Újgenerációs körképKapszulák

Devil May Cry V: Special Edition

Fejlesztő: Capcom | Kiadó: Capcom | Tesztelt: PlayStation 5

Közel tíz év, na meg egy nyugati stúdiós kóborlás után tavaly ismét számozott folytatással jelentkezett a legendás hack ’n’ slash széria. A Capcom visszarángatta a megszokott csapat jelentős részét Hideaki Itsuno irányítása alá, leporolta a régi receptet és a legújabb RE motorra ültette. A végeredmény? Egy néhol már erősen rozsdásodó, innovációt távolról piszkáló, de a rajongókat maximálisan kiszolgáló ötödik rész – amit most egy speciális kiadással válik tökéletessé! Talán a legfontosabb, hogy negyedik játszható karakterként megérkezett Dante ikertestvére, Virgil. Bár a kampány eseménysorába érthető módon sután illeszkedik, a jellegzetesen kimért, precíz és elegáns stílus valószínűleg mindenkit kárpótól majd! Nem először jársz Red Grave City utcáin és túl lassúnak érzed mostanra az akciót? A Turbo mód húsz százalékkal gyorsítja fel az összecsapásokat! Már csak játszadozol az életedre törő maréknyi ellenféllel? A Legendary Dark Knight opció szinte Dynasty Warriors szinten tölti fel a csatateret!

Igaz, az utóbbi két mód esetében a ray tracing mosottas, de realisztikus tükröződéseiről le kell mondanunk. Sokat nem veszít ezzel az összkép. Őszintén szólva prezentáció terén a négy választható grafikus opció egyikében sem történt számottevő változás: kis felbontásnövelés itt, nagyobb képfrissítés ott. A karakterek és szörnyszülöttek kidolgozása parádés, de a környezet továbbra is bántóan elnagyolt, a hátterek alacsony felbontásúak, a pályatervező pedig a 2001-es nyitóbulin szívrohamot kapott egy thai örömlány alatt, csak senki nem vette észre. Mondjuk legalább a töltőképernyők feleslegessé váltak. Ezek alapján talán már sejthető, hogy a Special Edition két csoportnak ajánlható igazán: a legnagyobb rajongóknak és mindenkinek, akinek az alapváltozat eddig kimaradt. Ha szükséged lenne egy gyorstalpalóra a démovadászat előtt, akkor drag kollégánk kritikáját ITT lekaphatod a dohos virtuális könyvtárunkból!

DiRT 5

Fejlesztő: Codemasters Cheshire | Kiadó: Codemasters | Tesztelt: Xbox Series X

Nincs új konzol autóverseny nélkül, nem igaz? A rajtrácsra azonban egyedül a DiRT széria ötödik epizódja állt fel új érkezőként, amit a megszokott csapat helyett ezúttal az egykori Evolution Studios kormányzott. Mondjuk le sem tagadhatnák: a Driveclub és az Onrush utóhatása ott van minden kanyarban! A stúdió saját belsős motorját továbbra is a dinamikus elemek éltetik: az egy kör alatt lenyugvó nap, a hirtelen mindent elsötétítő homokvihar, a zápor alatt pályaívekre gyűlő pocsolyák és az egyre vastagabb hótakaró. Jól is áll neki mikor elszabadul a pokol, mert legalább nem figyelünk a nem éppen kiemelkedő autómodellekre, a néhol arcpirítóan alacsony felbontású textúrákra és az érthetetlen limitációkra, amelyek nem egyszer zavaróan kilógnak a prezentációból. Szerencsére a töltés tíz másodperc körül mozog és a 60 FPS-t is aránylag stabilan tartja mindkét felkínált grafikai opcióval - a képkockaszám duplázásához azért nyilván látványosan vissza kellett rántani a beállításokat.

