Rise of the Tomb Raider: 20 Year CelebrationTeszt

2016 a Tomb Raider éve, hiszen idén lett húszéves a sorozat, és ez alkalomból kiadtak egy könyvet, bejelentettek egy új filmet, és természetesen (újra)kiadtak egy játékot. A számos epizódot megért széria múltjában egy vérbeli rajongó számára sem mindig könnyű eligazodni, a megújulását elhozó Crystal Dynamics azonban közzétett egy idővonalat, amely szemlélteti a megtett hosszú utat, és az idei évforduló megünneplésének legkülönbözőbb formáit. Régen mi sem volt természetesebb annál, hogy Lara Croft mindenkié, az épp aktuális Tomb Raider rész nagyjából pirítóssütőre is megjelent, és a nem kimondottan videójátékokon szocializálódott ismerősöm kevéske játékélménye is többnyire valamelyik Core Design-féle Tomb Raider játékhoz kötődik. Ma sajnos olyan időket élünk, amikor a brit régésznő sok rajongója a szerencsésebbekhez képest egy egész évvel többet kellett hogy várjon a legutóbbi részre, fájdalmukat azonban talán némiképp enyhíti, hogy ők egyből a polírozott „mindent bele” kiadást kapják. PC-re, Xbox One-ra és Xbox 360-ra szintén megvásárolható az ünnepi kiadás, akinek pedig már megvan a játék, egy kiegészítő megvételével juthat hozzá az új tartalmakhoz (a season pass birtokosai pedig automatikusan megkapnak mindent).

Mivel az alapjáték mit sem változott a premierhez képest, és tavalyi tesztünkben már alaposan kiveséztük, ezúttal az új kiadás sajátosságait vesszük sorra. A 20 Year Celebration kiadás magába foglalja az összes eddig megjelent DLC-t és egyéb fizetős bónusz tartalmat (Baba Yaga DLC, Endurance mode, Cold Darkness Awakened, 35 expedíció pálya, 17 ruha és 5 fegyver), de újdonságban sincs hiány. A Blood Ties DLC a régi részek elemi részét képező Croft kúriát hozza vissza PS4-en akár VR-módban is, ugyanitt játszódik a Lara's Nightmare című zombie horde móka, a túlélésről szóló Endurance mode immár co-opban is játszható, de pakoltak még a csomagba egy „Extreme Survivor” nehézségi fokozatot, illetve új fegyvereket és rucikat, valamint öt régi Lara modellt is. Az extrák és stabil 30 FPS mellett szinte ugyanazt a gyönyörű látványt kapják a PS4-tulajok, mint a tavaly Xbox One-on tomboló réjderek, és még ha vannak is kisebb-nagyobb különbségek hol az egyik, hol a másik konzol javára, ez mit sem változtat a tényen, hogy a Rise of the Tomb Raider a generáció egyik legszebb játéka. Akit érdekelnek a technikai részletek, annak szerencséje van, mert a Digital Foundry máris szételemezte a két konzol verzió nüánsznyi különbségeit (sajnos az Xbox One-os input laget PS4-en sem javították).

Az újdonságok sorát a Blood Ties DLC nyitja, amelyet már a játék Szíriában játszódó bevezető részének teljesítése után elérünk az Expedíció menüből, miután egy átvezetőben feltűnik a Croft kúria. Az alig kétórás hazatérést máris csak Gone Home-ként emlegetik, a hangsúly ugyanis a megtépázott hírnevű Croft család múltján, és a ház, valamint néhai lakók titkainak felfedezésén van (meg ugye Lara mégiscsak hazament). A Blood Ties-ban Lara kilakoltatási felszólítást kap, és a saját rosszindulatú nagybátyjának kénytelen bizonyítani, hogy jog szerint őt illeti meg a ház, váratlanul meghalt apja azonban nem hagyott végrendeletet, ami kissé megnehezíti a helyzetét. Bizonyíték reményében Lara felkutatja a szebb napokat látott ház minden zegét-zugát, beleértve az olyan helyiségeket is, ahová addig nem volt bejárása, eközben pedig feljegyzésekből és hangfelvételekből elevenedik meg a gyerekkora, valamint szülei múltja. A gyönyörűen kidolgozott szobák némelyik tárgya láttán a Tomb Raider sorozat kezdetei is felsejlenek, a Blood Ties pedig a korábbi infómorzsákat összekaparva és alaposan kiegészítve végre egy tisztességes eredettörténetet ad a hősnőnek. Némelyik korábbi részre tett utalás kimondottan a régi rajongók kényeztetését szolgálja, és a nyilvánvaló fanservice ellenére én is teljesen elérzékenyültem, amikor bekapcsoltam a könyvtárszoba gramofonját, de a komornyikról sem feledkeztek meg, akinek egyik leveléből a saját gyerekkorom köszönt vissza (és jó eséllyel a tiétek is).

