Capcom Fighting Collection 2Teszt

Tesztemben sorra veszem a kollekcióban található játékokat. Előzetesemben (https://www.gamer365.hu/article/capcom-fighitng-collection-2-elozetes-xbox) már leírtam a fontosabb tudnivalókat, így a mostani írásomban pár további érdekes információval/érdekességgel is szolgálok most pluszban.

Capcom vs. SNK 1 & 2 – Két világ ütközése

A Capcom vs. SNK sorozat születésének hátterében egy félreértés állt. A japán Arcadia magazin egyik száma egyszerre foglalkozott két játékkal: a The King of Fighters ’98-cal és a Street Fighter Alpha 3-mal, melyek nagyjából egy időben jelentek meg. A címlapon szereplő „KOF vs. SF” feliratot azonban sok olvasó félreértelmezte – azt hitték, hogy egy új játék érkezik, amelyben a Street Fighter és a King of Fighters karakterei csapnak össze.

A pletykák olyan gyorsan terjedtek, és olyan nagy érdeklődést váltottak ki, hogy a szóbeszéd szerint a Capcom és az SNK végül ténylegesen megállapodott egymással: 1999-re több közös verekedős játék elkészítésére adtak engedélyt, amelyek mindkét franchise karaktereit szerepeltethették.

Az SNK a SNK vs. Capcom: SVC Chaos-t (korábbi tesztem itt: https://www.gamer365.hu/article/snk-vs-capcom-svc-chaos-teszt-kritika-crossover) alkotta meg, míg a Capcom a kollekcióban szereplő a Capcom vs. SNK: Millennium Fight 2000 Pro és a Capcom vs. SNK 2: Mark of the Millennium 2001 játékokkal kényeztette a nagyérdeműt.

A játékokban Capcom és az SNK legnépszerűbb karakterei – köztük Ryu, Ken, Terry Bogard vagy Nakoruru – küzdenek egymással. Én ezt a két szériát (Street Fighter és Fatal Fury) faltam a játéktermekben és Super Nintendo-n is sokat pörögtek otthon, így együtt egy játékban egy álmom vált valóra.

Az első rész még az SNK négygombos irányítására és egyszerűbb 3v3 csapatharcokra épül, míg a második rész már kibővített, 48 harcost tartalmazó választékkal és a Capcom-féle hatgombos rendszerrel operál, mélyebb játékmenettel.

Ami számomra mindig is különlegessé tette ezeket a címeket, az a választható Groove rendszer – itt a játékos saját harcstílusát igazíthatja kedvére. Inkább a Street Fighter Alpha-féle szupercsíkot szereted, ami támadásokkal töltődik fel? Vagy a KoF ’94–’98 típusú sáv a kedvenced, amit töltögetni és védekezéssel is növelni lehet? Netán a Samurai Shodown stílusú, haragból építkező mérő vonz, ahol a sebzés erőt ad? A Groove-rendszer ezek mindegyikét kínálja – ami hatalmas taktikai mélységet jelent.

Az előzeteseben már ámultam az emuláción, így most csak ismételni tudom magamat: A gyűjtemény új kiadása végre azt az élményt hozza, amire mindig is vágytam. A grafikai szűrők, a kifogástalan emuláció és a HD-látvány egyszerűen gyönyörű – olyan, mint CRT-n az emlékeimben. Ezek a kollekció legjobbjai, és a 2 dimenziós verekedős játékok kiemelt nagyjai.

Capcom Fighting Evolution – Kísérletező hangulat vegyes eredménnyel

A Capcom Fighting Evolution (avagy Fighting Jam) az elődökhöz képest más megközelítést választott anno: nem két kiadó karaktereit állította szembe, hanem a Capcom saját univerzumait egyesítette. A játékban szerepelnek harcosok a Street Fighter II, Alpha, III, Darkstalkers és Red Earth sorozatokból is.

Gyakran úgy kerül említésre, mint a Capcom saját válasza az SNK Playmore által készített The King of Fighters Neowave-re. Mindkét játék válogatott karaktereket hozott vissza különböző sorozatokból, ráadásul hasonló időszakban jelentek meg.

A Capcom próbálkozása visszafelé sült el. Az SNK merész univerzumokból építkezett és számos szuper karaktert emelt be, a Capcom kínálata ellenben szegényes volt. A karakterválaszték szűkössége és a 2v2 rendszer korlátozott stratégiai lehetőségei miatt a játék nem tudta megismételni a korábbi crossoverek sikerét.

A vizuális megvalósítás részletgazdag, különösen a hátterek animációi és az újrakevert sprite-ok mutatnak jól – CPS3 hardver legjavát adja. Érdekességként viszont helye van a kollekcióban – különösen a Red Earth hősei miatt, akik ritkán szerepeltek más címekben. Véleményem szerint ez a cím a Capcom 2D-s korszakának egyik gyengébb láncszeme.

Street Fighter Alpha 3 Upper – A kiforrott változat

A klasszikus Street Fighter Alpha 3 újragondolt változata, a játéktermi Upper, szintén szerepel a csomagban. Hat új karakterrel, kiegyensúlyozottabb játékmenettel és a V-ISM kombómechanika javításával jelentős fejlődést mutatott az alapverzióhoz képest.

