Én, a vershamisító... #2

Szóval év vége felé már senki nem nagyon foglalkozott a tanulással, meg az órai munkával, lévén mindenki átadta magát a kampány előtti/ közbeni hangulatnak.

Az irodalomtanárunk azonban természetesen úgy tett, mintha nem látná, hogy senki nem figyel az órán. Csak mondta a magáét, közben pedig mindenki jobbra-balra fetrengett a padokon részint a fáradtság, részben pedig a dögunalom miatt...

Babits költészetét vettük. Egyszer csak, míg épp egyik oldalunkról a másikra fordultunk, meghallottuk egyik kérdését:

"Milyen hangulat uralkodott Babits-on, miközben ezt a verset írta?

Mi vette őt ekkor körül?"

Mire padtársam válasza:

"Kitömött pingvinek bazmeg, há' honnan tudjam??"

Ez ihleté az alábbi művet:

*

A padtársam 45 perce alszik.

45 perce meghalt, s vár reám:

Hogy végre felébresszem -a neve Jani-

Ki álmodott már sok-sok furát.

Félő, mikor Babits művészete hallik,

S ő békésen szuszog, ledőlve padján,

Füstös fejében sok kitömött pingvin rajzik

Kerítést alkotva. Némán. Halovány.

Előre mármost! Keltem, s hallja:

Véget ért a borzalom (az óra).

A pingvinek nem állnak ok nélkül tornasorba...

Mellékdal:

Óh Babits, ki műveidért ontottad saját véredet...

Körötted sorakozzanak a kitömött pingvinek!

*

ITT az eredeti

Köszönöm az esetleges figyelmet.

Jó éjszakát!