Egy arcade versenyjáték lelkét viszont mindig az irányítás, a hangulat és a változatos pályafelhozatal adja. Ezen a téren pedig egész szépen helytáll a DiRT 5. A különböző járművek érezhetően másképpen reagálnak, egyesek lomhábban húzzák magukat, mások izgágábbak fenék tájon - de kis gyakorlással mindegyiket képesek leszünk behajítani a kanyaríveken. Kevés arcade versenyjáték találta el ennyire az utóbbi években a kezelhetőséget számomra. A Nolan North és Troy Baker tolmácsolásában kibontakozó eseménysor bár kevesebb fordulat tartogat, mint egy ovális pálya, azért megfelelő alapot biztosít egy kis könnyed autóversenyzésre a tíz különböző helyszínen. Ha Te is szippantanál egy kis benzingőzt, Stinger kollégánk részletesebb kritikáját ITT elolvashatod amíg az abroncsok bemelegednek.

Sackboy: A Big Adventure

Fejlesztő: Sumo Digital, XDev | Kiadó: SIE | Tesztelt: PlayStation 5

Bár a Dreams megjelenésével némileg létjogosultságát vesztette a LittleBigPlanet koncepciója, a Sony nem feledkezett meg a mascotként botladozó jópofa zsákfiguráról. A harmadik részt tető alá hozó Sumo Digital segítségével egy feszesebb, precízebb, mozgáskultúrájában kibővült mellékággal jelentkeztek, ami egy fix 3D kamerával keres új utat magának a platformerek között – valahol a bajszos vízvezetékszerelő 3D Land / 3D World kalandjainak farvizén. Bár alkotói eszköztárként mindig nagyra értékeltem a fő szériát, sajnos klasszikus ugrálós játékként kevésbé volt élvezetes az irányítása, légiessége, pontatlansága miatt. Itt ez teljesen megváltozott és talán mondanom sem kell: piszkosul jól áll neki!

Főleg, ha egy új konzol zümmög csöndesen a televíziónk alatt. Az Unreal motor bár még egy alap PlayStation 4-en is képes 900p környékén stabil 60 képkockát kiizzadni magából, a valódi szépségét egyértelműen nem itt mutatja meg. A következő generációs változat bevilágítási rendszere szinte tapinthatóvá teszi a realisztikus anyagokat, a beszűrődő fénysugarak erősítik az atmoszférát, az árnyékok pedig fényforrástól függően lesznek kevésbé koncentráltak. Mindenhol magasabb felbontású textúrákat láthatunk, valamint számos apró vizuális elemmel is gazdagodott a környezet, amelyek reagálnak is a mozgásunkra - levelek, hópihék, fonal-füves területek. A legnagyobb változást azonban a rendkívül magabiztosan használt SSR jelenti, ami a fix kamera miatt tökéletes tükröződéseket hoz létre a gyűjtögetni való gömbökön, fémeken, csiszolt felületeken. Na meg az sem elhanyagolható, hogy a 10-12 másodperces töltési idők 2-3 pillanatra redukálódnak az újgenerációs masinán. Öröm ránézni, még nagyobb öröm vele játszani! Pár óra alatt a nyitókínálat egyik legszerethetőbb darabja lett nálam. Ha Te is csatlakoznál zsákfiú nagy kalandjához, akkor ne5h kollégánk kritikája ITT tökéletesen felkészíthet rá!

Gears Tactics

Fejlesztő: Splash Damage, The Coalition | Kiadó: Microsoft | Tesztelt: Xbox Series X

A tavaszi PC-s megjelenés után bő félévvel végre a kontrollert szorongató játékosok is belevághattak a körökre osztott taktikai csatározásba, ami egy kellemes kiindulópont lehet a Microsoft új konzolján. Bár a túlméretezett páncélokban masírozó katonák végül érezhetően az X-COM árnyékában maradnak, ez semmit nem von le a Gears Tactics élvezhetőségéből. Pont ott egyszerűsít és áramvonalasít a formulán, ahol arra szükség van. Éppen annyira mély, hogy átlátható maradjon a harcmező és legyen mivel elszöszmötölni két pálya között, de elég röviden tartja a betanulási időszakot ahhoz, hogy senkit ne ijesszen el.