A játékban választható ISM-rendszer továbbra is hatalmas szabadságot kínál: az A-ISM (Alpha stílus), V-ISM (Variable kombók) vagy X-ISM (egyszerűsített SF2-hangulat) lehetőségei eltérő stratégiát és tempót nyújtanak – igazi csemege a stílus iránt rajongók számára.

Sajnos a GBA-s és a PSP-s (Double Upper) extra karakterei nem kerültek be a gyűjteménybe, amit sajnáltam, de az árkádverzió így is a műfaj egyik legjobbja. A két SNK vs. Capcom mellett a kollekció gyöngyszeme.

Power Stone 1 & 2 – A 3D-s arénaharc úttörői

Capcom 1999-ben megjelent Power Stone című játéka nem csak új színt vitt a verekedős játékok világába, hanem egy teljesen új alműfajt alapozott meg: a 3D-s arénaharcot, ahol a játékosok szabadon mozoghatnak a térben, tárgyakat használhatnak, és a környezettel is aktívan kölcsönhatásba léphetnek. Komoly hatással volt a későbbi, szabad mozgású arénaalapú harci játékokra — a Super Smash Bros. alapötlete is innen van.

A játék középpontjában a névadó Power Stone-kristályok állnak. Ezeket a pályákon gyűjthetjük össze, és ha egy játékosnak sikerül hármat megszereznie, karaktere átalakul egy erőteljes, szuperképességekkel rendelkező formává. Ilyenkor látványos képernyőt betöltő támadásokat tudunk bevinni – ez is ismerős mechanika a Smash szériából.

A játék nem klasszikus értelemben vett „verekedős játék”, inkább egy interaktív, mozgásalapú küzdelem, ahol az ügyesség, a térérzékelés és a pálya ismerete legalább olyan fontos, mint a kombók vagy a reakcióidő. Az Power Stone 2 tovább bővítette az alapötletet: négyfős harcok, változó arénák, bossfightok és rengeteg új tárgy került a repertoárba. A pályák változatosabbak és dinamikusabbak lettek, és történeti elemek is megjelentek. A játék ritmusa gyors, a mechanikák egyszerűek, mégis addiktívak – ideális választás azoknak, akik valami könnyedebbre vágynak.

Plasma Sword – Fegyverek, sci-fi

A Plasma Sword, vagyis a Star Gladiator folytatása a Capcom egyik legkorábbi kísérlete volt arra, hogy a klasszikus, kétdimenziós harcok világát 3D-s térbe helyezze, mindezt egy sci-fi animevilágba ágyazva. A játék eredetileg játéktermekben jelent meg 1998-ban, majd Dreamcastre is portolták.

A játék világa egy alternatív, futurisztikus univerzumban játszódik, ahol a harcosok nem puszta ököllel, hanem egyedi plazmafegyverekkel vívják meg csatáikat. A karakterdizájn erősen anime-ihletésű, atmoszférájában fellelhetők a nyugati sci-fi (különösen a Star Wars) hatásai, ötvözve japán mangás elemekkel.

A látvány a maga idejében lenyűgöző volt, de ma már kissé megkopott. A harcrendszer is egyszerűbb, mint a korszak nagyágyúié, ennek ellenére sajátos hangulata és karakteres stílusa miatt egy próbát megér. Nekem nincsenek hozzá nosztalgikus emlékeim, így lehet ezért sem tudtam befogadni már.

Project Justice – Dráma és akció egy japán iskolában

A Project Justice (Japánban Moero! Justice Gakuen) a Rival Schools folytatása, és egyben a Capcom egyik legkülönlegesebb, máig kultikus státuszú 3D-s verekedős játéka. Az eddig Dreamcast-exkluzívként 2000-ben megjelent játék egy alternatív Japán középiskolai világában játszódik, ahol a diákok nem csak a tantermekben, hanem a küzdőtereken is bizonyítanak.

Minden karakter egy-egy iskolát képvisel, saját stílussal, személyiséggel és háttértörténettel. Az iskolák nemcsak a vizuális identitásukat határozzák meg, hanem a harcmodorukat is: például a sportiskola diákjai dobómozdulatokat, atlétikai technikákat használnak, míg a művészeti iskola tanulói extravagáns, már-már színpadias támadásokat produkálnak.

A játék háromfős csapatokra épít, karakterenként saját háttértörténettel, motivációkkal és speciális, csapatalapú támadásokkal. A választható karakterek szerethetőek és humorosak, a látvány színes, stílusos még ma is. Ajánlom mindenkinek.

A csomag rengeteg extrát tartalmaz, így van online mód (rangsorolt meccsek, baráti mérkőzések és lobbyk) rollback netcode-al. Elérhető egy gyakorló mód, input kijelzéssel, hitbox megjelenítéssel. A kezdőknek az egygombos szupermozdulatokkal és a skálázható nehézséggel, míg a rajongóknak művészeti gallériával és zenelejátszóval kedveskednek.