? Fejezetenként két-három lehetőséget kapunk, melyek az adott történet végére teljesen másfelé csavarodnak - és általában hősünk vesztével végződnek. De sebaj, mert minden egyes balszerencsés kaland végén nem csak mi, de hősünk is megtanulja a leckét: talán nem kellene fejvesztve használni egy szuperfegyvert, talán akit barátunknak hittünk, az nem annyira hűséges és így tovább. Ezen információk birtokában pedig egyre több esélyünk lesz arra, hogy a következő kaland már sikeres legyen - vagy ha mégsem, legalább megtanulunk valami újat, miközben Reynardo egy teljesen új és általában egészen látványos módon pusztul el.

És bár a fentiek miatt a Stories történetvezetése (és annak prezentációja) a játék Nagy Különlegessége, azért nincs elhanyagolva a többi rész sem. Akció-szerepjátékként nyilván viszonylag sokat fogunk csatázni és ehhez egy nem túl bonyolult, de rendkívül kényelmes és jól működő harcrendszert kapunk. Képzeljétek el a Batman játékok rendszerét, csak mindezt egyetlen gombbal megoldva - ha a Storiesban elkapjuk a csata ritmusát, akkor szinte elpusztíthatatlanok leszünk, cserébe egy-egy csata alkalmával viszonylag nagyszámú ellenféllel kell megküzdenünk és egy idő után már eléggé oda kell figyelnünk a különböző ellenféltípusok erősségeire és gyengeségeire is. A szokásos XP-gyűjtögetős, képességfejlesztős rendszer mellett kapunk egy nagyon (értsd: nagyon-nagyon) minimális crafting rendszert is, mely nem is annyira a harcokhoz kell (összesen négy különböző kardunk lehet, ezeket is viszonylag gyorsan össze tudjuk szedni), hanem ahhoz, hogy a pályákon elszórt zárt ajtókat ki tudjuk nyitni. Nincs túlbonyolítva, de tökéletesen működik.

Ráadásul prezentáció tekintetében se kell a fejlesztőknek szégyenkezniük, a Stories színes, meseszerű világa határozottan jól néz ki. Vannak apró hibák, hősünk inkább csúszik, mint lépked, néha képes a talaj felett lebegni, sőt akár a szigetek közt, a levegőben is, de ezek olyan dolgok, melyek magát a játékot nem befolyásolják, inkább csak szúrják az ember szemét. Zeneileg viszont nagyon rendben van a játék, plusz nagyon jól működik, hogy kicsit a Magyar Népmesékhez hasonlóan mindent egy test nélküli mesélő mond el.

A Stories pont azokat a húrokat pengeti, melyek nálam nagyon működnek. Az egyenként 45-60 perces történetek mindegyike jól összerakott, a játék az esetek többségében egészen intelligens módon poénkodik (kicsit talán túlságosan is szarkasztikus humorral és azért van néhány rendkívül fájdalmas kikacsintás), a harcrendszer nem fog megmászhatatlan kihívást biztosítani, de elég ahhoz, hogy a csaták ne váljanak unalmassá. Kicsit meglepő módon nekem a történetek száma volt kicsit sok, egy idő után belefásultam abba, hogy folyamatosan abba a falba rohantam, melyet már jóval korábban látni lehetett - bár azt tudni kell, hogy nem kell minden történetet végigjátszani a játék befejezéséhez, szóval ez inkább a hozzám hasonló maximalistákat zavarhatja. De ettől függetlenül csak ajánlani tudom ezt a játékot, engem teljesen elvarázsolt és látom benne a potenciált ahhoz, hogy mikor 2016 indie gyöngyszemeiről beszélünk, akkor ott legyen az élmezőnyben.

***Stories: The Path of Destinies | PC (tesztelt), PS4

Fejlesztő: Spearhead Games | Kiadó: Spearhead Games***