A Series X verzió natív 4K felbontás mellett stabilan hozza a 60 képkocát másodpercenként, amit akár az átvezetők alatt is élvezhetünk. Az alig tíz másodpercig zavarkodó töltőképernyőt követően a Gears világa madártávlatból is vonzó látványt nyújt és akkor sem esik szét az illúzió, mikor az akciójelenetek közben váll mögé kúszik a kamera. Bár a PC-s verzióhoz képest ilyenkor hiányzik az agresszívebb mélységélesség és néhány dekorációként szolgáló tereptárggyal is kevesebb van szétszórva a pályákon, ez valószínűleg senkinek nem fog feltűnni. Ha kicsit mélyebben is megismernéd a stratégiai alakulat lehetőségeit, akkor Lothar kollégánk kritikája ITT remek alapot nyújthat ehhez!

Gears of War 5

Fejlesztő: Coalition | Kiadó: Microsoft | Tesztelt: Xbox Series X

Átveszem sQr mestertől a stafétát, és elbrummogom a véleményem a Gears 5-ről, amely szerintem a Series S|X átmenet egyik legnagyobb porhintése. Persze a Gears 5 nem nézett ki rosszul a Project Scorpio masinákon sem, de egész egyszerűen a játék minden természetességet nélkülöző művi tér-designja, darabos Unreal-látványa nekem óhatatlanul is a 360-as GoW örökséget juttatta eszembe. Részletekbe menve szép, és jó volt, amit láttunk, de hiányzott belőle az a váó-faktor számomra, ami egy ekkora platform-húzócímnél várt-elvárt. Javult ez most valamit a nextgen kiadásra? Érzésre mondom, mert nincs pixelszámlálóm.

A játék puhán fut, a látvány pedig tűéles. Az arcok és a karakterek ipari vezető szinten vannak prezentálva. De ettől az össz-esztétika nem lesz next-genesebb, és a nyitott terepek sem lesznek kategóriával erősebbek, mint az XOX-es élmények idejében. Tudjátok, engem a 120 FPS sem izgat annyira, a konzolos játék habitus mellé ugyanis kissé erőltetett erősségnek gondolom ezt a lehetőséget, még a nyilván fontos multiban SEM, amíg egy kontroller van a kezemben, és amíg nem akarok hinni abban, hogy nem profiként ettől majd jobban fog menni. Ebben a magas FPS értékben egy jó dolgot azért lehet látni - ha a gép ilyen látványt tud 120-as képfrissítéssel, akkor azért ott vannak még vizuális tartalékok. Oké, még egy extra dolgot is tutira vehettek: ha kimaradt a játék, és amúgy egy erős, szórakoztató TPS-re vágytok, akkor a Gears 5 egy korrekt választás, komoly multival, Game Pass hozzáférhetőséggel. Szóval itt is él a közhely, hogy ha eddig kimaradt, akkor most a definitív megfejtést a nextgen verziókból tudod majd kihámozni...

[mcmacko]

Forza Horizon 4

Fejlesztő: Playground/Turn10 | Kiadó: Microsoft | Tesztelt: Xbox Series X

A Forza Horizon negyedik része viszont szerintem már előző generációs vasakon is igazi bepillantás volt abba, amit next-genen kaphatunk. A Forizon 4 szerintem egyike annak a maroknyi játékoknak, amire az XO-PS4 időkben a PS tulajok irigyek lehettek. Brutális és szinte tökéletes játékmenet mellé a Playground ráadásul egy gyönyörű nyitott világot alkotott, ami szerintem az XOX-félgenerációs előrelépés ékköve volt.

Most a 4K60FPS módban tovább eregethetjük a nyálpatakokat - erre az összhatásra továbbra is bátran lehet artikulálatlanul ujjongani. A Forizon4 szinte RT nélkül is következő generációs élmény, és két évvel a megjelenése után, így visszatérni erre a féktelen-végtelen brit játszótérre újra csodaszámba megy. A töltési idők jelentős csökkenéséről nem is beszélve. Az Eurogamer mondjuk azóta is minden egyes Forza-vonatkozású hírébe kényszeresen leírja, hogy a 4K60FPS esetében néhány kompromisszum született, ezt a boldog játékos éned nem fogja észrevenni. Akár unásig nyomtad, akár új élmény - a Forizon 4-et újra látnod kell majd. Pláne, hogy a Stunts-os időket idéző ingyenes frissítés, és az idők során becsattanó új tartalmak továbbra is a legjobbat nyújtják, amit egy árkád autóversenytől kaphatsz.

[mcmacko]