SNK vs. Capcom: SVC Chaos - újra szól a crossover!Teszt

1987-ben a Street Fighter első részének főszereplője a vázlatokon Terry Bogard volt. Ő beszédében és megjelenésében a japán sztereotípiák alapján a megtestesült amerikai karakter. Szőke srác, aki farmernadrágot, piros dzsekit és baseball sapkát hordott. “Okay! Hey! C’mon, c’mon” – mondta. Aztán elvetették a koncepciót, és Ryu a japán harcos lett helyette a központi karakter. Terry valamelyest megjelent, ugyanis a 2. játékosként választható bunyós, Ken, szőke amerikai srác, illetve az intróban a farmerkabátos szőke harcos, aki betöri a falat, szintén az eredeti koncepción lévő Terry-re utal. Az eredeti dizájnért felelős Takashi Nishiyama elhagyta a Capcom-ot, és külön szériát készített SNK berkein belül Terry-vel a főszerepben.

A Fatal Fury: King of Fighters és a Fatal Fury 2 méltó riválisai voltak a Street Fighter 2-nek az otthoni konzolokon és játéktermekben egyaránt. Az SNK gyártott saját crossover-t, a máig népszerű King of Fighters sorozatot, melyben saját kabalái küzdenek (többnyire Samurai Shodown, Art of Fighting és Fatal Fury játékokból). 1999-ig kellett várni arra, hogy a két kiadó nagyjai is összemérjék erejüket, ugyanis a Capcom és az SNK megegyezett több crossover gyártására. A kártyajátékokat leszámítva négy alkotás született, melyből kettőt a Capcom, kettőt az SNK és a Playmore gyártott. Az első a sorban az SNK vs. Capcom: The Match of the Millennium volt, amely a Neo Geo Pocket kézikonzolon volt játszható. A chibi karakteres grafikája senkit se rémítsen meg, mert zseniális alkotásról beszélünk. Ebből készült Switch konverzió is, illetve egy remek nem hivatalos C64-es verzió is – mindenkinek ajánlom!

Ezután a Capcom következett, két szinte tökéletes alkotással, a Capcom vs. SNK: Millennium Fight 2000-el (Dreamcast és PS2) és a Capcom vs. SNK 2: Mark of the Millennium 2001-el (Dreamcast, GC, Xbox és PS2). Jövőre jön a Capcom Fighting Collection 2, ami tartalmazza ezeket a címeket! A kritikusok és mi gamerek is imádtuk, főleg a második részt! Ez utóbbi a Street Fighter játékoknál megszokott 6 gombos irányítást használta, 1 vs. 1 csaták mellett 3 vs. 3-as bunyók is voltak, valamint számos harci stílus közül választhattunk (Groove rendszer). A grafikai motor a SEGA-s NAOMI motor volt (Dreamcast erősségű), így igen látványos és a korának megfelelő volt. A karakterek 2, míg a hátterek 3 dimenzióban pompáztak. A tartalomra sem lehetett panasz, és 48 választható karakter volt a repertoárban.

A Capcom sikeresen vezette be a crossover műfajt, és a cég is profitált belőle, míg az SNK anyagi nehézségekkel küzdött, végül pedig majd csődbe is ment. Sajnos a játéktermek hanyatlásnak indultak, és a 2D-s verekedős játékok fénykora is leáldozott, márpedig az SNK főként ezen a területen ért el sikereket. Káosz uralkodott náluk, és kissé mosolyogtató visszatekintve, hogy a saját következő nagygépes összeállításuk az „SNK vs. Capcom: SVC Chaos” címet kapta. A játék 2003-ban szinte minden platformra megjelent: Xboxra, GameCube-ra, PS2-re, és még Neo Geo-ra is. Ez utóbbi különösen figyelemre méltó, hiszen a Neo Geo ekkor már 13 éves hardver volt. Az újrakiadás most Switchen, PS4-en és PC-n érhető el. Amerikában korábban nem volt PS2 változat, így ott Xbox-on volt népszerű. Furcsa, hogy ennek ellenére a mostani kiadás mellőzte a zöldek konzoljait...

A játék megjelenésekor a kritikusok nem fogadták túl jól. A grafika gyengébb volt, mint amit a Capcom által készített címeknél megszokhattunk, mivel azokat a Dreamcast-alapú NAOMI motor hajtotta, míg itt a közel két generációval idősebb Neo Geo hardvert használták. A játékosokat az is zavarta, hogy jóval kevesebb választható karakter állt rendelkezésre – mindössze 36. A szetting sem volt közkedvelt: míg a Capcom világa színesebb és vidámabb, ez a játék posztapokaliptikus környezetben játszódik, és sokkal komorabb, szürkébb hangulatú volt.

Továbbá nagy kritika volt továbbá az SNK vs. Capcom: SVC Chaos-szal szemben, hogy nem volt benne Tag Battle mód, csak egyjátékos (single) csatákra volt lehetőség. A hitboxok néhány karakter esetében hibásak voltak, emiatt egyes hosszú kombókat nem lehetett végigvinni és befejezni. Sok játékos számára negatívum volt az is, hogy csak négy folytatási lehetőség kínálkozott, miközben a játék rendkívül nehéz, és inkább hardcore játékosoknak készült. A csaló boss-harcok, valamint a kissé "bootleg" jellegű összhatás miatt a játék még inkább a kritika céltáblájává vált annak idején.

Miként öregedett, és milyen lett a port? Nos, azt kell mondanom, hogy a játék, mint egy jó bor, nemesedett az idő múlásával. A grafikai stílusa igazi pixel art, ahol a karakterek rendkívül részletesen ki vannak dolgozva. Különösen érdekes látni a Capcom hősöket SNK stílusban. Nemcsak a szereplők, de a háttérképek is részletgazdagok, és én igazán élvezem a kihívást, amit a játék kínál. Minden megtalálható benne, ami egy rajongó szemének és szájának ingere. A játék irányítása a KOF stílusú 4 gombos rendszerre épül, van 3-as szintű power meter, minden támadást blokkoló max activation mérő, és dash cancel támadás (air cancel viszont nincs). A játék remek kombórendszerrel rendelkezik, és minden blokkolható benne, még a védekezés is.

Az új kiadás számos extra tartalmat kínál. Több grafikai szűrő közül lehet választani, és az egyik legjobb, amit eddig láttam – tényleg visszaadja a régi arcade hangulatot. Különféle könnyítéseket is be lehet kapcsolni, mint például a max power meter vagy a látható hitboxok. Minden testreszabható, beleértve a lobby stílusát is. Az online játék rollback network technológiát használ, így tökéletes az élmény – nulla lag, folyamatos csaták. A multiplayerben még azt is beállíthatod, hogy melyik karaktereket szeretnéd kizárni, így akár olyan is lehetséges, hogy csak a Street Fighter hőseivel lehessen küzdeni. Az online ütközetek visszanézhetőek, ami szintén egy remek újítás!

Összesen 36 karakter választható, köztük két bónusz szereplő a játéktermi változatból. A Street Fighter és Fatal Fury karaktereken kívül itt vannak a Metal Slug (Mars People), Ghosts 'n Goblins (Red Arremer), Red Earth (Tessa), Megaman (Zero), és Darkstalkers (Demitri Maximoff) játékok hősei is. Itt debütált az agymosott Violent Ken is, aki később csak a Switch-es Ultra Street Fighter 2-ben szerepelt. Szerintem remekül válogatták össze a karaktereket.