A Crystal Dynamicsnél tudják, hogy fontos az egyensúly megőrzése, ezért a merengős-nosztalgiázós Blood Ties mellé a biztonság kedvéért betettek még egy Croft-házban játszódó játékmódot, amiben nyoma sincs nyugalomnak, és megállás nélkül lövöldözni kell, mert hogy folyamatosan jönnek a ZOMBIK. Igen, a zombik ma már minden magára valamit is adó AAA játékban kötelezően szerepelnek, a Lara's Nightmare pedig egyébként is egy rémálomban játszódik, szóval miért ne? Ezúttal is a nagybácsival gyűlik meg Lara baja, akinek a szelleme elátkozza a házat, az átkot pedig Larának kell megtörnie, méghozzá úgy, hogy zombik hadán átverekedve magát lelő három lebegő koponyát, majd megvívja epikus harcát a ház csarnokában manifesztálódó gonosszal. Leírva talán nem hangzik túl jól, de meglepően szórakoztató ez a darálásra kihegyezett játékmód, amelyben az adja a plusz kihívást, hogy valahányszor meghalunk, a koponyák mindig máshol jelennek meg, az egyiküket egy kulccsal nyitható ajtó mögött találjuk, és a kulcsot rejtő láda szintén mindig máshol található. Lőszerből sincs túl sok, az élőhalottak között pedig akadnak egész jól felszereltek, akik pajzs mögé bújva, vagy gránátot dobálva próbálják szerencsétlen Larát szétcincálni.

A korábban említett kisebb bővítések szintén nem elhanyagolhatóak, hiszen aki eddig is élvezte a túlélőjátékok nyomdokain járó Endurance mode-ot, az egy társsal együttműködve is imádni fogja a gyűjtögetést, kraftolást és az elemekkel való állandó küzdelmet. A születésnapi tartalomként bepakolt régi Lara-skinek is zseniálisak, hiszen így végre bárkinek nekiszegezhetjük az 1996-os Lara félelmetes háromszög kebleit, de talán az extreme survivor nehézség sem fáj annyira a szögletes formák láttán. A modern Tomb Raidereket ért egyik állandó kritika, hogy a rokon Uncharted sorozattal szemben hiányzik belőlük a humor, ezért hab a szülinapi tortán, hogy egy mai környezetbe helyezett Tomb Raider 2-es Lara tökéletesen alkalmas arra, hogy drámainak szánt jeleneteket teljesen röhejessé tegyen.

Harmadjára, a harmadik platformon viszem végig a Rise of the Tomb Raidert, és még mindig piszkosul élvezem. Az alapjáték változatlanul kiváló, a mellépakolt régi és új tartalmak pedig alaposan megnövelik a szavatosságát. A Blood Ties sok Lara hátterével kapcsolatos kérdést megválaszol, a Lara's Nightmare tökéletes egy kis esti feszültséglevezetésre, az új nehézségi szint az acsi-vadászok számára jelent még egy végigjátszást, a co-op Endurancenek köszönhetően társaságban túlélősködhetünk, az új skinekkel pedig kellemeset nosztalgiázhatunk. Akinek kimaradt a játék, mindenképp az ünnepi kiadásra csapjon le, a többiek pedig bátran vegyék meg a kiegészítőt, mert nem fognak csalódni.